Pozitív fegyelmezés – 20 technika gyakorló szülőktől

Irimiás Alíz
Írta: ,
Pozitív fegyelmezés – 20 technika gyakorló szülőktől

Kép forrása: unsplash.com

Ahogy a szüleim nekem, úgy én is a legjobbat szeretném a gyermekemnek, még ha ez nem is mindig sikerül. A nevelés nem egyszerű dolog, szükségünk van olyan forrásokra, amelyek segítenek megértő, kedves szülővé válni.

A pozitív fegyelmezés olyan eszköz, amely által egymás iránti tisztelettel és együttműködéssel tudjuk nevelni a csemeténket.

A pozitív fegyelmezés technikáját Alfred Adler terapeuta és tanítványa, Rudolf Dreikurs fejlesztette ki, később Jane Nelsen és Lynn Lott dolgozta ki a főbb alapelveket és technikákat. Ha a fegyelmezés szót halljuk, egyből negatív tartalommal töltjük meg, pedig valójában a fegyelem szóból származik, amelyre gyermekeinknek szükségük van annak érdekében, hogy szabad, független, boldog felnőttek lehessenek.

Számos kutatás igazolja, hogy a gyerekeknek erős kötelékre van szükségük a közeli hozzátartozóikkal. Azok, akik szoros kapcsolatban állnak a hozzájuk közelállókkal, jobban viselkednek.

A pozitív fegyelmezés pedig erre a kötelékre épül: a tiszteletre, a megértésre, az önbecsülésre és a kommunikációra.

A pozitív fegyelmezés alapelvei:

  • kommunikáció és megértés
  • hallgatólagos tisztelet szülők és gyermekek között
  • kedvesség és lágyság
  • erős kapcsolatok
  • aktív gyermeki részvétel
  • érzelmi és függetlenedési fejlődés

Miért rosszalkodnak a gyerekek?

A gyerekek néha ki tudnak borítani minket, szülőket, ha nem azt csinálják, amit elvárunk tőlük. Meglehet, ez az első hiba, hogy elvárunk tőlük valamit. Talán nem kellene elvárnunk, hogy így vagy úgy viselkedjenek. Meg kell értenünk, hogy ők nem úgy viselkednek, és nem úgy kommunikálnak, mint a felnőttek, le kell fordítanunk magunknak, hogy valójában mit is szeretnének.

A rosszalkodással el szeretnének érni valamit, és számukra ez az egyetlen módja annak, hogy a tudomásunkra juttassák, mit szeretnének.

A figyelmünkre vágynak, unatkoznak, éhesek stb – ezért fontos megértenünk a viselkedésük valódi okát.

A pozitív fegyelmezés nem jelenti azonban, hogy mindent megengedünk számukra, és nem is büntetésen alapszik a fegyelmezés, mivel az arra készteti a gyerekeket, hogy rosszul érezzék magukat, és féljenek. A pozitív fegyelmezés célja valójában az, hogy megértsék, miért rosszak bizonyos dolgok, és miért nem kellene rosszul viselkedniük. Nem büntetjük őket anélkül, hogy tudnánk, valóban megértették-e, miért nem kellene bizonyos módon cselekedniük.

20 módszer a pozitív nevelésre

Önmegfigyelés

Sok szülő a legtöbb energiát úgy veszíti el, hogy megpróbálja a gyermekét ellenőrizgetni, pedig az egyetlen viselkedés, amit valójában ellenőrzésünk alatt tarthatunk a saját magunk viselkedése. Rajtunk múlik, hogy olyan hozzáállást alakítsunk ki, amely a saját szellemi egészségünket, jólétünket szolgálja, és nem engedi, hogy a kicsit is nehezebb szituációk úrrá legyenek rajtunk. Ezáltal a gyermek viselkedését is jó irányban befolyásolhatjuk, és megmondhatjuk neki, mit tehet, ahelyett, hogy a figyelmünket arra összpontosítanánk, amit nem kellene megtenniük. A biztonságérzet nyújtása és a nyugalom, ami belőlünk árad, a gyermekre is jó hatással lesz.

Kommunikáció

A mindennapi élet nélkülözhetetlen része – keresnünk kell a pillanatot, amikor kapcsolódhatunk a gyermekünkhöz. Például menjünk el játszóterezni vagy nasizni a gyerekkel óvoda vagy iskola után, reggelizzünk együtt, stb. Minél jobban részei vagyunk az életének, annál könnyebb megérteni a viselkedésüket.

Érdeklődjünk iránta

Legyünk tisztában a gyermekünk érdeklődési körével, hobbijaival, és értékeljük az érdeklődését. Ne folyton a házi feladatról kérdezzük, inkább ajánljuk fel segítségünket pl. így: Úgy láttam, sokat bajlódtál a házi feladattal. Sikerült mindent megoldanod, vagy esetleg segíthetnék neked benne?

Hallgatás

Mindegy milyen kicsik még, megvannak a saját érzéseik, amelyeket mindenképp hallgassunk meg, ezáltal szintén jobban megértjük a viselkedésüket. Rajtuk keresztül lehetőségünk van megváltoztatni a világot, és olyanná tenni, mint a mi gyerekkorunkban volt.