A szinte elképzelhetetlen újratervezés – Özveggyé válni fiatalon

Írta: ,

Napjainkban igen gyakran tapasztalhatjuk, hogy a gyászról, veszteségekről nehéz beszélnünk, szinte tabusítjuk ezt a témát, tudtuk meg Császárné Kiss Szilvia pszichológustól, család- és párterapeuta jelölttől.

Valójában, minden család, és idővel minden egyén, így mi is érintettek leszünk a veszteség fogalmával, a gyász folyamatának megtapasztalásával. Akárcsak megszületésünk, a halál, szeretteink elveszítése, a gyász, bár fájdalmas, de életünk természetes része, amire nem szeretnénk és sokszor nem is tudunk felkészülni. Az, hogy ritkán, vagy pedig egyáltalán nem beszélünk az elmúlásról – esetleg még nincsen ilyen tapasztalatunk -, arról, hogy egy szerettünk elveszítését miként éljük meg, és idővel hogyan dolgozzuk fel, kik és mik segíthetnek minket utunkon, igen megnehezíti gyászunkat” – magyarázta a szakember.

Ha fiatalon vesztünk el egy házastársat – vagy bármilyen szerettünket –, fájdalmas tapasztalás, hogy az élet nem állt meg, mégis újratervezése szinte elképzelhetetlen. A szakember szerint a társa nélkül maradt gyászoló személyiségének sokszínűsége mellett számos fontos tényező függvénye, miként és mennyi idő alatt tudja feldolgozni az őt ért veszteséget.

Kép forrása: wisgoon.com

A veszteséget átélt személyekkel folytatott közös munka során gyakran tapasztalom, milyen jelentős segítséget tudnak nyújtani már az első időszakban a családtagok, barátok jó ismerősök. Azonban, a kezdeti segítő lelkesedés, szándék a gyorsan mozgósított idő- és energiatartalékok, az idő előre haladtával kifogyni látszanak. A korábban segítséget nyújtók visszatérnek régi életükhöz, munkájukhoz, napi rutinjukhoz, a gyászoló szembesül azzal, hogy az ő élete nem tud ugyanabban a mederben tovább folyni. Ugyanakkor a gyermekeknek iskolába kell menniük, a gyászoló özvegynek újra csatasorba kell állni a munkahelyen, rendezni a számlákat, elvégezni a napi feladatokat, melyhez egy egészen új életet szükséges kialakítania” – fogalmazott Császárné Kiss Szilvia.