Rettentően romantikusnak hangzik, hogy valakit tiszta szívedből tudsz szeretni – attól függetlenül, hogy az illető egyáltalán tudomást szerez-e erről. Igen ám, de a mennyei érzésnek pokoli fájdalom lehet az ára, amin nem lehet túllépni egyik napról a másikra. Az alábbiakban megosztunk veled néhány olyan gondolatot – részben F. Diane Barth pszichológus tollából –, amelyek segíthetnek kikecmeregni a gödör aljáról.
Fogadd el, hogy fáj!
A szenvedést nem tudod elkerülni. A visszautasítás fájdalmas.
Összetört a szíved, és ez akár valós fizikai tünetek formájában is kiütközhet.Hiába tudod, hogy nem hasadhatsz ketté legbelül, a mellkasodban mintha mégis pontosan ez történne…
Ez nem véletlen, hiszen a Michigani Egyetem kutatócsoportja Ethan Kross vezetésével kimutatta, hogy az érzelmi sajgás ugyanazokat az agyi régiókat hozza működésbe, mint a testi kín.
Fogadd hát el, hogy megsérültél, elvégre nincs rajta mit szégyellni. Vigyázz úgy magadra, mintha csak betegséget hevernél ki éppen! A regeneráció folyamata ugyancsak időigényes lehet.
Ne várd tehát, hogy másnap reggel úgy ébredsz, mint vasárnap délutáni szundikálás után a jó pap: mintha mise történt volna!
Tudd, hogy nem vagy egyedül!
Roy Baumeister szociálpszichológus kollégáival együtt úgy saccolja, hogy az emberek 98%-a megtapasztalja a viszonzatlan szerelmet életének valamely szakaszában.
Az efféle kudarccal az a fő baj, hogy nemcsak elszomorít, hanem magányossá is tesz. Ráadásul egyfajta szégyenkezés is társul hozzá, hiszen úgy tűnhet, mintha valami alapvetően nem stimmelne veled.
5 dolog, amit sajnálok, hogy az anyukám nem mondott el nekem a párkapcsolatokról
Ahelyett, hogy ilyenkor fájdalmas kérdésekkel kínoznád magadat, vagy olyan ideiglenes és felszínes örömöt hozó tevékenységgel vigasztalódnál, mint a hangulatevés, gondolj csak végig valamit!
Rengeteg okos, gyönyörű, csinos, intelligens és szerethető ember megy keresztül ugyanezen – vajon felettük is ugyanúgy ítélkeznél, mint ahogy most saját magaddal teszed?
Ne hagyd, hogy mintává váljon!
Vedd észre, ha mágnesként vonzod a viszonzatlan szerelmet! Phillip Shaver pszichológus vélekedése szerint egyeseknél ismétlődő mintává válik, hogy olyasvalakibe szeretnek bele, aki visszautasítja őket.
Ez különösen igaz azokra, akinek gyerekkorukban bizonytalan kötődést kellett megtapasztalniuk – tehát azt, hogy akiben bíztak és akit szerettek, gyakran elérhetetlen volt a számukra, magyarán nem foglalkoztak velük eleget.
Tedd hát fel magadnak a kérdést, hogy hány plátói szerelmed volt eddig, milyen arány ez a kölcsönösségen alapuló párkapcsolatokhoz képest, illetve vélsz-e valamilyen összefüggést felfedezni.
Jó hír, hogy a törvényszerűség beazonosításával máris sokat teszel azért, hogy magad mögött hagyd a berögződést.
Gondold végig, hogy bánod-e!
Nyilván nem nézünk mazochistának, aki tudatosan kereste volna az érzelmi fájdalmat.
De töprengj csak el rajta: bánod-e tiszta szívedből, hogy szeret(t)ed az illetőt? Alfred Lorn Tennyson gyönyörű verse pont passzol ide:
„I hold it true, whate’er befall; I feel it, when I sorrow most; ‘Tis better to have loved and lost Than never to have loved at all.”
Azaz a mi fordításunkban:
„Igaznak tartom, akármi van; Érzem, amikor emészt a fájdalmam; Hogy jobb szeretni és elveszni, mint nem szeretni soha.”
Ne akarj kölcsönös lezárást!
A viszonzatlan szerelem egyik legrosszabb tulajdonsága, hogy el kell fogadnod: nem történhet úgy, ahogy megálmodtad.
Ennek fényében nem csoda, ha valamiféle kézzelfogható bizonyítékot szeretnél rá, hogy nincs már miben reménykedned, ez a hajó elment. Talán egy kicsit durván hangzik, de ilyenkor igazából két megoldás létezik.
Az egyik, hogy belekapaszkodsz az érzéseidbe, s továbbra is az elérhetetlen személlyel kelsz és fekszel képzeletben – miközben megpróbálod elfogadni, hogy ez valójában nem következhet be.
A másik pedig, hogy lezárás nélkül igyekszel továbblépni, tehát egyszemélyes „szakításnak” fogod fel.
