6 dolog, amit könnyen elrontunk a kiskutya nevelése során

Írta: ,

Az új családtag érkezése minden esetben különleges és izgalmas változás, ám sajnos nem véletlen, hogy a növekvő kedvencek gyakran a menhelyre, vagy az utcára kerülnek. Az édes kis szőrgombócokat könnyű elrontani, ám a későbbi nehézségekkel csak kevesen kalkulálnak. 

Nem jelöljük ki a határokat

1/6 Nem jelöljük ki a határokat

Amikor az emberek hazaviszik a kiskutyát az otthonunkba, akkor általában elengedik az udvaron, vagy éppen a lakásban.

Ez a hatalmas méret valósággal sokkolja az ebet, hiszen ha nem jelöljük ki számára a határokat, akkor lényegében az irányítást is teljesen átadjuk.

A legtöbb szakirodalom azt javasolja, hogy az első néhány napban egyáltalán ne hagyjuk garázdálkodni a kiskutyát a lakásban, csupán egy helyiséget jelöljünk ki a számára, amit birtokba vehet.


Macskás vagy kutyás vagy? Ezt mondja el rólad a pszichológusok szerint


Fokozatosan növeljük a mozgásterét, az új helyszín megmutatása során pedig végig legyünk jelen, és azonnal korrigáljunk, ha a kölyök nem megfelelően viselkedik.

Sokat segít, ha vendégként tekintünk a kutyára, ne feledjük el, mi biztosítjuk a területet, mi engedjük meg, mit használhat a kölyök és mit nem.

Nem alakítunk ki napirendet

2/6 Nem alakítunk ki napirendet

A napirend a kiskutyák életében éppannyira fontos, mint az újszülöttek esetében. Sajnos ez az első időszakban hasonlóképpen nehézkes lehet, ám létfontosságú a későbbieket tekintve.

A szobatisztaságra nevelés fontos momentuma, hogy alkalmazkodjunk a kicsi igényeihez: minden hosszabb alvás és étkezés után biztos a produktum, tehát be kell időzítenünk a sétát, vagy biztatnunk kell a kutyát a pelenka használatára.

Ha minden nap ugyanabban az időben kerítünk sort az etetésekre, a sétákra, a pihenésre, akkor néhány hét alatt szobatiszta, kiegyensúlyozott és jól nevelt kutyánk lehet, aki ráadásképpen átalussza az éjszakát.

De ehhez az elején valóban oda kell tennünk magunkat, mégpedig következetesen, kitartóan és megfontoltan.

Halogatjuk a tanítást

3/6 Halogatjuk a tanítást

Sokan úgy vélik, hogy a kölyköket nem lehet még tanítani, arra bőven ráérnek később is.

Ez egy nagyon súlyos tévhit, már csak azért is, mert ha az elején kiadjuk a kezünkből a gyeplőt, akkor később sokkal nehezebben tudjuk majd az irányítást visszaszerezni.

Arra valóban ügyelnünk kell, hogy a kölykök legfeljebb öt-tíz percig képesek koncentrálni, tehát ha ásítoznak, nem koncentrálnak, akkor teljesen felesleges rájuk erőltetni a vezényszavakat.

Mindazonáltal a korábban említett határok kijelölését, a pórázhoz szoktatást, a szobatisztaságra való nevelést, az alapvető tudnivalók elsajátítását minél korábban vegyük napirendre.

Eltántorítani egy kutyát a rossz szokásairól sokkal tovább tart, mint eleve helyes magatartásra ösztönözni.

 

Helytelen játékokat űzünk

4/6 Helytelen játékokat űzünk

A játék egy rendkívül különleges és izgalmas dolog, amit a kölykökkel űzhetünk, ám sajnos ez megint csak olyan tevékenység, amit felügyelnünk kell.

A legnagyobb vétek, amit elkövethetünk ezen a téren, ha figyelmen kívül hagyjuk, hogy a kiskutya idővel fel fog nőni.

A játékos harapdálásnak harapás, a kötélhúzásnak dominancia, a vehemens játéknak pedig ugyancsak odakapás lehet a vége.

A helyes játék során mindig mi irányítunk, és bármikor véget vethetünk annak. Nem szerencsés hagyni, hogy a kölyök kedve szerint, szabályok nélkül vaduljon, mert most még meg tudjuk állítani, felnőttként már nem feltétlenül.

A minőségi játék során a kutya tanul, szellemileg és fizikailag is elfárad, fajtaigényei kielégítésre kerülnek.

Túl intenzíven bánunk a kiskutyával

5/6 Túl intenzíven bánunk a kiskutyával

A helytelen játékra tipikus példa, ha túl intenzíven bánunk a kutyával. Ez egyéként rendkívül jellemző az örökbefogadó családokra, hiszen ki ne akarna az édes kölyökkel álló nap hancúrozni?

Ezzel a felfogással az a gond, hogy a felspannolt kutya hozzászokik az intenzitáshoz, a hiányunkat (legyen szó éjszakáról, vagy napközben munkáról) sokkal élénkebben éli meg.

Egyik pillanatban mindenki vele foglalkozott, a másik pillanatban meg teljesen egyedül maradt, ami egyébként is természetellenes számára.

A „túlpörgetett” kutyák rosszul érzik magukat, folyton bepisilhetnek, és egyedül nagyon magányosak, ezért nem szabad túl vehemensen és főleg nem állandóan játszani velük.

Hagyni kell, hogy elvonulhassanak, észre kell venni, ha besokallnak. Erre a gyerekeket is meg kell tanítani!

Helytelenül korrigálunk

6/6 Helytelenül korrigálunk

Teljesen felesleges megütnünk a kutyát, kiemeltképpen, ha a hiba elkövetése után, órákkal később tesszük azt.

A megfelelő korrigálás a tiltó szó/hang segítségével, illetve egy gyengéd, de határozott bökéssel, vagy az anyaállat harapására emlékeztető „markolással” történik.

Az időzítés kulcsfontosságú, nem percre, hanem másodpercre pontosnak kell lennie. A helyes viselkedést jutalommal (simogatás, dicséret, étel) díjazzuk, a baklövést pedig alternatíva felajánlásával korrigáljuk.

Például, ha a kölyök a cipőnket rágja, akkor a bökéssel kizökkenthetjük a helytelen viselkedésből, majd ezután felajánlhatunk neki olyasvalamit, ami segítségével enyhíthet a kínzó ínyviszketésen.

Bizonyára sok ismétlésre és türelemre lesz szükségünk, de ez a minimum, amivel tisztában kell lennünk, ha kiskutyát veszünk magunkhoz.