A párválasztás tükrében – kétféle óhaj, kétféle szerep

Írta: ,

„Gyere velem repülni” – szól a darázs a virágnak.
„Tapadj az ágra mellém” – szól a virág a darázsnak.

(Weöres Sándor)

Az életre szóló társ kiválasztása az élet nagy drámája a nagy szerelem mellett olyat várunk el, amire a másik nem képes. Ahogy a virág nem képes repülni, és a darázs sem helyben maradni, de egymás nélkül nem tudnak létezni. Nem képesek egymás vágyát teljesíteni, vagy ha meg is próbálnák, elveszítenék önmagukat.

Kétféle óhaj

Gondolkoztál már azon, hogy ne elvárj, hanem elfogadd a másik nemi szerepéből való különbözőség játékát? Nagyban megkönnyítené az együttélést, ha nem akarnánk a nőből férfit, a férfiből pedig szépen lassan nőt faragni. Miért ne lehetne a férfi erős és hódító, a nő pedig bűbájos, aki a férfi érzékeit fel tudja pezsdíteni? – de ha hódító, akkor megszületik az elvárás, hogy figyelme és vadászösztöne csak egyetlen nőre fókuszáljon, a nő bűbája pedig csak egyetlen férfire kacsintson. Ha elfogadod a másik különbözőségét, szokásait, családi hátterét, akkor a nemiségéből adódó szerepkülönbözőségét miért nehezebb?

Ha úgy élne, mint te, akkor is vágynál rá? – akkor már nem ő lenne, hanem te. A harmóniához az egyetlen út a kizárólagosság, de kompromisszumokkal. „Más darazsat nem enged be a virág, és a darázs sem keres másik virágot. Másságukban élnek együtt, s olykor a darázs enged alaptermészetéből, s a virág mellé tapad az ágra, és a virág is enged állandó ott-tartó vágyából, és csodálja párja dinamizmusát.” (Dr. Papp Miklós)