A megbocsátás filozófiája – Ezért és így lendülj túl a történteken

Írta: ,

A megbocsátás nem csupán az életünk egyik legfontosabb része: a legnehezebb feladatunk is egyben. Emiatt van az, hogy sokan évekig, sőt évtizedekig őrlődnek, pedig csak annyit kellene tenniük, hogy elengedik a múltat. De hogyan lehetséges véghezvinni mindezt?

1/7 Miért olyan nehéz?

A megbocsátás azért olyan nehéz, mert felelősséget vállalsz általa a történtekért.

Sokkal könnyebb mást hibáztatni azért, amiért az adott helyzet bekövetkezhetett. Ezzel teljes egészében kivonod magad a felelősségvállalás alól, egyúttal elkönyveled magadban, hogy semmit sem tehettél.

Mégis hogyan hat ez a jelenedre? Ha úgy érzed, a sérelmeidért mások a felelősek, akkor a feloldozást is csak ők jelenthetik számodra.

Ezt továbbgondolva láthatod, hogy így sosem fogsz tudni megbocsátani, hiszen ha nem a tiéd a felelősség, akkor nincs is lehetőséged a megoldásra.

Szóval először is el kell fogadnod, hogy a végkifejletért igenis te felelsz; ami történt, nem a véletlenek egybeesése, de nem is összeesküvés ellened.

2/7 Ami történt, az a te felelősséged

Az életben létezik egy nagyon erős törvény, ami az ok-okozatra épül – megkérdőjelezheted, de attól még valós tény marad. (Ne tétovázz sokat, mert minél többet kételkedsz benne, annál később fogsz tudni továbblépni a sérelmeiden.)

De mit is takar ez a törvény?

Tulajdonképpen nagyon egyszerű, és könnyű lesz megértened. Arról szól, hogy ami most történik veled, az korábbi tetteid eredménye, amit pedig most teszel, az kihat a jövődre.

Ezt egy átlagos hétköznapon abszolút nem nehéz elfogadni (pl. ha nem mész el bevásárolni, nem tudsz miből főzni, tehát ez kihat az ebédedre), de amikor valami rossz történik veled, akkor már más a helyzet.

Pedig az univerzum nem foglalkozik azzal, hogy hétköznapi kérdésről, vagy az egész életedet megváltoztató lépésről van szó.

A dolgok megtörténnek, mégpedig okkal, és van eredményük, okozatuk: ez egy olyan tény, ami a megbocsátás és elfogadás alappillére.

3/7 Felesleges múltbéli energiák

Az előbbi törvény megértése nem volt nehéz, és a következőé sem lesz az: az idő halad, a percek múlnak.

Mindegy, mi történik a saját életedben, az egészen biztos, hogy a másodpercek, órák nem állnak meg, de még vissza sem forgathatóak.

Ebből adódóan az is tény, hogy ami már egyszer megtörtént veled, azon képtelen vagy változtatni. Nem tudod kitörölni vagy eltüntetni.

Emiatt teljesen felesleges rágódnod rajta, hiszen ezzel csak azt éred el, hogy a jelenedet, sőt a jövődet is megmérgezed.

Ahogy korábban írtuk, az ok-okozati törvény egy létező dolog, de vajon mit érsz el azzal, hogy a múltbéli sérelmekkel törődsz? Sajnos azt, hogy azok kihatnak majd a mindennapjaidra, esetleg újra megtörténnek – ha divatos kifejezéssel élünk, ismét bevonzod őket az életedbe.

A gondolat teremtő ereje Kép forrása: flickr, H o l u n d e r

4/7 A gondolat teremtő ereje

Minden önbeteljesítő könyv, mű alapja a gondolat teremtő erejére épít, sokan mégis csak legyintenek erre az egészre.

Pedig nagyon is fontos és logikus dologról van szó, ami szorosan összefügg az ok-okozati törvénnyel.

Tulajdonképpen minden a gondolattal kezdődik. Arra gondolsz, hogy jó lenne egy új állás, ezért elkezded böngészni a hirdetéseket. Aztán az is eszedbe jut, hogy talán nem minden van rendben a kapcsolatodban: végiggondolod, miért és hogyan jutottatok ide, van-e lehetőség a változtatásra.

Nos, ha ez működik az említett példákban, akkor működik a többiben is.

Pl. abban, hogy folyton jó, vagy éppen rossz dolgokra gondolsz, esetleg arra szánod a töprengéssel töltött perceidet, hogy ideje megbocsátanod…

A megbocsátás neked a legfontosabb Kép forrása: tumblr, niviamara

5/7 A megbocsátás neked a legfontosabb

Az az őrlődés, aggodalmaskodás, és a sok-sok fájdalom, ami egy sérülést okozó esemény során történt veled, szinte csak belülről látszik.

Bár okozhat nyomokat a külsődön is, hiszen betegségeket generálhat, elronthatja a hangulatodat (sőt a környezeted hangulatát), de lényegében neked a legrosszabb és legfájdalmasabb.

Az, hogy te még mindig őrlődsz olyasvalami miatt, amire már senki sem gondol, nincs rád írva. Téged viszont mérgez és tönkretesz, elveszi a jelenedet, holott aki megbántott, az jó eséllyel nem méltó arra, hogy rá pazarold a gondolataidat, az életedet, a jövődet.

Szóval azzal, hogy megbocsátasz másoknak, tulajdonképpen magadnak bocsátasz meg, és magadon segítesz a legtöbbet. Ennél jobbat nem is tehetsz a saját életeddel!

 Nincs több „mi lett volna, ha” Kép forrása: 500px.com, ISO

6/7 Nincs több „mi lett volna, ha”

Minden múltbéli esemény hatással van az életedre, ha máshogy nem, akkor azzal, hogy formálja a személyiségedet.

Ami történt, megtörtént, az a lényeg, hogy profitálj belőle.

Hogyan? Pl. a tanulságok levonásával, a hibák elfogadásával és a megváltozott életfilozófiával.

Jó, ha arra koncentrálsz, hogy az adott helyzetben mindenki úgy tett, ahogy a legjobbnak látta. Egyeseket önös érdekek vezéreltek, mások a többiek jólétét tartották szem előtt.

A kérdés az, hogy félre tudod-e tenni a „mi lett volna, ha” monológokat, és fel tudod-e váltani valami sokkal pozitívabbal.

A megbocsátás nem azt jelenti, hogy mostantól jónak látod a történteket, azonosulni tudsz velük, sőt megszereted azt, aki bántott. Azt jelenti, hogy szereted magadat annyira, hogy megtiszteld a továbblépés lehetőségével.

Ideje függetlenedni Kép forrása: flickr, Jenna Westra

7/7 Ideje függetlenedni

Mégpedig érzelmileg. Csupán ennyiről szól a megbocsátás!

Elvonatkoztatsz a történésektől, attól, aki megbántott, pusztán azzal, hogy elfogadod azt, amin egyébként úgysem tudnál változtatni. Ugye milyen egyszerű, és mégis mennyire nehéz ez az egész?

Egyébként az adja majd a személyiségedhez a legtöbbet, akinek a legnehezebben bocsátasz meg, hiszen az ő álláspontjával, felfogásával lesz a legnehezebb azonosulnod, vagy legalábbis megértened.

Szóval nézheted a történteket a sötét oldalról, és mérgelődhetsz, bánkódhatsz rajtuk még évtizedekig, akár a halálodig (nagyon sokan tesznek így).

Vagy végre erőt vehetsz magadon, és tudatosan dolgozhatsz azon, hogy fejleszd a személyiségedet, az énképedet, az önhittségedet, és ezzel együtt a jövődet.