„Még mindig jobb, mintha nem lenne apja” – A családon belüli erőszakról

Írta: ,

A magyar jogrendszer még mindig nem veszi elég komolyan a családon belüli erőszak problémáját – annak ellenére, hogy a statisztikák szerint az országban minden második haláleset ilyen konfliktusból adódik. Egy ehhez hasonló tragédia azonban soha nem derült égből villámcsapásként érkezik, általában hosszú, testi-lelki bántalmazássorozat előzi meg, amelyből a bántalmazott fél vagy nem akar, vagy nem tud kitörni. 

Sokszor az áldozatot okolják

Itthon elsősorban a közmegítélés miatt nehéz felismerni a családon belül elkövetett erőszakot.

Az emberek vagy nem akarnak beleszólni mások dolgába („Mindenki a saját háza táján sepregessen.”), vagy kifejezetten az áldozatot okolják („Biztosan kierőszakolta, hogy megüssék.”). 

Általános jelenség az elkövető patologizálása: a család és az ismerősök is kifogásokat gyártanak a  - legtöbb esetben férfi - bántalmazónak, és sérült lelkére vagy nehéz gyerekkorára hivatkozva felmentik a bűncselekmény alól.

Minden ötödik nőt bántalmaz a partnere

Persze nem kizárólag férfiak bántalmazzák a családtagjaikat, de a statisztikák azt mutatják, hogy az elkövetők 95%-ban az erősebbik nemből kerülnek ki.

Minden ötödik nőt bántalmaz a partnere, a gyermekek esetében pedig ez az arány sokkal magasabb is lehet, itt ugyanis nehéz megállapítani, hogy „csak egy pofonról”, vagy komoly erőszakról van szó.

A családon belüli erőszak női áldozatait 25%-ban akkor is bántják, ha terhesek, 10%-uk el is vetél a brutalitás miatt.