Kötődés és leválás a gyerek életének első két évében

Írta: ,

Mindenki életében az anyja a legmeghatározóbb személy. Az első percekben, hónapokban és években az anya-gyerek kapcsolat jelenti érzelmi életünk és sorsunk alapját. 

Érzelmi és fizikai összetartozás

1/5 Érzelmi és fizikai összetartozás

Kisgyerek korban az érzelmi fejlődésnek három szakasza különböztethető meg.

Az első három hónap a teljes érzelmi függés állapota, amikor a kisbaba szoros kötődésben él az anyjával, és még nem tudja, hogy szüksége van-e valamire, vagy csak az anyja hiányzik neki.Még egy ok az anyatej mellett: ezt a felfedezést tették a tudósok.


Még egy ok az anyatej mellett: ezt a felfedezést tették a tudósok


Annak sincs tudatában, hogy az anyja nem azonos vele, hanem egy másik személy.

Érzelmileg és fizikailag még összetartoznak. 3 és 18 hónapos kor közé tehető a viszonylagos függés időszaka, amikor sír, ha nincs vele az anyja, mintha már tudatában lenne ennek a függő viszonynak. 

Az összetartozás fenntartása

2/5 Az összetartozás fenntartása

Az első hónapokban létfontosságú a gyerek számára a szimbiózis. Kialakulásához az anyának és a gyereknek egyaránt képesnek kell lennie rá.

Ha az anya nincs jelen, és nem figyel eléggé a gyermekére, nem ringatja, nem szeretgeti eleget a kicsit, például azért, mert depressziós, akkor a gyerek később nehezebben fog kapcsolatokat teremteni, kevésbé tud majd kötődést érezni bármihez.

Az anya-gyerek kapcsolatot mindenképpen fenn kell tartani. Ha az anya erre nem képes, akkor ajánlatos rokoni, baráti segítséget bevonni. 

Fokozatos leválás

3/5 Fokozatos leválás

Később azonban lassanként meg kell szűnnie. Anyja távollétében a kisbaba magába fordul, és úgy viselkedik, mintha a teste lenne az egyetlen biztos kötődési pont, ahonnan biztonságot meríthet.

Elbizonytalanodik, és ahelyett, hogy megnyílna a külvilág felé, inkább önmagába fordul.

A gyerek akkor képes elválni, ha tudja, hogy anyja később visszatér, vagyis „elég jó” anyja van, aki megadja neki azt a figyelmet és azt az odaadást, amire szüksége van.

A gyerek fejlődési és önállósodási képessége élete első hat hónapjában eldől.

Az elválasztó személy

4/5 Az elválasztó személy

Az első hónapok szimbiózisának véget kell vetni. Az anya és a gyerek megtanul elszakadni egymástól.

Először az apa választja el őket.

A gyerek természetesen kötődhet az apjához is, de ez már másodlagos, kevésbé intenzív kötődés, mert az anya mindig az egyetlen marad számára, akihez biológiailag, fizikailag és organikusan is kötődik.

Ha az anyát fizikailag és lelkileg nem akadályozza semmi, akkor az apának nem kell mindenképpen kötődésre törekednie.

Ő szintén nélkülözhetetlen a gyerek személyiségének fejlődéséhez, részben azért, mert erőt ad az anyának ahhoz, hogy az anyai gondoskodás hónapjainak elmúltával mással is foglalkozhasson, részben azért, mert a gyerek tőle más mintákat tanul, így elkezd nyitni a külvilág felé.

Az apa távollétében más közeli hozzátartozónak jut ez a szerep.

Önállósodás

5/5 Önállósodás

18 hónapos korától már képes megkülönböztetni magát másoktól. Kétéves kora után már kialakított egy belső képet az anyjáról és anyja gondoskodásáról, és tudja, hogy vissza fog jönni hozzá.

Megtanul beszélni, és viszonylag önálló lesz. Az elválasztás, a járás, a beszéd és a szobatisztaság folyamatos veszteségeket jelent a gyerek számára, miközben egyre önállóbbá válik.

Ha az anya nem akar tökéletes lenni, és elfogadja, hogy nem teljesítheti a gyerek minden kérését, és nem lehet mindig mellette, mert akkor a gyerek nem akar majd elválni tőle, hogy meghódítsa a világot, akkor a gyereknek megvan arra az esélye, hogy önálló és az életével elégedett felnőtt váljon belőle.