Vajon ki önző igazán? Aki több gyereket vállal, vagy aki egyet sem?

Írta: ,

Talán minden eddiginél jobban kiéleződött a harc az anyák és a szinglik között: igazából senki sem érti meg a másik álláspontját. Bár, mintha már derengene a fény az alagút végén, és az emberek kezdenék elfogadni, hogy nem gyermekeink száma határozza meg, mennyit adunk a társadalomnak, az útókornak.

A legtöbb embernek egyenest az jut eszébe azokról a nőkről, akik nem vállalnak gyermeket, hogy túlságosan is önzőek. Önzőek feláldozni a testüket, a szépségüket, de leginkább az idejüket, a praktikusnak és felhőtlennek mondható jövőképüket. Így aztán egyből meggyőzik magukat, hogy az ilyen nő nem is való anyának, jobban teszi, ha tényleg nem vállal gyereket.

Kár lenne tagadni, sokan valóban azért nem szeretnének családot alapítani, mert imádják az életvitelüket, hogy más területeken teljesen kiteljesedhetnek, és hogy önálló entitások, akik kedvük szerint alakítják a sorsukat – egyszerűen nem kell alkalmazkodniuk senkihez.

Ez egyesek számára már önmagában is önzőség, de tényleg az ismerni és szeretni önmagunkat? Az életünket úgy, ahogy van? Attól, hogy valaki nem szeretne gyermeket, még vállalhat felelősséget bőségesen: gondozhatja a szüleit, örökbe fogadhat egy kiskutyát, komoly kapcsolatot folytathat valakivel, és akár önkéntes munkát is vállalhat.

Mindezek mellett, ha valaki tisztában van azzal, hogy nem lenne képes felnevelni egy gyermeket – és ennek tudatában a társadalmi elvárásokkal is szembemegy –, az az egyik legönzetlenebb döntés a világon. Ők azok a nők, akik lemondanak mélyen jövő ösztönükről, a külső nyomásról azért, mert pontosan tudják, hogy nem képesek azt megadni egy utódnak, ami elvárható lenne.

Sem anyagilag, sem mentálisan, sem érzelmileg. Nyilván erre sokan rávágják, hogy „csak szeretni kell őket”, de aki anya, az azért beismerheti, hogy ennél jóval többre van szükség a gyereknevelés során. Ezek a nők vállalják, hogy az égvilágon senki más kezébe nem adják boldogságuk kulcsát, és bár előtérbe helyezik saját, önös érdekeiket, ezzel mégis megmentenek egy meg nem született embert a boldogtalannak ígérkező élettől.

Márpedig ez – bizonyos szempontból – éppen szembemegy azzal, amit az önzőségről gondolunk. És akkor még szót sem ejtettünk arról, hogy globálisan tekintve a Földnek (jelenleg) a legnagyobb áldás, ha csökken a népességünk… Persze, ez aligha az egyetlen szempont, ami a témát illetően motiválja az embereket, de az önzőség kérdését vizsgálva mégsem hagyhatjuk figyelmen kívül.