Régi idők sulija – akkor jobb volt az iskola?

Írta: ,

Rengeteg dolog változott, és nem biztos, hogy jó irányba. Aztán rengeteg dolog nem változott, melynek kellett volna. Mindkettőnek a levét pedig mi, a szülők isszuk – természetesen a gyerekekkel együtt.

Az öltözködés

1/7 Az öltözködés

Amikor még „csak” elemi és polgári iskolák voltak, nem volt különösebb gond az iskolai ruházat, főleg vidéken. Mindenki azt viselte, amilyen ruhája volt. Ez két váltás szettet jelentett.
Magasabb rendű iskolák esetén uniformis volt a kötelező, hiszen ezek többnyire egyházi iskolák voltak.
Aztán jött a matrózblúz korszak, és az iskolaköpeny időszaka, mely utóbbival – aki a hetvenes, nyolcvanas években volt iskolás, az tudja – az egyéniségbeli, és nem a vagyoni, nemi különbözőséget tudták kreatív ötletekkel megoldani a diákok.
Az iskolatáska

2/7 Az iskolatáska

Eleinte – mivel a tanszer minimális volt – csak hálós „szatyorra” volt szükség. Aztán jöttek az ötvenes években a valódi bőr, csatos hátitáskák, melyek hátrésze fa lappal volt merevítve. 

A nyolcvanas években már az oldaltáska, a sporttáska, és deviáns viselkedés esetén a divatos nylon szatyrok voltak a népszerűek. Ekkor kezdődött a gerincferdülés „divatja” is. 
Mára visszatértünk a merev falú ergonómiai, anatómiai hátitáskákhoz, melyek megalkotását a korszerű anyagok tették lehetővé. Divatja van a kétfunkciós, gurulós és egyben háton viselhető iskolatáskáknak is. Igen jó, hogy fényvisszaverőkkel vannak ellátva az iskolatáskák.
Tanszerek

3/7 Tanszerek

Mindenki ismeri a palatáblát, mely nem csupán tanulásra volt alkalmas, hanem az erőviszonyok letisztázására is.

Aztán „szabvány” könyvek és füzetek voltak, majd hirtelen annyi könyv közül és annyi tanítási módszer közül választhattunk – háttértudás nélkül -, hogy az az oktatás színvonalát rombolta. 
A fogyasztói társadalom nagy hibája, hogy a tankönyvek nem a gyermekek érdekeit szolgálják, hanem a profitét. Általában nem a praktikusság, hanem a divat, az ideológia az, ami mindent meghatároz.
A tanuláshoz való hozzáállás

4/7 A tanuláshoz való hozzáállás

Régen a kiváltságosoké volt a tanulás lehetősége, és ekként is kezelték a dolgot: a tudomány szent dolog volt. Emellett, arra is rengeteg időt és energiát fordítottak a tanárok, hogy a gyerek ne csak tárgyi tudással, hanem etikai ismeretekkel is gazdagodjon. 

Ez utóbbi tett olyan sikeressé az akkori tanult embereket, hiszen a tudást kimondatlan kötelesség volt a többi ember javára használni, azt tovább adni – profit nélkül. 
Ezzel szemben ma a tudás az egó és az életszínvonal növelésének eszköze – az önzésé, a profité. Az utóbbi időben unaloműzésre is használják az iskolát. Tehát ma már nem szent dolog.
 A tanárokhoz való hozzáállás

5/7 A tanárokhoz való hozzáállás

Ma a tanár egy rossz értelemben vett szolga, akire lehet azt mondani, hogy „hülye”. Tekintélye nincs, nevelési eszközei nagyban korlátozottak, így hatékonysága nem lehet olyan, mint amit a (valódi, felelősséggel rendelkező) felnőtté való nevelés megkívánna.
Régen a körmös, a kukoricára térdepelés, az iskolában való maradás tanítás után, büntető feladatok adása teljesen elfogadott volt. 
A körmöst nem sírom vissza, de nem kellene a tanárok kezéből kivenni minden nevelési eszközt, jogkörüket ilyen szinten korlátozni. Főleg annak tükrében, hogy az emberek etikai normái olyan lazák, hogy attól lazábbak már nem nagyon lehetnek.
A tanulást segítő helyek

6/7 A tanulást segítő helyek

Mára az internet lett ennek a fő forrása, mely egyben a szocializálódás helye is. Nagy hibája, hogy ki sem kell mozdulni a lakásból, így az egymástól, az egymással való tanulás, a könyvtárig vezető út gyakorlatilag megszűnt. 

Míg régen a könyvtárak, a válogatott olvasnivaló terelte a gyerekeket az etikus irányba, addig ma az internet sötét bugyrai nem válogatott, esetleges, kétes értékű és etikai normájú információinak befolyása alatt nő fel a gyerek – kérdés, hogy felnőtté-e...
Mástól várni a csodát

7/7 Mástól várni a csodát

Mindenki a másiktól várja nevelés, tanítás ügyben a csodát. A tanár a szülőtől, a szülő a tanártól. 

Rengeteg információ birtokában vagyunk korszerű gyermeknevelés ügyben, mégis engedjük, hogy a divat, a profitorientáltság beleszóljon legnagyobb feladatunkba, a gyereknevelésbe. 
Bár vannak apró változások, ezek még sem olyan gyorsak, mint az interneten terjedő, a tévében percenként látható sok-sok ostobaság, ami ellopja tőlünk a lehetőséget: egészséges felnőtté nevelni a következő generációt. Érdekükben, érdekünkben...