Közszemlére tett gyerekek a Facebookon: ezért nem mindegy, mit osztunk meg

Írta: ,

A közösségi oldalra manapság már nem csak a felnőttek regisztrálnak: a jóval fiatalabb gyerkőcök is egyre nagyobb számban lepik el a portált. Hovatovább mindenki láthatott már példát arra is, hogy az újdonsült szülők a néhány napos csemetének hoznak létre saját profiloldalt. 

Kitörölhetetlen múlt

1/7 Kitörölhetetlen múlt

Emlékezzünk vissza, milyen az, amikor az arcpirongatóan kínos gyermekkori képeinket szüleink újból és újból előszedik a közös családi alkalmakon!

Bár kezeinket tördeljük, zavartan mosolygunk, valahogy túléljük, hiszen jól tudjuk, hogy az album jó pár évre ismét a fiók mélyén landol majd.

De mi a helyzet a virtuális világgal? Igaz, hogy csemetéink jó pár évig mit sem tudnak a róluk készült pucér, mókás, vagy adott esetben cikis fotókról, eljön az idő, amikor ők is zokon vehetik a megosztásokat.


Tudtad? A Facebook-függőség 7 leggyakoribb oka


Mert bizony azokat nem csak a szűk családi kör mosolyogja meg, hanem a számukra ismeretlen emberek is.

A digitális jelenlétet egyszerűen tudomásul kell vennünk, de nem muszáj mindenáron saját magunkat és gyermekeinket is atrocitásoknak kitenni csak azért, mert lételemünk a fotózás.

Kinek jó ez?

2/7 Kinek jó ez?

Nem a gyermekeknek, annyi biztos. Mint írtuk, ők adott esetben bele sem tudnak szólni a közzétett tartalomba, pedig éppenséggel rajtuk csapódnak le a negatív sérelmek (mondjuk kisiskolásként csúfolásban).

Ez most még meglehetősen távolinak tűnik, de jól tudjuk, hogy a változatos formában megjelenő online zaklatás nem éppen egy idegen fogalom.

A legtöbb szülő – mondhatjuk, természetes módon – nem gondol arra, hogy kárt is tehet azzal, ha a gyönyörű csemetéjéről megoszt egy képet.

Valóban, egy tökéletes világban nem lehet baj, de mint tudjuk, a tökéletes világ nem létezik. Senkinek nincs a homlokára írva, hogy rosszindulatú, de az sem, ha pedofil.

Egy szülőnek kötelessége védelmeznie a gyermekét, márpedig ha minden egyes mozdulatát, adatát online rögzíti, akkor kifejezetten veszélyes helyzetek elé állíthatja.

A ciki tartalmakon túl

3/7 A ciki tartalmakon túl

Időről időre felbukkan a közéletben, hogy iskolák környékén zaklatókra, szatírokra, ne adj isten gyermekrablókra figyelmeztetnek a dolgozók.

Természetesen a felelős szervek mindent megtesznek azért, hogy ezeket az embereket kézre kerítsék, de a bűnözők számára az egyik legtökéletesebb támadási felület a közösségi oldal.

A regisztráció mindenki számára adott, a neveket nem nehéz kideríteni, a fotókat pedig pláne könnyű beazonosítani. Ha a szülő (vagy a gyermek) profilja nyilvános, akkor onnantól kezdve egyáltalán nem nehéz lekövetni a fontosabb adatokat.

Mindez idősebb korban is veszélyes lehet, hiszen ha a szülők édes kettesben nyaralnak, majd posztolják a friss fotókat, akkor azzal azt is közvetítik, hogy üres a ház. (Vagy csak a kamasz van otthon?)

Könnyű őket elcsábítani

4/7 Könnyű őket elcsábítani

A kiskorú gyermekekre „vadászó” emberek nem utolsó sorban hozzájuthatnak olyan fontos információkhoz, amikkel a gyermekek bizalmába férkőzhetnek.

