5 eset, amikor jobb, ha befogod a bagólesődet

Írta: ,

Léteznek olyan helyzetek, amikor csöndben maradni a legnehezebb. Ha azonban tényleg pattanásig feszültek az idegeitek, az impulzív viselkedésre akár a kapcsolatotok is rámehet. Csokorba szedtünk néhány olyan szitut, amikor jobb, ha hagysz egy kis időt a válasz előtt. (És egyúttal megszabadítottunk egy választékos kifejezést a dohányzásra való utalástól.)

1/5 Ha feleslegesen megbántanád

„Miért, létezik olyan megbántás, ami nem felesleges?” – merülhet fel a kérdés benned. Nos, erre akármennyire is furcsa, a válasz „igen”.

Előfordulhat ugyanis, hogy éles szavakkal ébreszted rá a másikat valamire, aminek köszönhetően javul a viszonyotok.

Amennyiben viszont tényleg csak azért szeretnéd közölni a lesújtó véleményed, hogy ne maradjon benned, és igazából nem is érdekel, mit érsz el nála ezzel, inkább tartsd magadban a csípős megjegyzésed!


Segítünk! Így kritizáld azokat, akik nem fogadják jól


A kritika sokakból eltúlzott érzelmi reakciót vált ki, ami pont nem hiányzik egyikőtöknek sem. Mélyebb konfliktushelyzetben egyébként sem a kettőtök közötti különbségeket érdemes hajtogatni, hiszen az nem visz előre.

2/5 Ha szűklátókörűnek tűnnél

Amennyiben „a legjobb védekezés a támadás” alapon, a saját álláspontodat vakon ismételgetve, esetleg kifejezetten zsémbesen reagálnál valamire, inkább számolj el magadban tízig, hogy tényleg ezt akarod-e!

Ez a viselkedés általában negatív kritika hatására szokott előjönni, noha sokkal szerencsésebb volna figyelmesen meghallgatni.

A te dolgod, mennyire értesz egyet a bírálattal – fogadd nyitottan, hiszen talán a fejlődésedet szolgálja.

Ha képtelen vagy leküzdeni az azonnali megnyilvánulásra való kísértést, és úgy érzed, muszáj megvédened magad, kihagyhatsz egy esélyt arra, hogy még jobban megismerd saját magadat.

Plusz, amikor a másik fél szembesül vele, milyen indulatos vagy, biztosan nem az jut eszébe, hogy méltassa az érett gondolkodásodat…

3/5 Ha még jobban felbőszítenéd

Olyan helyzetbe kerültél, hogy a kommunikációs partnered gyakorlatilag „se lát, se hall”, csak hajtogatja a magáét?

Érthető, ha egy idő után betelik nálad a pohár, és már nem bírod az effajta kiképzést, ugyanakkor egy esetleges hirtelen reakciónak úgyis te iszod meg a levét.

Az illetőnek valószínűleg tökmindegy, milyen információk érkeznek hozzá a külvilágból – akkor meg miért is strapálnád magad azzal, hogy magyarázol?

Még súlyosabb következményekkel számolhatsz, ha félbeszakítod, lekicsinyled a problémáit, vagy pedig a sajátjaiddal párhuzamba állítva megpróbálod meggyőzni: tulajdonképpen kifejezetten szerencsés.

Fogadd el, hogy most esze ágában sincs rád figyelni, ennek megfelelően akár passzív hallgatással is beérheted – elvégre neki úgysem számít.

4/5 Ha csak fel akar idegesíteni

Egyszerűen nincs megfelelő indok arra, hogy bármit is válaszolj valakinek, aki csupán feszültséget akar kelteni benned.

Nem számít, hogy rosszindulatból vagy poénból teszi az illető, szóban vagy írásban, leplezett vagy nyílt formában – ne hagyd, hogy beléd hasítson a szavak méregfoga!

Akár indulatból reagálsz, akár órákig gondolkodsz a „nyugodt” reakción, voltaképpen saját magaddal tolsz ki, mivel időt és energiát pazarolsz. Ismerős a mondás, hogy „válaszra sem méltatom”?

Ebből is látszik, hogy bárminemű reakció már egyfajta elismerésnek minősül: bizonyíték arra, hogy méltó „ellenfélnek” tartod a másikat, és valóban célba talált a megnyilvánulása. A legjobb, ha elengeded a füled mellett a hasonlókat.

5/5 Ha helytelen magatartásformát erősítenél vele

Közelítsük meg más szemszögből a dolgot! Amikor egy kisgyermek toporzékolva szeretné magára felhívni a figyelmet, illetve elérni a célját, a határozott türelmesség a legszerencsésebb szülői magatartás.

Amennyiben az anyuka vagy az apuka „megtörik”, és inkább beadja a derekát a sírva ordító csemete akaratának, a kicsi tudni és érezni fogja, hogy hatalma van, amit ezzel a módszerrel bármikor gyakorolhat.

Ebben az esetben a szülők reakciója nem kívánt viselkedésmintát erősít – tehát a helyzetben résztvevők egyike sem tanul belőle, senki sem fejlődik.

Bizonyára akad olyan felnőtt ismerősöd, akinek megvan a maga „toporzékolása” – miért is adnád a kezébe a tizennyolcadik plüssmackót, ha csak azt éred el vele, hogy ugyanott tart majd?

Te voltál már olyan szituációban, amikor inkább a hallgatást választottad?