5 felismerés, ami a lélektársad megtalálásakor ér

Írta: ,

Már a csapból is a spiritualitás folyik, így nem meglepő, hogy sokan minden párkapcsolatukról azt hiszik: életeken át kísérő lélektárs, aki mellettük fekszik. Persze, hamarosan szertefoszlik a rózsaszín köd, és marad a keserű valóság… Judy Tsuei amerikai jógaoktató összegyűjtötte, milyen felismerések árulják el, hogy nem „egyszerű” szerelem szövődött köztetek.

„Az előző kapcsolataim csupán lépcsőfokok voltak.”

1/5 „Az előző kapcsolataim csupán lépcsőfokok voltak.”

„Ami a magánéletemet illeti, voltak olyan hosszú távú párkapcsolataim, amelyekben azt hittem: a másik tisztelettel bánik velem.

Aztán jöttek a hétköznapok kicsinyes hatalmi játszmái. Hát, nem éppen a legudvariasabb vagy legérettebb férfiakkal volt dolgom. Az egyik fiú barátom egyszer meg is kérdezte, hogy csak tahókkal randizom-e.

De éppen ezek a viszonyok segítettek abban, hogy megtanuljam a valódi önelfogadás fontosságát, és azt, hogy a szeretet meg a szerelem egyszerűen nem lehet korlátozott vagy véges.

Visszatekintve már tudom, hogy a múltbéli kapcsolataim nem lélektársi természetűek voltak, hanem csupán felkészítettek a nagy szerelem megtalálására” – írja Judy.

„Csak önismeret segítségével sikerülhetett.”

2/5 „Csak önismeret segítségével sikerülhetett.”

„Középiskolás koromban táplálkozási zavarral küzdöttem, ami sajnos több mint 15 évig az életem része maradt.

Olyan messzire menekültem saját magamtól, amennyire csak tudtam: meg sem álltam a világ másik feléig, egészen pontosan Sanghajig.

Ott jöttem rá, hogy a tükörképemtől esélyem sincs elfutni. Úgyhogy beiratkoztam egy intenzív járóbeteg-terápiára, melynek keretein belül öt évig kezelésekre jártam.

Mellette rátaláltam a jógára, sokat olvastam, és különböző módszerekben jártas gyógyítókkal találkoztam. 


Te is ilyen megoldást keresnél? 5 jele annak, hogy nem a megfelelő alternatív terapeutát választottad


Megismertem magamat, s onnantól kezdve váltam képessé az önelfogadásra. Enélkül nem lettem volna elég érett a lélektársi kapcsolódásra” – meséli Judy az útjáról, amit szanszkritül szvádhjájának hívnak.

„A megbocsátás gyógyított meg.”

3/5 „A megbocsátás gyógyított meg.”

„Mielőtt találkoztam a nagy szerelmemmel, listát írtam az összes férfiról, akivel valaha is dolgom akadt az életben.

Ahelyett, hogy arra koncentráltam volna, mennyire tönkretettek, inkább a saját szerepemet vettem górcső alá a történtekben, illetve azt, hogy mennyi pozitívummal gazdagítottak engem.

Az emberi létezés egyik legnehezebb aspektusa, hogy soha semmi sem fekete vagy fehér.

Ennek tudatában böngésztem végig a listámat, és az egyszerű hawaii ho’oponopono technika segítségével megbocsátást gyakoroltam.

Mindegyiküknél arra gondoltam, hogy »sajnálom, kérlek, bocsáss meg, köszönöm, szeretlek«. Kibékültem a múltammal, ami hihetetlenül erőssé tett” – számol be róla Judy.

„Kinyílt a világ az elvárások elengedésével.”

4/5 „Kinyílt a világ az elvárások elengedésével.”

„Amikor szöget ütött a fejembe, hogy ez a kapcsolat valami sokkal több is lehet, megváltozott az egész életem. A lelki társam ugyanis nem pontosan az az ember, akit magam mellé képzeltem.

Az ereje például abban nyilvánul meg, hogy sohasem erőltet semmit, inkább az árral úszik. Korábban olyan férfit választottam volna, aki agresszív módon akarja érvényesíteni az érdekeit.

Miután azonban elindultam a saját fejlődésem útján, szembesültem vele, hogy inkább jóságot érdemlek, és ennek megfelelően megváltoztak az elvárásaim, csaknem az élet összes területére nézve.

Eközben sikerült bevonzanom azt a társat, aki ugyanezt az utat járja, hogy együtt megéljük az építő szerelmet. Az elvárások csak a negatív mintákat erősítették bennem” – vonja le a következtetést Judy.

„Fontos, hogy jól érezzem magamat itt és most.”

5/5 „Fontos, hogy jól érezzem magamat itt és most.”

„Régen tudni akartam, miért és hogyan bontakoznak ki a dolgok körülöttem. Kaotikus környezetben nőttem fel, így az irányítás puszta gondolata is nyugalommal töltött el.

Az élet azonban a váratlan eseményekről szól: szerencsésekről és szerencsétlenekről egyaránt. Pont ettől szép, nem igaz?

Amikor tehát megismerkedtem valakivel, már évekre előre kiagyaltam, milyen lesz majd vele.

A lélektársam megtalálása előtt azonban rájöttem, hogy a most elvárások nélküli élvezete nyújtja a legnagyobb örömet.

Abban a másodpercben, amikor átállítottam az órámat a jelenre, rátaláltam erre az emberre” – számol be róla boldogan Judy.

Neked van már tapasztalatod lélektársi kapcsolattal?