Nevelési elvek a gyermekkori fejlődéshez Maria Montessori tollából

Írta: ,

3 éves korunk előtt többet tanulunk, mint egész későbbi életünkben. Erre az időszakra adunk most inspirációkat ahhoz, milyen magatartással és módszerekkel juttathatják a nevelők minél több élményhez a kicsiket a híres 20. századi pedagógus, Maria Montessori nevelési elvei alapján. 

Korai tanulás

1/5 Korai tanulás

„A gyereknek ahhoz, hogy érett emberré váljon, életének első napjától kezdve óriási munkát kell végeznie.

Meg kell tanulnia végtagjait rendezetten használni, és környezetének minden részletéről tapasztalatokat kell szereznie.

Egy természeti törvény következtében teszi ezt, és nekünk nem szabad megtagadnunk tőle a felnövekedés hosszú és nehéz munkájához szükséges eszközöket.” (Montessori)

Sok felnőtt olyan lényeknek tekinti a kisgyerekeket, akiknek elsősorban „hiányosságaik” vannak, és nem veszi észre a szükségleteiket.

Ahelyett, hogy tudatosítanák magukban és a gyerekekben, hogy milyen gyorsan és jól tanulnak, inkább dorgálásban és tiltásban részesítik őket. Kevesebb megértést és több előítéletet éreznek irántuk.

Még nem tartják őket embernek. 

Életünk alapja

2/5 Életünk alapja

Kétéves korunkig az agy emlékeket tároló része még nem elég fejlett. Mégis rengeteg információt és benyomást fogunk fel a külvilágból.

Ezek a korai tanulási sikerek jelentik további életünk alapját, meghatározzák értelmünk és személyiségünk fejlődését.

Kisgyermekkori élményeink bevésődnek a tudatunkba, még ha nem is tudjuk szándékosan felidézni őket.

Szociálisan egészen korán megmutatunk egyfajta kompetenciát: már néhány hetes korunkban feltűnően érdeklődünk közvetlen hozzátartozóink és más gyerekek iránt. 

Egymás mellett

3/5 Egymás mellett

A hasonló korúakkal még nem együtt, de már egymás mellett játszanak, kapcsolatba lépnek egymással, kicserélik a játékaikat.

Megértik egymást. Például egy kétéves kisfiú a kis motorján nagy sebességgel robog egy másfél éves kislány felé. Amikor odaér hozzá, lefékez.

Egy rövid ideig farkasszemet néznek, majd a kislány félreáll, és a kisfiú mosolyogva robog tovább.

A kétévesek már csapatmunkában dolgoznak, például a kertben botokat visznek ide-oda, ágakat raknak talicskába. 

Korai élmények

4/5 Korai élmények

Hajlamosak vagyunk alábecsülni a gyerekeket, és túl keveset várunk el tőlük, vagy egyoldalúan terheljük őket.

Pedig a tanulás fontos igényük, szinte annyira, mint az evés és az ivás.

Nem arról van szó, hogy oktatni kell őket, inkább hagyni kell, hogy minél többet, nem felügyelet nélkül, de lehetőleg önállóan és örömmel játsszanak, és jussanak érzékszervi tapasztalatokhoz.

Tegyük számukra lehetővé, hogy sokat mozogjanak, lássanak, halljanak, ízleljenek, tapintsanak. Mérsékeljük a tiltásokat.

Adjunk nekik ösztönzéseket és útmutatásokat, de ne túl sokat, hogy az érdeklődésük fennmaradjon. 

A belső terv

5/5 A belső terv

Montessori „titkos mechanizmusokról” beszél – képességekről, lehetőségekről –, amelyek a gyerekekben eleve megvannak, ezért nem kell ezeket beléjük helyeznünk kívülről, viszont a szükséges külső ingereket biztosítanunk kell.

Képességeik kibontakozásához ugyanis külső ingerekre van szükségük. Ahhoz, hogy a zongora megszólaljon, le kell ütni a billentyűit.

A gyerekek minden kompetenciával el vannak látva, ami ahhoz kell, hogy tanulni tudjanak: kíváncsisággal, koncentráló, megfigyelő és utánzó képességgel, kitartással és játékossággal.

A belső tervet soha nem érthetjük meg egészen, de egy részét felfedhetjük, ha követjük a gyerek érdeklődésének irányát. 

Claudia Schäfer: Hogyan fejlesszük a 3 évesnél fiatalabb gyermekeket? – Montessori üzenete a mának (Tudatos Lépés Kft., 2010.)