Így „ronthatja el” az iskola a gyereket

Írta: ,

Amellett, hogy az iskolában sok-sok jó dolgot tanul a gyerek, tanul rengeteg olyat is, aminek hatására a hatékony gyereknevelés és tanítás mérlegének nyelve inkább a rossz irányba billen.

Kényszerítő tanítási mód

1/6 Kényszerítő tanítási mód

A pontozás és osztályzás kényszerítő tényező, ami egymás és a tanár kijátszására, versengésre és nem az összefogásra, az empátiára tanítja a gyereket.

Az összefogás pedig elengedhetetlen az egyén és a társadalom sikeréhez, ahogy az empátia is alapköve a sikeres társadalomnak.

A hiba szégyenként kezelése pedig egyenesen káros, hiszen hibákból tanul az ember, tehát az nem szégyen, hanem szükségszerűen hasznos dolog.


5 iskolai hiba, ami sikertelen felnőtté teszi a gyereket


Müller Pétert idézve, a tanítónak a jövőre kell nevelnie a gyereket, amit majd a gyerek fog megalkotni.

Abban is maximálisan igaza van, hogy nem csupán oktatni kell, hanem szeretni is, hogy a gyerek is képes legyen szeretetet, hálát adni a tanítónak. Tehát, az igazi „tanítás és tanulás” kétirányú folyamat.

Tanuljon otthon?

2/6 Tanuljon otthon?

Az otthon biztonságában olyan módszerekkel tanítja a szülő a gyereket, ami a gyereknek a legmegfelelőbb.

Így nincs zavaró tényező, nincs szükség arra, hogy kortársaikra hallgassanak mindenek felett a gyerekek, megbízható információ hiányában.

Ez pedig azt jelenti, hogy nem lesznek befolyásolhatók, információik a világ működéséről megbízhatóak lesznek, kevésbé tudnak a rá irányuló figyelem miatt „elkalandozni”.

Sokkal kevesebb a hibalehetőség, a szabályok egyértelműek és állandóak, ahogy az etikai normák is. Így felelősségérzetük is sokkal erősebb lesz, ahogy jellemfejlődésük is meghatározott úton halad.

Minden gyereknek más az érdeklődési köre, és saját üteme van.

Az a gyerek, aki otthon tanul, semmivel sem fog kevesebbet tudni, viszont nem tanulhat minden gyerek otthon, hiszen – lássuk be – jelenleg(!) a szülők igen kis százaléka lenne képes gyerekét megfelelően oktatni.

Az okosok szerint…

3/6 Az okosok szerint…

John Holt, gyakorló pedagógus szerint az iskola nemhogy fejleszti, hanem inkább rombolja a gyerek intelligenciáját. Szerinte kiöli az iskola a gyerekből a veleszületett kíváncsiságot.

Holt, a biztonságos, ingerekben gazdag környezetben látja a hatékony tanulás egyetlen megoldását

Megfigyeléseket is végzett, melyek kapcsán észrevette, hogy az iskolai tanóra, az elvárások, a gyerekekben komoly szorongást, megfelelési kényszert keltenek, melyek kapcsán a gyerek összes energiája a megfelelésre és nem az érdeklődésre összpontosul. 

Ivan Illich szerint az iskola egyfajta agymosás, aminek célja, hogy az „egyént a fogyasztói társadalom igényének megfelelően idomítsa”.

Úgy véli, minél alaposabb az agymosás, annál jobb helyet tud majd kiharcolni magának a gyerek ebben a beteg társadalomban.

Az élet iskolája hatékonyabb?

4/6 Az élet iskolája hatékonyabb?

Egy bizonyos érettségi szint után biztosan. A legjobb, ha az „élet iskolája” és a tanulmányok azonos ütemben fejlődhetnek.

Ez pedig egy végletekig beszabályozott iskolában lehetetlenség.

Az iskolai közösségi szabályok, követelmények nem lehetnek személyre szabottak, így sokszor nem csupán igazságtalanok, hanem komoly(!) gátat szabnak a gyerek minden irányú fejlődésének.

Az élet iskolája igenis hatékony, ám csak akkor, ha személyre szabottan irányított tanulásra van lehetősége, ha van ideje a gyereknek megfigyelni a világ törvényszerűségeit, az emberi viselkedést, és van arra idő, hogy ezeket „feldolgozza” magában, van kitől kérdezni.

Ennek feltétele, hogy legyen a gyerek mellett egy olyan felnőtt, akinek tekintélye, szeretete, türelme, ideje van. Ez a szülő kellene, hogy legyen – vagy egy igazán jó, egészséges hivatástudattal rendelkező pedagógus.

Rég nincs bizalom

5/6 Rég nincs bizalom

A szülőnek a valóságban rálátása sincs arról, hogy gyereke miben és milyen ütemben fejlődik. Csupán arról tud, hogy gyereke hogyan teljesít a sok gyerekre, tömegre szabott szint elérése kapcsán.

Rengeteg tanár van, így a prioritási skála felállítása is a tanárok jogköre. Számomra nincs ellenszenvesebb tanár, mint aki azzal példálózik, hogy soha nem lesz sikeres a gyerek, ha nem azt teszi, amit ő és a tanterv mond. Nem a tanár a legjobb ismerője egy gyereknek, hanem a szülő – illetve így kellene, hogy legyen.

Mivel a szülő végletekig le van terhelve a megélhetés gondjaival, kénytelen megbízni a tanárban. Így történhet az, hogy valójában senki sem felelős egy gyerek elsikkadásáért – viszont a gyerek issza meg a levét.

Az elmúlt húsz év „agyament” pedagógia változásai (lásd a legújabbat a funkcionális analfabetizmus preferálása, melynek kapcsán a gyereket nem tanítják kézzel írni, csak géppel), a tudás maximalizálása, az otthoni etikai rendszer megkérdőjelezése kapcsán csoda, hogy nem bíznak a szülők a pedagógusokban?

„Deschooling” society

6/6 „Deschooling” society

Egy szorongó, vagy épp etikai rendszerében bizonytalan gyerek nem fogja soha tisztelni a tanárt. Elvárásnak igenis lennie kell, ám azt nem riogatásként kell tálalni.

A másik nagy probléma, hogy a pedagógusok – az igazi és nem kényszerpályás pedagógusok – keze is meg van kötve.

Szinte nincs eszközük arra, hogy valóban neveljék a gyereket, kis mértékben sem bírálhatják felül a tanrendet, így pedig lehetetlenség az egyéni fejlődést figyelembe venni. Márpedig a gyereknevelés és tanítás sikere pont ezeken a dolgokon múlik.

A témában a további információ ez alatt a keresőszó alatt található: deschooling society.