Anyu, veszel nekem egy kiskutyát? – A szakértő szerint ekkor kapjon háziállatot a gyerek

Írta: ,

Szinte minden kisgyermeknél elérkezik az a pillanat, amikor kimondottan érdekessé válnak számára a kisállatok, és ezért elkezdi kérlelni a szüleit, hadd kaphasson ő is egy saját cicát, kutyát vagy akár nyuszit, hörcsögöt.

Egy háziállat rengeteg pozitív dologgal járhat, rengeteg mindenre megtaníthatja a gyerekeket, ezért ahelyett, hogy rögtön nemet mondunk szülőként erre a kérdésre, érdemes elgondolkodnunk, hogy akár valóban eljött-e az ideje annak, hogy egy új baráttal lepjük meg a gyermeket. Természetesen egy kiskedvenc tartása hatalmas felelősséget is jelent, ezért alaposan meg kell fontolni, hogyan tudjuk majd beilleszteni a család életébe. Gyermekpszichológus szakértővel jártuk körül ezt a témát, és tőle kaptunk tanácsot arra, mit vegyünk figyelembe, ha háziállatot vásárolnánk a gyermekünk számára.

Lipták Zita, gyermekpszichológus szerint a szülők esetében érdemes háziállat kérdést körültekintően átgondolni, hiszen bármilyen állatot is választunk, egy élőlényről van szó, akiért felelősséggel tartozunk.

– Ezt a felelősséget teljes egészében egy kisgyermek még biztosan nem tudja vállalni, akkor sem, ha nagyon vágyik háziállatra. Lehet már óvodáskorú gyermek mellé is háziállatot venni, de ebben az esetben az a szerencsés, ha nem a gyereknek, hanem a családnak vesznek állatot a szülők. Ebben a korban a gyermek örülhet az állatkának, be lehet őt vonni az állat körüli teendőkbe, gondozásba, de a szülőknek számítaniuk kell rá, hogy a gyerek akkor foglalkozik majd az állattal, ha éppen kedve tartja, a felelősség alapvetően a szülőké – magyarázta a szakértő.

Kisiskolás korban és attól később a gyermek már egyre inkább képes felelősséget vállalni, egyre jobban kiveszi a részét a háziállat gondozásából. De mindez több tényezőtől függ: a gyermek személyiségétől, a szülők viszonyulásától az állathoz és attól is, hogy milyen motivációval választanak háziállatot.

– Bármilyen életkorban is veszünk magunkhoz egy állatot, a szülőknek mindig végig kell gondolniuk, hogy nekik mennyi idejük, energiájuk van rá és ha az állat elsősorban a gyermek igénye, akkor ő elég érett-e rá, hogy megértse, mivel jár a felelős állattartás és valóban tud-e, akar-e abból részt vállalni. Ezért mielőtt háziállatot veszünk, azt jó, ha megelőzi egy komolyabb beszélgetés erről, és szerencsés, ha előtte már "tesztelik" magukat a szülők és a gyermekek is: például ideiglenesen vigyáznak a szomszéd kutyusra, hörcsögre, halakra, és hasonlók – tanácsolta Lipták Zita.

Kép forrása: alenkasm/depositphotos.com

Egy család bármikor magához vehet egy háziállatot, de azzal fontos tisztában lenni, hogy mely életkorban mi várható el a gyermektől az állattartás kapcsán. Kisiskolás korig a gyerek főként egy cuki, aranyos állatot lát benne, amivel jó néha játszani, megsimogatni, de könnyen rá is unhat. Épp ezért nem lehet egy kisgyermek döntése, hogy lesz-e háziállata vagy sem, mert nem tudja még felmérni az ezzel járó teendőket, nem tud felelősségteljesen, hosszú távon gondolkodni az állattartásról.

– A gyermek 8-10 éves koráig csak akkor vegyen a család állatot magához, ha a szülők is motiváltak ebben és készek gondozni, ellátni az állatot, ha a gyermeknek ehhez épp nincs kedve, ideje. Tulajdonképpen ez később is érvényes, hiszen egy kiskamasz, kamasz esetében fennállhat az a lehetőség, hogy idővel tovább tanul, elköltözik otthonról és az állat a szülőkre marad. Ezért tehát az sem mindegy, hogy milyen élettartamú állatot választunk, de alapvetően azt gondolom, hogy a szülőknek minden esetben partnernek kell lenni a háziállat vásárlásával kapcsolatban – fogalmazott a gyermekpszichológus.