7 „macskás” dolog, amit a kutyatartók sosem értenek meg

Írta: ,

Nem szeretem, ha azt mondják rám, hogy macskás vagyok, mert ez úgy hangzik, mintha nem szeretném a kutyákat. Pedig én nagyon is bírom őket, bár tény, hogy saját magam a lakást most már két cicával osztom meg, akiket semmiért a világon nem cserélnék el. Szerintem minden gazdi hasonlóan érezhet a kutyája iránt is, így végül is nincs olyan nagy különbség a két állat tartása között, de azt hiszem, van néhány dolog, amit a kutya-párti barátaim soha nem fognak megérteni a köztem és a macskáink között kialakult viszonnyal kapcsolatban.

A macska simán büntibe tesz

Elutaztál a hétvégére? Leültél vacsorázni, amikor én éppen játszani akartam? Elvetted tőlem a karórádat, amit éppen végigpofoztam a nappali padlóján? Ezt még nagyon megbánod!” – valahogy így gondolkodhat egy macska, aki amennyire hálás tud lenni a simogatásért és a meghitt pillanatokért, ugyanolyan kegyetlenül büntetésbe is tesz, ha a dolgok nem az elképzelései szerint alakulnak. 

Kinek a macskája nem ült még tőle 12 centiméterre, de tüntetőleg háttal a neveletlen emberének, aki majd most megtanulja, mi fán terem a bűnhődés! „Vacsoraidőig biztosan nem szólok hozzád!”
Vegyél fel, tegyél le!

Az ember szíve autóban felejtett tejcsokoládéként olvad el, amikor a macskája két lábra állva az ölébe kívánkozik

Persze, csak három kurta másodpercre, mert aztán egy nyakatekert pózban úgy veti magát a földre, és száguld át a lakás másik felébe, mint egy titkos küldetést teljesítő kommandós.

 
Csak azért, hogy fél perc múlva visszajöjjön, és megismételje a műveletet. Türelmesebb gazdik állítólag 8-9 alkalommal is eljátsszák a forgatókönyvet.