Van-e buta gyerek, és lehet-e okosat faragni belőle?

Írta: ,

A szülők egyik legnagyobb félelme az, hogy gyerekük buta lesz. Vajon mit jelent az, hogy egy gyerek buta? Fontos-e, hogy a szülők mércéje szerint mennyire okos a gyerek? Hiszen a boldog élethez nem feltétlenül kell zseninek lenni, és sokszor ítéljük meg rosszul gyerekünket…

A modern kor tragédiája

1/6 A modern kor tragédiája

Tragikus, hogy fel kell hívni a szülők figyelmét arra, hogy a gyereknek rendszeresen kell ennie és viszonylag jó minőségű tápanyagot, arra, hogy a gyerek életében fontos a – viszonylagos – rendszer, fontos a megfelelő mennyiségű és minőségű alvás, fontos a testmozgás, fontosak a mesék és könyvek.

Elkeserítő, hogy fel kell hívni arra a figyelmet, hogy a „montor-kultúra” – a számítógép és televízió – az, ami mindezt a sok fontos dolgot lehetetlenné teszi a hétköznapokban.

Az pedig még elkeserítőbb, hogy ezekre a dolgokra nem a szív, a szeretet jogán(!) hivatkozunk, hanem riogatásként azt tűzzük szülői zászlónkra, hogy a gyerek rosszabbul teljesít(!), buta lesz(!), ha nem biztosítjuk neki a megfelelő körülményeket.

„Boldogok a lelki szegények.”

2/6 „Boldogok a lelki szegények.”

Többfenekű bibliai idézet, melynek egyik jelentése, hogy bizony sok esetben jobban jár az, aki nem akar mindenáron a dolgok mélyére látni, „csak” megélni azokat.

Szó sincs nihilizmusról, céltalanságról, csak arról, hogy elég azzal tökéletesen tisztában lenni, ami életünkhöz szükséges.

Mindenki érezte már azt, hogy jobb lenne inkább nem tudni bizonyos dolgokról, egyszerű életet kellene élni. Így nem szorongással, értelmetlen „agyalással” töltenénk életünket, és képesek lennénk megélni a boldogságot.

A boldogság titka az, hogy jól kell lereagálni az élet viszontagságait, ami nem tudás, hanem érzelmi intelligencia kérdése.

A kutatások azt bizonyítják, hogy a sikeres élethez sokkal fontosabb az EQ, azaz az érzelmi intelligencia, mint az IQ.

Ugyanis életünk minden része az emberi kapcsolatokon múlik, a kommunikáción, az önismereten, a világ működésének ismeretén, nem pedig a tárgyi tudáson és piros pontokon.

Minden szülő a legjobbat akarja

3/6 Minden szülő a legjobbat akarja

Bár minden szülő a legjobbat akarja gyerekének, mégis sokszor siklik félre a dolog. A magyarázat: nem mérjük fel reálisan gyerekünk képességeit és igényeit – a kettőt egyszerre.

Teher alatt nő a pálma, a mondás szerint. A helytelen értelmezés miatt túlterhelhetjük a gyereket, mert saját érdekében sikeresnek akarjuk tudni. Jellemző hiba, hogy már kiskorában beidomítjuk, produkáltatjuk őket, hogy sikerélménye és sikerélményünk(!) legyen. Ettől viszont a gyerek nem lesz okosabb.

Azt tanulja meg, hogy elég egy-egy feltűnő „trükk” az elismeréshez, ami egyben – később úgy véli – a boldoguláshoz is elég.

A gyerek „igénye” is csalóka, hiszen egy túl lelkes gyerek sok mindenbe belekap, aztán abbahagyja. A kényelmes gyerek viszont többre lenne képes, mint amit adni akar magából. Ezért kell alaposan ismernünk gyerekünket.

Ennek legjobb módja a megfigyelés, ami viszont lehetetlen, ha a gyerek keveset van velünk.

Tény: a múlt gyerekei sikeresebbek

4/6 Tény: a múlt gyerekei sikeresebbek

Aki ötven, hatvan, hetven évvel ezelőtt volt gyerek, az tudta, hogy a politikai és gazdasági változások egy perc alatt romba dönthetnek minden tervet, de ettől még élni szükséges.

Nem ringatták magukat abban a hamis hitben, hogy elvégeznek egy iskolát (ha volt rá lehetőségük), és ez biztosíték lesz a jövő minden egzisztenciális gondjára.

Rákényszerültek a spontán és gyors döntésekre, és semmit sem sajnálva a legjobbat hozták ki magukból. A lehetőséget megragadták, akként kezelték. Volt még egy fontos momentum életükben: szociális kapcsolataik voltak, melyek a bizalmon alapultak.

Tudták, hogy egymás segítsége nélkül nem boldogulhatnak, így megbecsülték egymást, egymás képességeit, tolerálták egymás gyengeségeit. A barátságok a gyerekkorba nyúltak vissza.

Ezzel szemben a mai gyerekeknek nincsenek hiteles szociális kapcsolataik, nem a megbízható baráti környezet a cél, hanem a pénz, siker, hatalom, melynek elérése kikezdi az életet nagyban segítő etikai normákat.

Hogyan lehet a gyerek „okos”?

5/6 Hogyan lehet a gyerek „okos”?

Tisztázzuk előbb az okos fogalmát. Okos az, aki boldogul az életben, hiszen nem élő lexikonra van szükség a boldoguláshoz, hanem az élet helyzeteinek helyes kezelésére.

Tehát, minden olyan tevékenység, ami az érzelmi intelligenciát és a készségeket fejleszti, hatékony.

Sokkal jobban teljesítenek azok a gyerekek, akiket hagynak a többi gyerekkel játszani, akinek van módja felfedezni a természetet, aki olyan stratégiai csapatjátékot játszik, mint a számháború.

Sokkal jobban működő fiatal felnőttkora lesz azoknak a gyerekeknek, akik sokat – klasszikusokat is – olvasnak, hiszen tipikus élethelyzeteket, embertípusokat ismerhetnek meg, a szókincsről már nem is beszélve, mely a kommunikáció alapja.

A jó kommunikáció pedig a legjobb „fegyver”. Okos lesz az a gyerek, aki bepillantást nyer az idősek életébe, mert megtanul szót érteni más generációkkal, tisztában lesz az élet változékonyságával, mások tapasztalataiból tanulhat, és érteni fogja azt: az életet fel kell építeni.

A tárgyi tudás nem minden

6/6 A tárgyi tudás nem minden

A gyerek lexikális tudásának bővítése fontos, ám ez megfelelő motiváció és megfelelő alapok nélkül csak egy „cirkuszi parádé” lesz.

A legfontosabb az, hogy a gyerek boldogan élje felnőttként életét, aminek a feltétele nem a tárgyi tudás, hanem az, hogy adott helyzetből leleményessége folytán a legjobbat hozza ki, szót értsen mindenhol, minden helyzetben, és jól kezelje a konfliktusokat, krízishelyzeteket.