Mit szeretek egy nőben? Ha hiteles a kisugárzása

Írta: ,

Természetesen nem csak a nőknél, hanem a férfiak esetében is fontos, hogy az illető helyén kezelje magát, kisugárzása pedig harmóniában álljon külsejével, önbecsülésével és belső értékrendjével.

A nőket szinte lehetetlenség kiismerni, és kategorizálni sem könnyű. A feministák biztos egyből nekem esnének, miért akarok én itt kategorizálni, mikor ahány ember, annyiféle kisugárzás. Ez így is van, azonban tapasztalataim alapján, és a játék kedvéért három és fél típusra osztottam a nőket (a férfiakat is lehetne, de erről inkább írjon egy hölgy), aszerint, milyen összhangban van náluk a külalak, a személyiség, valamint a kisugárzás.

A legszomorúbb eset – bombanő, minimális magabiztossággal és önbecsüléssel

Ez a típus mérhetetlen szomorúságot kelt bennem. Adott egy szép arcú, formás hölgy, aki az elnyomó nevelés, vagy valami trauma hatására teljes értékválságban van önmagát illetően. Nem látja magát szépnek, kicsinek vagy túl nagynak tartja a mellét, vékonynak, vagy vastagnak a lábait.

Gyaníthatóan gyerekként és fiatalként nem kapott elég dicséretet és visszajelzést, hogy kialakuljon nála az egészséges nőiesség, a vonzó kisugárzás. Nyugodtan hívhatjuk ezt a típust rejtett kincsnek, ugyanis ha egyszer felöltözne egy igazán dögös ruhába, kihúzná magát, meginna három feles pálinkát, és fél óráig mondogatná magának a tükörben, hogy „én vagyok a világ legjobb nője”, majd bemenne a munkahelyére, akkor garantáltan nem ismernék fel a kollégák.

Sajnos ezeknek a hölgyeknek rendszerint rossz a tartása, előreesik a válluk, és ha hosszú évek eltelnek így, akkor ezen a tartáson már nagyon nehéz javítani. Ez náluk egy önvédelmi reakció, el akarják rejteni a testüket, mellüket, mert szégyellik, persze teljesen alaptalanul.

A férfiak többsége nem is látja őket gyönyörűnek és vonzónak, mert visszafogott öltözködésükkel, zárkózott viselkedésükkel és a szexuális kisugárzás teljes hiányával olyanokká is válnak, amitől rettegnek – szürke kisegérré.

A tiszteletre méltó – nem kiemelkedő szépség, de vonzó kisugárzása miatt mégis buknak rá a pasik

Ezek a nők tisztában vannak a saját értékeikkel, és tudják, hogy a külső nem minden. Általában szerető családban nőnek fel, viszonylag korán elkezdenek fiúkkal járni, vagányak és csinosan öltözködnek. Tisztában vannak a női praktikákkal, amikkel csodát lehet tenni, és használják is ezeket.

Önmagában azonban ez nem lenne elég, kell hozzá az a fajta kisugárzás is, amitől az egész hitelessé válik. Ez pedig csak akkor működik, ha őszintén jön a nőből, tehát tényleg szépnek, okosnak, és szexinek tartja magát, de azért a hátrányaival is tisztában van, ha például nem igazán formásak a lábai, akkor nem hord miniszoknyát, van humora, és az önirónia sem áll távol tőle.

Az ilyen hölgyekért odavannak a férfiak, pedig nem tudnák megmondani, mi az, ami igazán tetszik nekik, egyszerűen „dögösnek” tartják őket, akiket ráadásul nem is könnyű meghódítani, mert nem állnak össze mindenféle jöttmenttel.

Az a bizonyos fél – Csúnya nő miért öltözködik kihívóan?

Sajnos Magyarországon jó néhány példát látni arra, hogy egy kifejezetten ronda és kövér nő olyan ruhákba préseli bele magát, amit még egy jóérzésű modell se venne fel.

Például a feszülős nadrágokra gondolok, amibe néhány örült képes bepréselni hídpillér lábait, vagy felvesz egy topot, amit lapos hashoz ajánlanak, miközben neki hatalmas hájhurkák lengedeznek hastájékon. Amikor ilyen „lény” tűnik fel az utcán, akkor mindenki elszörnyed, aki látja, vagy szánakozva pislog.

Nem értem, mire gondol ilyenkor a „költő”, ha komolyan gondolja, tehát szépnek tartja magát, akkor súlyos gondok vannak a fejével és a környezetével is, ha pedig polgárpukkasztás céljából vesz fel ilyen ruhákat, akkor nem árt ha tudja, ez a poén hatalmas öngól.

Az igazi bombanő, aki tisztában is van ezzel

Az ilyen nőnek minden testi adottsága megvan ahhoz, hogy bármilyen ruhát magára öltsön, de azért fontos, hogy legyen ízlése, és a személyiségének megfelelően öltözködjön. Egy gyönyörű nőnek, akinek az önbizalma is rendben van, nem kell kihívóan öltözködnie ahhoz, hogy felhívja magára a figyelmet, sőt kifejezetten jót tesz egy kis visszafogottság, nehogy kurvás hatást keltsen.

Sajnos mi férfiak félünk az ilyen hölgyektől (tisztelet a kivételnek), megközelíthetetlennek érezzük őket, főleg ha erre még rá is játszanak a viselkedésükkel. Ennek a típusnak bizonyos százalékára jellemző, hogy átesik a ló túloldalára, hiúvá válik és beképzeltté, mert egész életében azt hallgatta, mennyire szép is ő.

Márpedig amint valaki arrogánssá és lekezelővé válik, egyből kikerül a bombanő kategóriából, hiszen hiányzik belőle a belső szépség, a kedvesség, a tolerancia. Nagyon fontos, hogy valaki a földön tartsa az ilyen embereket, különben a külsőségek kidomborítása és kifejezése a belső értékek fejlődésének kárára történik.

Soraimból remélhetőleg „átjött”, hogy a boldog gyermekkornak, és főleg a szülői nevelésnek hatalmas befolyása van arra, hogyan érzi magát egy felnőtt ember a bőrében, ezáltal milyen lesz a kisugárzása. Ha egy kislányt sosem dicsér az apukája, akkor már kamaszkorban önbizalomhiány alakulhat ki nála, persze ezen még sokat finomíthatnak a kortársak (különösen a szerelmi kapcsolatok), de a szülői felelősség egyértelmű.

Ugyanilyen káros a túlrajongás: amikor egy nem túl szép kislány egész életében azt hallja a szüleitől, hogy ő a világ legjobbja, legszebbje, és sosem kap építő jellegű kritikát, na pont abból a személyből lesz aztán az, aki dögös cuccokba préseli formátlan idomait, és persze olyan barátokkal veszi körül magát, akik olyanok, mint a szülei, azaz nem adnak reális visszajelzést az öltözködésével és a viselkedésével kapcsolatban.