5 ok, amiért Laura bejelentette a válását a Facebookon

Írta: ,

„Megdöbbentem, amikor láttam valakinek a bejegyzését, amiben a válását bejelentő ismerősét kritizálta. Megsértődött, amiért mások szennyesével kellett a közösségi médiában találkoznia. Ő boldog pillanatokról akar olvasni, a szomorúakat pedig privát üzenetbe száműzné” – írja Laura Robinson a The Huffington Post hasábjain. Ő azok közé tartozik, akik nem féltek „szennyest teregetni”…

Az őszinteség bátrabbá tesz

1/5 Az őszinteség bátrabbá tesz

„Amikor először kitettem a különválásunkról szóló közleményt, azonnal töröltem is, mert szégyelltem magamat érte. Féltem egy ennyire fájdalmas dolgot megosztani magamról.

De az egyik barátom már el is olvasta a bejegyzést azalatt a néhány perc alatt, amíg kint volt. Arra buzdított, hogy tegyem közzé ismét, mert bátornak tart érte.

Úgy gondolta, másoknak is segítek megnyílni ezzel. Így hát gatyába ráztam magam, és ismét megpróbáltam.

A második bejegyzés olyan érzés volt, mintha világgá kürtölném: nézzétek, válok éppen, nézzétek, nézzétek! Elég ijesztő volt…” – emlékszik vissza Laura.


Ne szégyelld! 6 dolog, amiért büszke lehetsz magadra az elvált nők klubjában


 

Nem olvassák annyian, mint hiszed

2/5 Nem olvassák annyian, mint hiszed

„Később rájöttem, hogy koránt sem vagyok annyira népszerű, mint Gwyneth Paltrow. Haha!

Talán ha 25 ember látta a bejegyzésemet.

Valójában még a barátaim sem. Néhány hónap múlva például az exférjem haverjaiba botlottam egy buliban. Nem tudták, hogy elváltunk.

Ő sem mesélte nekik! Egy pillanat erejéig döbbenet ült ki az arcukra, némi émelyítő együgyűséggel körítve, miközben elmeséltem, miért nem vele érkeztem.

Az ünnepek alkalmával pedig az új címemről küldtem üdvözlőlapokat a rokonoknak. Sokan közülük sem tudtak a válásról. Nem vagyok vezető hír, na” – von vállat Laura.

A megosztás megértést szül

3/5 A megosztás megértést szül

„A válás olyan volt számomra, mint célba érni a maratoni futás után. Fájdalmat és kimerültséget éreztem, ugyanakkor büszke is voltam magamra.

Némán szenvedtem hónapokon át, és csak akkor bíztam másokra a bennem lejátszódó történéseket, amikor tökéletesen alkalmasnak éreztem.

De tudjátok, mit? Néha nincs olyan, hogy tökéletesen alkalmas pillanat.

Rájöttem, hogy csak ki kell böknöm a nagy hírt, így mindenki megértheti a látszólag ok nélküli hangulatingadozásaimat.

Amikor közhírré tettem a válásomat, tulajdonképpen elengedtem a házasságomat, és lehetővé tettem, hogy mások segítsenek rajtam” – meséli Laura.

Segítséget kapsz, amikor nem is várod

4/5 Segítséget kapsz, amikor nem is várod

„Amikor mindenki előtt megnyíltam, több szeretetet és támogatást kaptam. Az az igazság, hogy az ember nem várhat el mindent az életben.

Hiába olvastam el mindent, amit csak terveztem a válás témakörében, hiába fordultam pszichológushoz és ügyvédhez, és hiába számoltam be róla a főnökömnek…

Még több erőt meríthettem azokban a pillanatokban, amikor nem vártam semmit sem.

Hálaadás napján például hóviharba keveredtem. Ez volt az első nagyobb ünnepem egyedül, és hirtelen magány lett úrrá rajtam.

Aztán egyszer csak jött egy privát üzenet a Facebookon: egy barátom áthívott magához. Végül az ünnep fantasztikusan alakult” – mosolyog Laura.

A Facebook nem „Happybook”

5/5 A Facebook nem „Happybook”

„Nem a Happybookra regisztráltam. Ezen a ponton jelzem, hogy fogalmam sincs, létezik-e egyáltalán ilyen oldal, és félek is rákeresni, mert akár pornószájt is lehet. Mindegy.

Szóval én a Facebookon vagyok, ami egy passzív kommunikációs platform. Közzétehetek bármit, és úgy érezhetem, mintha a nép meghallgatná, elolvasná, satöbbi.

Ez azonban nem azt jelenti, hogy valaki tényleg megteszi. Betölti viszont azt a funkciót, hogy hallatni akarok valamit.

A válás folyamata a mi-ből én-né válásról szól. Többnyire jól megvagyok egyedül, ám este 9 után azért jólesik a tudat, hogy valaki meghallgat.

Ez a közösségi média szépsége, mellyel sebtapaszként szolgálhatott nekem a talpra állásom idejére” – vallja Laura.

Te mit gondolsz, közzétennél magadról hasonló információt?