5 tréner tipp, hogy szófogadó kutyát nevelhess

Írta: ,

Ha valaki állatok között cseperedik fel, egyet biztosan megtanul, muszáj vezéregyéniséggé válnia a falkában. Nyílván ahány ember, annyi nevelési stratégia létezik, és bizony sokszor nehéz elrugaszkodni a megszokott, berögzült szokásoktól. Velem is ez volt, egészen pár hónappal ezelőttiig, mikor egy incidenst követően szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy bizony kudarcot vallottam. Bár a tréner szerint nem volt totális csőd az út, amin elindultam, azonban hiányzott belőle a határozottság és rengeteg gyakorlás. Ennek következtében a kutyám a fejemre nőtt, és amit én jóhiszeműen fiatalkori kajlaságnak tituláltam, az bizony erőfitogtatás és dominálás volt.

Jelenleg ott tartunk, hogy közel három hónapos gyakorlás, taníttatás és tréningezést tudunk a hátunk mögött, és bár rengeteget fejlődünk nap, mint nap, még rengeteg teendő van hátra! Nem, nem írtam félre, mi – a párom és én – tanultunk sokat! Ugyanis a jó tréner, mint a miénk is, felnyitja a szemedet, hogy az esetek nagy részében a gazda tereli rossz irányba az ebet, nem pedig fordítva. Tehát nekünk, gazdiknak kellett megtanulnunk, hogyan váljunk vezetővé a kutyánk szemében, és milyen módszerekkel bírhatjuk nagyobb engedelmességre, figyelmességre és alázatra.

Igazából mindent, amit Judit – a tréner – megmutatott nekünk, azt jól ismertem, láttam már más tanítóknál is, csak valamiért én nem tudtam kellően beépíteni a nevelési szokásaimba. Öt olyan alapkövet fogok most tehát felsorolni, melynek segítségével bárki képes lehet szófogadó kutyát nevelni házikedvencéből!

Légy határozott!

Az első, és egyben legnehezebb pont, amit egyetlen tanár sem tud beléd nevelni, ha te magadról nem tudod elhinni, hogy képes vagy rá. Egy vezető mindig határozott, ami viszont nem egyenlő azzal, hogy sosem hibázik! Tehát ne aggodalmaskodj azon, hogy valamit elrontottál, mert a kutyád csupán az energiád fogja érzékelni. Ha stabil, határozott energiákat sugárzol felé, és kitűzött célokkal rendelkezel, akkor figyelni és követni fog téged, míg ellenkező esetben, ha bizonytalan vagy és megszeppent, akkor átveszi az irányítást. Ugyanis minden falkába, legyen az kéttagú vagy több, kell egy vezér!

Ne szónokolj!

Ebben a pontban mindketten nagyot hibáztunk a párommal, ugyanis a verbális kommunikációra fektettünk nagyobb hangsúlyt, mikor a kutyát fegyelmezni, irányítani szerettük volna. Szerencsére én hamar ráéreztem az ellenkezőjére – bár néha még belefutok ebbe a hibába –, de a párom nehezen szakít ezzel a szokásával. Mi az eredménye?

A kutya hozzászokik a hangodhoz, legyen az nyugodt vagy ingerült, és nem fog tudomást venni róla, amíg a kommunikáció folyamatos. A szóbeli fegyelmezést és szidást kizárólag a legvégső esetben szabad alkalmazni, annak kell az utolsó ütőkártyának lennie, amire biztosan odafigyel a négylábú. Ettől függetlenül természetesen beszélhetünk a kutyáinkhoz, de nem akkor, mikor fegyelmet várunk el tőlük!

Türelem

A legnagyobb erény, ami valahogy kimaradt az osztásból, mikor megszülettem, így évről-évre kellett kifejlesztenem – még mindig tart a folyamat! –, ezért nagyon tudom irigyelni azokat, akikben alapjáraton megvan. Példának oka, a mi trénerünk, Judit, akiről néha azt gondolom igazából egy robot, vagy űrlény, mert más magyarázat nem lehet rá, hogy nem robban fel, mikor a kutya szándékosan tojik a fejére, és csináltatja vele újra az adott gyakorlatot már századjára.

Én ilyenkor határozottan látom a kaján vigyort a kutyám orcáján, amiért szívem szerint bosszút állnék, de ekkor mindig bevillan, hogy lényegében azzal, hogy türelmesen végig csináltatom vele a feladatát, és nem hagyom, hogy ő győzzön, már – bosszút is álltam – nyertem!