Kutyasors – Nem játék a négylábú!

Írta: ,

Mozgolódnak az állatvédők. Tüntetést szerveznek, örökbefogadó napot tartanak, és egyre aktívabban használják a közösségi médiát is arra, hogy megértessék az emberekkel: nem játékszert, hanem társat választanak, amikor az állattartás mellett döntenek. Ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy az Illatos úton egyre több kutya és macska várja új, szerető gazdiját.

Óvári András, a Vigyél Haza Alapítvány alapítója szerint sokan nem tudják, hogy a budapesti Illatos úti telep nem menhely, hanem az állategészségügyi szolgálat telepe, amely a Fővárosi Önkormányzati Rendészeti Igazgatóság intézménye. „A menhelyeken, ha kell, életük végéig is tartják a kutyákat, az Illatos út azonban sajnos nem ilyen” – mondja Óvári András. A befogott vagy gazdája által leadott állatok örökbe adása mellett itt alapvetően gyepmesteri funkciókat látnak el, és a begyűjtést követően megfigyelik a veszélyes és kóbor állatokat. Kötelesek átvenni minden kutyát, akkor is, ha telt ház van. Az ő munkájukat segítik az olyan szervezetek, alapítványok, mint a Vigyél Haza.

Ne kelljen elaltatni!

Önkéntesen, szabadidőnkben, térítés nélkül, az Illatos úton lévő gazdátlan, sérült kutyák gyógyításáért, örökbeadási esélyeik növeléséért dolgozunk” – magyarázza András, aki szerint sokan keverik össze alapítványukat az Illatos úttal, mivel az itteni kutyák jobb sorsáért küzdenek. A civil szervezet tagjai örökbefogadó napokat tartanak, ivartalanítási kampányokat finanszíroznak, és szinte valamennyi, a telepen nem gyógyítható, beteg kutya laboratóriumi vizsgálatát, elgázolt, sérült állat gyógykezelését is ők végeztetik el. „Évente kétezer kutya kerül be az Illatos útra, mi pedig azt szeretnénk, hogy az ő örökbefogadási esélyeik javuljanak. Egy évben átlagosan száz kutyát segítünk így szerető gazdához” – meséli.

Ő Picúr. Ha örökbe fogadnád, vagy ismersz valakit, aki szívesen hazavinné, kattints IDE.

A cél az, hogy ne legyen szükség altatásra, ennek érdekében, ha sérült a kutya, elvállalják, hogy megműttetik, rehabilitálják. A költségeket kizárólag adományokból fedezik, nincsenek alkalmazottak, teljesen önkéntes alapon működnek. 30-35 önkéntesük között sok a fiatal diplomás, jogászok, fotósok, grafikusok, marketingesek, akik saját szakmájukkal is tudják segíteni a szervezetet, így az erre szánt pénzt is az állatokra költhetik. „Kihozzuk a kutyát, meggyógyítjuk, szocializáljuk, jó gazdához adjuk” – foglalja össze röviden András az alapítvány célját. „Nem a legnagyobb, hanem a legjobb alapítvány akarunk lenni” – teszi hozzá.

Közösségi médiabeli és online jelenlétükből is kiderül, hogy a Vigyél Haza egy pozitív szervezet, nagyon figyelnek a kommunikációjukra, és követik az ebek sorsát az örökbe adás után is. „Ez nem nehéz, hiszen a gazdák sokszor maguktól jelentkeznek, képet küldenek az azóta családtaggá vált befogadott kutyáról, ami nagyon jó pozitív visszacsatolás.” Szerencsére már többször sikerült örökbe adniuk 13-14 éves kutyát is. „Azért is jó a közösségi média, mert az embereknek jólesik tudni, hogy egy-egy ilyen örökbefogadással jót tettek, és a kommentelők kedves szavai megerősítik őket ebben.”

Erről a 3 hónapos keverék kölyökről ITT tudhatsz meg többet.

A pozitív szemlélet mindenesetre beválik, hiszen az egyik legnagyobb közösségi oldalon heti félmillió látogatója van a szervezetnek, pedig semmi különös marketinget nem folytatnak, csak arról írnak és posztolnak, amit csinálnak. „A megoldásokra törekszünk, nem csak a problémákról beszélünk.”

Forró nyomon

Ez a pozitív szemlélet szerencsére az alapítványnál sok jó ötlettel párosul, ilyen a néhány éve már működő Vigyél Haza kutyakereső applikáció. A telefonra is letölthető alkalmazás alapötlete, hogy ha valaki elveszíti a kutyáját, akkor azonnal jelezni tudja, és ezzel értesítheti az applikáció többi használóját 2 km-es körzetben. Több szem többet lát, így összefogva könnyebb lehet megtalálni az elkóborolt állatot. A rendszer fordítva is működik, ha valaki lát egy elveszett kutyát, jelezheti, lefotózhatja, megoszthatja a pontos pozícióját, így nagyobb esély van rá, hogy az állat visszajut eredeti gazdájához. Sőt, ezt már a 25 pontra kihelyezett ingyenes mikrochip-leolvasó is segíti, amelyeknél önkéntes állatorvosok azonosítják a talált kutyákat. Tavaly májustól decemberig 150 kutyát juttattak vissza gazdájukhoz az alkalmazás segítségével.

A teljes cikket a Családi Lap 2016 áprilisi számában olvashatod el!

Szerző: Orcifalvi Anna Nóra