5 tipp a gyerekneveléshez, hogy a kicsi ne váljon akaratos kis zsarnokká

Szőke Angéla
Írta: ,

Az életben nincs garancia semmire, főleg nem a gyereknevelésre. Mindegyik idősebb generáció hajlamos rá, hogy a „bezzeg az én időmben” frázissal kezdve kifejtse véleményét a mai generációról, és már én is kaptam azon magam, hogy elborzadva figyelem egy-egy ismerős gyerekének irdatlan hisztijét. Ilyenkor mindig azt gondolom, hogy én és a velem egyidős unokatestvéreim vagy osztálytársaim sosem viselkedtünk volna így, amikor kicsik voltunk. Sokszor úgy érzem, a szülők a legnagyobb jószándékkal nevelik félre a kicsiket. Amennyiben mindent meg szeretnél tenni annak érdekében, hogy a gyermek ne szívja a véredet – és másokét - élete első 18 évében, íme pár jótanács.

1. Adj neki felelősséget

A gyerekek sokkal okosabbak és sokkal több mindenre képesek, mint gondoljuk. Egy kétéves is el tudja pakolni és össze tudja hajtogatni a ruháit. Egy ötéves tud porszívózni és port törölni. Hétévesen már minden gyerek tud magának szendvicset készíteni a suliba és kilenc évesen nem gond nekik be- és kipakolni a mosogatógépet. 13 évesen pedig már simán besegíthet a hólapátolásba, vagy egyéb fizikai munkába. Hogy mindezeket tökéletesen fogják-e végrehajtani? Valószínűleg nem, de el kell kezdeni valahol és hidd el, ez a javukra válik majd.

2. Ne keress kifogásokat, ha rosszul viselkedik

Ha a tanár, vagy egy másik szülő felhív, hogy a gyereked elfogadhatatlanul viselkedett, könnyű egyből anyatigris-módba kapcsolni és a végletekig védeni életünk értelmét. Ez valahol természetes és dicséretes viselkedés, azonban következetesnek kell lenni.

Nincs olyan, hogy a barátai „belevitték a rosszba” és ő nem tehet semmiről. Ha hibázott, feleljen a tetteiért, aminek legyenek következményei.

A büntetés legyen arányos a rosszalkodás súlyosságával, hiszen ha elnézzük neki, azt üzenjük, hogy bármikor megteheti újra, felelősségre vonás nélkül.

Kép forrása: TarasMalyarevich/Depositphotos.com

3. Engedd hibázni

Az előző pont ugyan arról szólt, hogy a tetteknek legyenek következményei, de azok csak a kifejezett rosszalkodásokra vonatkoztak, mint például verekedés, lopás, hazugság, stb. Amennyiben csak hibázott a gyerek, például otthon felejtette a tornazsákját, elveszítette a tolltartóját vagy elfelejtett egy különórát, ne büntessük, hiszen ez bárkivel előfordulhat. Ha egy nem szándékos hibáért komolyan elmarasztaljuk, csak annyit érünk el, hogy szorongani fog, ami által még több hibát vét majd. Fontos, hogy a szülő meg tudja különböztetni a szándékos rosszaságot a véletlen hibától.