Eláruljuk, hogyan heverheted ki a viszonzatlan szerelmet

Írta: ,

Rettentően romantikusnak hangzik, hogy valakit tiszta szívedből tudsz szeretni – attól függetlenül, hogy az illető egyáltalán tudomást szerez-e erről. Igen ám, de a mennyei érzésnek pokoli fájdalom lehet az ára, amin nem lehet túllépni egyik napról a másikra. Az alábbiakban megosztunk veled néhány olyan gondolatot – részben F. Diane Barth pszichológus tollából –, amelyek segíthetnek kikecmeregni a gödör aljáról.

Fogadd el, hogy fáj!

1/5 Fogadd el, hogy fáj!

A szenvedést nem tudod elkerülni. A visszautasítás fájdalmas. Összetört a szíved, és ez akár valós fizikai tünetek formájában is kiütközhet.

Hiába tudod, hogy nem hasadhatsz ketté legbelül, a mellkasodban mintha mégis pontosan ez történne…

Ez nem véletlen, hiszen a Michigani Egyetem kutatócsoportja Ethan Kross vezetésével kimutatta, hogy az érzelmi sajgás ugyanazokat az agyi régiókat hozza működésbe, mint a testi kín.

Fogadd hát el, hogy megsérültél, elvégre nincs rajta mit szégyellni. Vigyázz úgy magadra, mintha csak betegséget hevernél ki éppen! A regeneráció folyamata ugyancsak időigényes lehet.

Ne várd tehát, hogy másnap reggel úgy ébredsz, mint vasárnap délutáni szundikálás után a jó pap: mintha mise történt volna!

Tudd, hogy nem vagy egyedül!

2/5 Tudd, hogy nem vagy egyedül!

Roy Baumeister szociálpszichológus kollégáival együtt úgy saccolja, hogy az emberek 98%-a megtapasztalja a viszonzatlan szerelmet életének valamely szakaszában.

Az efféle kudarccal az a fő baj, hogy nemcsak elszomorít, hanem magányossá is tesz.

Ráadásul egyfajta szégyenkezés is társul hozzá, hiszen úgy tűnhet, mintha valami alapvetően nem stimmelne veled.


5 dolog, amit sajnálok, hogy az anyukám nem mondott el nekem a párkapcsolatokról


Ahelyett, hogy ilyenkor fájdalmas kérdésekkel kínoznád magadat, vagy olyan ideiglenes és felszínes örömöt hozó tevékenységgel vigasztalódnál, mint a hangulatevés, gondolj csak végig valamit!

Rengeteg okos, gyönyörű, csinos, intelligens és szerethető ember megy keresztül ugyanezen – vajon felettük is ugyanúgy ítélkeznél, mint ahogy most saját magaddal teszed?

Ne hagyd, hogy mintává váljon!

3/5 Ne hagyd, hogy mintává váljon!

Vedd észre, ha mágnesként vonzod a viszonzatlan szerelmet! Phillip Shaver pszichológus vélekedése szerint egyeseknél ismétlődő mintává válik, hogy olyasvalakibe szeretnek bele, aki visszautasítja őket.

Ez különösen igaz azokra, akinek gyerekkorukban bizonytalan kötődést kellett megtapasztalniuk – tehát azt, hogy akiben bíztak és akit szerettek, gyakran elérhetetlen volt a számukra, magyarán nem foglalkoztak velük eleget.

Tedd hát fel magadnak a kérdést, hogy hány plátói szerelmed volt eddig, milyen arány ez a kölcsönösségen alapuló párkapcsolatokhoz képest, illetve vélsz-e valamilyen összefüggést felfedezni.

Jó hír, hogy a törvényszerűség beazonosításával máris sokat teszel azért, hogy magad mögött hagyd a berögződést.

Gondold végig, hogy bánod-e!

4/5 Gondold végig, hogy bánod-e!

Nyilván nem nézünk mazochistának, aki tudatosan kereste volna az érzelmi fájdalmat.

De töprengj csak el rajta: bánod-e tiszta szívedből, hogy szeret(t)ed az illetőt?

Alfred Lorn Tennyson gyönyörű verse pont passzol ide:

„I hold it true, whate'er befall; I feel it, when I sorrow most; 'Tis better to have loved and lost Than never to have loved at all.”

Azaz a mi fordításunkban:

„Igaznak tartom, akármi van; Érzem, amikor emészt a fájdalmam; Hogy jobb szeretni és elveszni, mint nem szeretni soha.”

Ne akarj kölcsönös lezárást!

5/5 Ne akarj kölcsönös lezárást!

A viszonzatlan szerelem egyik legrosszabb tulajdonsága, hogy el kell fogadnod: nem történhet úgy, ahogy megálmodtad.

Ennek fényében nem csoda, ha valamiféle kézzelfogható bizonyítékot szeretnél rá, hogy nincs már miben reménykedned, ez a hajó elment. Talán egy kicsit durván hangzik, de ilyenkor igazából két megoldás létezik.

Az egyik, hogy belekapaszkodsz az érzéseidbe, s továbbra is az elérhetetlen személlyel kelsz és fekszel képzeletben – miközben megpróbálod elfogadni, hogy ez valójában nem következhet be.

A másik pedig, hogy lezárás nélkül igyekszel továbblépni, tehát egyszemélyes „szakításnak” fogod fel.