Van-e buta gyerek, és lehet-e okosat faragni belőle?

Írta: ,

A szülők egyik legnagyobb félelme az, hogy gyerekük buta lesz. Vajon mit jelent az, hogy egy gyerek buta? Fontos-e, hogy a szülők mércéje szerint mennyire okos a gyerek? Hiszen a boldog élethez nem feltétlenül kell zseninek lenni, és sokszor ítéljük meg rosszul gyerekünket…

A modern kor tragédiája

Tragikus, hogy fel kell hívni a szülők figyelmét arra, hogy a gyereknek rendszeresen kell ennie és viszonylag jó minőségű tápanyagot, arra, hogy a gyerek életében fontos a – viszonylagos – rendszer, fontos a megfelelő mennyiségű és minőségű alvás, fontos a testmozgás, fontosak a mesék és könyvek.

Elkeserítő, hogy fel kell hívni arra a figyelmet, hogy a „montor-kultúra” – a számítógép és televízió – az, ami mindezt a sok fontos dolgot lehetetlenné teszi a hétköznapokban.

Az pedig még elkeserítőbb, hogy ezekre a dolgokra nem a szív, a szeretet jogán(!) hivatkozunk, hanem riogatásként azt tűzzük szülői zászlónkra, hogy a gyerek rosszabbul teljesít(!), buta lesz(!), ha nem biztosítjuk neki a megfelelő körülményeket.

„Boldogok a lelki szegények.”

Többfenekű bibliai idézet, melynek egyik jelentése, hogy bizony sok esetben jobban jár az, aki nem akar mindenáron a dolgok mélyére látni, „csak” megélni azokat.

Szó sincs nihilizmusról, céltalanságról, csak arról, hogy elég azzal tökéletesen tisztában lenni, ami életünkhöz szükséges.

Mindenki érezte már azt, hogy jobb lenne inkább nem tudni bizonyos dolgokról, egyszerű életet kellene élni. Így nem szorongással, értelmetlen „agyalással” töltenénk életünket, és képesek lennénk megélni a boldogságot.

A boldogság titka az, hogy jól kell lereagálni az élet viszontagságait, ami nem tudás, hanem érzelmi intelligencia kérdése.

A kutatások azt bizonyítják, hogy a sikeres élethez sokkal fontosabb az EQ, azaz az érzelmi intelligencia, mint az IQ.

Ugyanis életünk minden része az emberi kapcsolatokon múlik, a kommunikáción, az önismereten, a világ működésének ismeretén, nem pedig a tárgyi tudáson és piros pontokon.