Zsebpénzt a gyereknek? Igen, ha megtanítod gazdálkodni is!

Írta: ,

A zsebpénz nagyszerű lecke a felelősségről, a mértékletességről, az értékekről és persze gazdálkodásból általában – kiskamaszoknak és szülőknek egyaránt. Kicsit önismereti kérdés is, hiszen meg kell tanulnunk kezelni önmagunk „anyagias” részét ahhoz, hogy nyertesek legyünk ebben a játékban. Sok szülőnek okoz fejtörést, hogy mikortól és mennyit, illetve hogyan adjon zsebpénzt a csemetének. Nézzük, mire jó a költőpénz és hogyan fordítsuk előnyünkre és főként a gyerek javára!

A pénz önmagában kiváló eszköz a számolási feladatok gyakorlására, tehát már egészen zsenge kortól érdemes megmutatni a gyerekeknek. Itt is igaz, ami általánosságban beválik, hogy minél hamarabb megismeri ezt az eszközt, annál kevésbé lesz misztikus számára és annál nagyobb eséllyel fog tudni természetesen viszonyulni hozzá. Nem mellékes, hogy a felelősségtudat kialakítása is időigényes, tehát érdemes korán kezdeni a gyakorlást.

A kezdeti számolási feladatok és a Gazdálkodj okosan! jellegű játékok célja az alapműveletek és a mennyiségi arányok begyakorlása, a játék nyújtotta öröm és sikerélmény kíséretében.

Egy elsős gyerek már nagyon fogja élvezni, hogy a felnőttek beveszik egy ilyen komoly játékba és szívesen számol velünk együtt. Innem már csak egy lépés, hogy kisebb összeget adjunk neki, amivel gazdálkodhat.

Hetente kisebb összeg

Alapszabály, hogy érdemes kicsiben kezdeni és megbeszélni vele, mire szeretné költeni. A zsebpénz ugyanakkor az ő pénze lesz, tehát ne korlátozzuk a szabad felhasználást, de tudjunk róla, hová megy el. Kulcskérdés, hogy a gyermeknek már a kezdetekkor kialakuljon a bizalma és elmondja, hogy mit kezd a pénzzel – ennek később sokkal nagyobb jelentősége lesz. Érdemes hetente kisebb összeggel kezdeni, hiszen egy első osztályos gyermek számára az egy hetes keret a legnagyobb, könnyen átlátható időintervallum.

Bármilyen keveset adunk a gyereknek, rögtön az elején teremtsük meg a gazdálkodás alapjait. Valószínű, hogy a malacperselyt már ismeri, de most kezdjük el komolyan használni, azaz szoktassuk takarékoskodásra. A kevés, amit az elején költőpénznek szánunk, mindenképpen legyen annyi, hogy abból a malacperselybe is jusson.

Ha 500 forintot adunk, abból 50 forint, azaz 10% kerüljön a perselybe. Fontos, hogy ne mi magunk tegyük bele, hanem beszéljük meg a gyerekkel, hogy így marad is pénze és szépen lassan több gyűl, mint amennyit egyszerre elkölt.

Fontos, hogy a kezdetekkor alakítsuk ki benne az ösztönt, hogy ha pénze van, ne költse el mind. Igen, ösztönről beszélhetünk, ugyanis ez később automatizmussá válik és nem lesz ellenére és főként nehezére a takarékosság.

Írja le!

Amikor a gyermek már ír, olvas és számol, érdemes megmutatnunk neki a tudatos gazdálkodás következő lépcsőfokát is: a pénzmozgások nyilvántartását. Természetesen, az ő szintjén: az elején egy kis füzetkébe vezetheti a kiadásokat, a bevételeket és a megtakarításokat, így naprakészen tudja tartani „pénzügyeit”. Ezzel azt is megtanítjuk neki, hogy a pénzre figyelnie kell és gondoskodnia kell róla, hogy mindig pozitív legyen az egyenlege. Azért is fontos vizuálisan is megjeleníteni a számokat, hogy a bevésődés erősebb legyen. A saját „könyvelése” ösztönzőleg hat majd a további takarékoskodásra is, hiszen látni fogja gazdálkodása eredményét.

Kiskamasszá cseperedő gyermekünkkel már elmehetünk bankba is, ahol különböző junior számla konstrukciókat találunk, számlavezetési díj nélkül. Ezzel újabb szintet lépünk: saját számlaszámot és bankkártyát kap a gyerek – amit a felügyeletünk mellett tud használni. Amikor már számlára utaljuk a zsebpénzt, a heti költőpénzről áttérhetünk a havi apanázsra, hogy növeljük az önálló gazdálkodás „időmértékét”. Ugyanígy: ekkorra már bőven megmutathatjuk a gyermeknek az Excel alapjait, hiszen az iskolában úgyis tanulnak Office alapismereteket. Vagyis, átvezethetjük a „könyvelését” a számítógépre.

Kép forrása: Syda_productions

Nyissunk számlát neki!

Az elektronikus számla nagyszerű lehetőség a tartaléknak szánt takarékszámla megnyitására is, ahová a gyermeknek magának kell félretennie a havi spórolt pénzt. Célszerű megbeszélni a kamasszal, hogy a kapott pénz hány százalékát tegye félre, és ne mi utalgassunk helyette, hanem tanítsuk meg őt a műveletre.

Mivel kezdetben csak velünk együtt fér hozzá a számlához, szoktassuk rá, hogy a hó elején megkapott zsebpénzből lehetőleg mindig ugyanazon a napon (például hónap első keddjén) utaljuk át például a 20%-ot a takarékszámlára.

Ezzel párhuzamosan a saját nyilvántartásába is vezesse be a keletkezett tartalékot.

Lelkesítő lesz a fiatal számára, ha látja, hogyan gyarapszik a megtakarított pénze. Fontos, hogy mivel ehhez a tartalékhoz önállóan nem fér hozzá, beszéljük át vele alaposan, mik a céljai a „vagyonkával”. Nem tévedhetünk, ha próbáljuk a hosszú távú takarékoskodás irányába befolyásolni, hiszen könnyen beláthatja, hogy a számára szükséges holmit továbbra is mi, a szülők biztosítjuk, tehát ezt a pénzt nem kell elköltenie. Ne legyünk vészmadarak, de érdemes arról is beszélgetni a kamasszal, hogy mit jelent a vésztartalék, hiszen jó esetben nincsenek ezzel kapcsolatos tapasztalatai.

Összességében igaz, hogy a pénz fantasztikus eszköz a tanulásra, az önfegyelem kialakítására, a felelős gazdálkodás begyakorlására és a gyarapodással kapcsolatos célok átgondolására. Használjuk bátran gyermekeinkkel is, tanítsuk meg őket bánni a pénzzel, hogy felnőtt korukban ne legyenek a rabjai!