5 lecke, amit egy huszonéves elvált nő a saját kárán tanult meg

Írta: ,

„Most már hálás vagyok a válásomért a sornak” – mondja Jillian Kramer, a The Huffington Post újságírója. Friss seb birtokában csaknem lehetetlen elhinni, hogy valaki őszintén nyilatkozhat így, ám a 28 esztendős hölgy elmeséli, miként játszódott le benne ez az egész.

„Nagyon erős vagyok!”

„Régen egyáltalán nem is kételkedtem ebben. Aztán apránként – olyannyira apránként, hogy menet közben észre sem vettem – veszíteni kezdtem az erőmből.

Boldogtalan voltam és elveszett. Szerettem volna, hogy az akkori férjem jóra fordítson mindent, ami bárki számára óriási terhet jelentett volna… Hát még annak, aki éppen válni akart tőlem!

Úgyhogy amikor bezsúfoltam magam a kisautómba a ruháimmal, a könyveimmel, a számítógépemmel, a tévémmel és a deszka nélküli vasalómmal, biztos voltam benne, hogy meghalok a szülőházamig vezető út alatt.

A fájdalomra és a veszteségre gondoltam, meg arra, hogy ezek szó szerint megfojtanak. Az azóta eltelt másfél évet azonban nemcsak, hogy túléltem, hanem valósággal kivirágoztam” – számol be róla Jillian.

„A családom és a barátaim tényleg jobban tudják.”

„A szeretteim igazából sohasem kedvelték a volt férjemet. Egyszerűen elviselték, és megtanulták többnyire befogni a szájukat, ha valami nem tetszett nekik vele kapcsolatban.

Ám valahányszor megkérdeztem a véleményüket, bevallották az aggályaikat. Én pedig természetesen figyelmen kívül hagytam azokat.

Többórás autóútra éltem azoktól, akiknek a véleménye addig a leginkább számított számomra – mit is tudhatnának arról a férfiról, aki a társam a mindennapokban?

Jól kitaláltam, hogy önálló és független nő vagyok, aki meg tudja különböztetni a szőke herceget a félnótástól. Főleg, hogy nekem nyilván előbbi jutott.

Pedig a családom és a barátaim mindvégig jobban látták, mi folyik az életemben, mint én magam…” – vallja be utólag a The Huffington Post újságírója.