A házasélet 4 igazsága – Női szemmel (X)

Írta: ,

Amikor két ember összeköti az életét, jó esetben nagyjából sejtik, hogy mibe vágnak bele. Mégis vannak dolgok, amik csak akkor válnak egyértelmű egyetemes igazsággá, amikor már nyakig benne van az ember a slamasztikában… izé… a szent kötelékben.

Nem szemétkedés…

Egy kapcsolat kezdetén mindenki igyekszik a másiknak a legjobb oldalát megmutatni. Mindig frissen mosott a haj, tiszta az ágynemű, és sosem marad el a fogmosás lefekvés előtt. Az első pont, ahol kibújik a szög a zsákból, az a szemetes lehet.

Idővel ugyanis mindenki megunja, hogy előzékenyen kivigye a megtelt szemeteszacskót, és a tejes dobozt kicsit a kukába taposva ráhagyja a másik félre a piszkos munkát. Szólni persze senki nem szól, kefíres poharakból és zsírfoltos szalvétákból azonban a tapasztalt nyomolvasó passzív-agresszív üzeneteket, és sok felkiáltójeles csakazértsem!!!-eket olvashat ki, míg végül valaki megtörik, és elviszi a balhét a hulladkgyűjtő konténerig.

A mama főztje

A már említett ingvasalás körüli mizéria szintúgy áll a vacsorakészítésre, de hát enni mégis csak kell, és adódik úgy, hogy ezt mi magunk szeretnénk megoldani. Egy romantikus vacsora például életben tartja a házasság tüzét, de mire az ember mindennel elkészül (hajmosás, tiszta ágynemű, szemetet kivinni…), hogy azt a formáját hozza, amibe a másik beleszeretett, nem igen marad már idő panírozni meg habarást csinálni.

Szerencsére, mielőtt beugrasz a zuhany alá, egy-két kattintással neten is megrendelheted az ételt, és mire a sminked is elkészül, már az ajtódban lesz a vacsora. A tálalást már tényleg meg lehet oldani, életed párja pedig dícshimnuszt fog zengeni arról, hogy mennyire jól nézel ki, és még ilyen finomat főzni is volt időd! Lelkesedésében talán már a szekrényajtót is megjavítja, csak hogy ő is lenyűgözzön téged. Az Error! Hyperlink reference not valid.-ról pedig elég, ha mi tudunk.

Generációs különbségek

Helló, ez itt a 21. század, amikor anyu-apu ugyanúgy dolgozik, és anyunak kisebb gondja is nagyobb annál, minthogy apu ingjeit vasalja, főleg, ha apu sem vasalja ki az ő blúzát munkába indulás előtt. Ez valószínűleg mindenki számára egyértelmű, csak hát egy generációval ez előtt még nem feltétlenül volt mindenkinek az, és lehet, hogy apu ingjeit korábban kivasalta az anyukája, most meg nézi, nézi a repedéseket, és nem igazán érti, hogyan kellene eltüntetni őket.

Pánikra azonban semmi ok, a közhiedelemmel ellentétben a férfiak tökéletesen funkcionáló felnőttek, és ha nem veszed ki a kezéből a vasalót, sőt bátorítod is a használatára, biztosan neki sem fog gondot okozni, hogy megtanulja kezelni a gépet. Csak tisztázzátok már az elején, hogy mindenki a maga tiszta zoknijáért felel!

Ki nyeri a vitát?

Valószínűleg nincs nő, aki ne tudná, hogy ha elég sokáig kitart az álláspontja mellett, előbb vagy utóbb el lehet jutni a pontra, amikor a férfi kifogy az érvekből, és inkább ráhagyja, hogy igaza van, csak szabaduljon már az érvhálóból. A baj csak az, hogy mire ide eljutunk, sokszor olyan vargabetűket tettünk, hogy már mi sem tudjuk, mi is volt az eredeti koncepció.

Miről is akartuk meggyőzni a másikat? Mibe is egyezett ő bele tulajdonképpen? Mindegy, a lényeg, hogy győztünk. Aztán ha megint eszünkbe jut, hogy a hetek óta javításra váró szekrényajtóról van szó, kezdhetjük elölről az egészet.