Azt a legtöbb szülő megtanítja csemetéjének, hogy ne álljon szóba idegenekkel, de ki is pontosan az idegen?

Aki tudja a család kutyusának a nevét, el tudja mondani, ki a csemete kedvenc mesehőse, az a gyermek szemében jó eséllyel nem lesz gyanús.

Az említett információkat, és még megannyi csábító praktikát kivédhetetlenül le lehet olvasni néhány fotóról, képaláírásról, megosztásról.

Sok szülő a feltöltött tartalommal nem csupán támadási felületet biztosít, hanem a módszereket, lehetőségeket is tálcán kínálja. Mindezt persze tudattalanul teszik, de éppen ezt használják ki azok az emberek, akik szörnyű módon keresik a lehetőségeket.

A megfelelő beállítások életmentőek

5/7 A megfelelő beállítások életmentőek

Most, hogy felhoztuk a számtalan negatív és ijesztő példát, emeljük ki, hogy kifejezetten hiba a gyermekeket tiltani az internettől, hiszen ők már egészen más világban nőnek fel.

A kulcsszó a megfelelő beállításokban rejlik, amikre szerencsére a közösségi oldal is lehetőségeket kínál.

Persze egyelőre nem tudunk mindent 100%-ban kiaknázni, de létrehozhatunk egy szűk családi, baráti csoportot, ahol megoszthatjuk a megfelelő, közeli ismerősöknek szánt tartalmakat.

Nyilván itt sem szabad túlzásba esni, a gyermek személyiségi jogait se most, se később ne sértsük meg!

Amikor a csemete már érti, hogy is megy ez az egész, akkor feltétlenül biztosítsuk róla, hogy csak az általa is helyeselt tartalmakat töltjük fel, és kérésére azonnal töröljük a jelölt képeket, bejegyzéseket. 

Itt is számít a példa

6/7 Itt is számít a példa

Mint azt már többször is említettük, rettentően fontos, milyen képet mutatunk magunkról, hiszen ez a minta lesz gyermekünk ideálja.

Lehet, hogy nem most azonnal fognak felszínre bukkanni a rossz tulajdonságok, tapasztalatok, hanem felnőttkorban, de meg fognak jelenni.

Eszerint nem mindegy, miként viselkedünk a digitális eszközökkel, vagy éppen milyen az online lábnyomunk.

Hogyan is várhatnánk el a gyermekünktől, hogy ne töltsön fel fürdőruhás képet saját magáról, ha a profilfotónkon mélyen dekoltált felsőben vagyunk? És egyáltalán miért szidjuk le, hogy állandóan a neten lóg, ha mi meg folyton a mobilunkat nyomkodjuk?

Jó példával elöl járva is esélyes, hogy akadnak majd nehéz pillanatok és vitatémák, de ellenkező esetben úgy tűnhet, teljesen hiteltelenül foglalunk állást. 

Végül: kiről szólnak a képek?

7/7 Végül: kiről szólnak a képek?

Ez ismét egy nagyon fontos és átgondolandó kérdés, ugyanis sokan messze nem a gyermekük csodás személyiségét, fejlődését hivatottak közvetíteni a különféle megosztásokkal.

Egyesek csupán a beérkező kommentek, tetszikelések segítségével igyekeznek megerősíteni magukban, milyen nagyszerű szülők.

A gyermek ilyesfajta felhasználása éppúgy önbizalom-erősítő folyamat, mint amikor a hölgyek bikinis, vagy más, csábítónak szánt fotókat osztanak meg.

Természetesen senkitől sem elvárás, hogy még véletlenül se töltsön fel képet a család legújabb tagjáról, de az említett pontokat mindenkinek ildomos lenne figyelembe vennie.

Elvégre mi is örülünk, hogy a kollégáink nem láthatnak rólunk hisztizős fotót, vagy, hogy a kamaszkorban alaposan félresikerült frizuránk nem virít ott édesanyánk adatlapján.