Így lesz boldog a gyermek, aki a lelkedben él

Írta: ,

Egyikünknek sem telik felhőtlenül a gyerekkora. Sokan még felnőttként is szenvedünk attól, amit akkor átéltünk, így korai élményeink rossz fényt vetnek életünk alakulására. Erika J. Chopich – Margaret Paul: A gyógyító gyermeki én (Animus Kiadó, 2001) című könyvében leírja, miként teremthetünk kapcsolatot gyermeki énünkkel, lelkünk gyógyulása érdekében.

A gyermeklélek

„A gyermeklélek lényünk ösztönös része. Sokszor mondják tudattalannak is, de amennyiben nem tudatos, akkor azért nem az, mert elhanyagoltuk, vagy nem figyeltünk oda rá. A tudattalan is megközelíthető, mihelyt kíváncsiak vagyunk rá.

Kapitány és kormányos – így működik az elméd

Gyermeklelkünk őrzi gyermekkorunk érzéseit, emlékeit és tapasztalatait, s ezek könnyen felidézhetők, ha hajlandóak vagyunk tanulni belőlük. A gyermeklélek két arcát mutathatja: egyrészt azét a gyermekét, amit a felnőtt szeret, másrészt azét, akit nem szeret, hanem bírál, elhanyagol vagy magára hagy.

Ám mindannyiunkban csak egy gyermek él. Ez a gyermek adott pillanatban vagy szeretett vagy ’mostoha’-gyermek, s mind érzéseit, mind viselkedését közvetlenül meghatározza, hogy a felnőttlélek hajlandó-e tudomást venni vágyairól, szükségleteiről, és hajlandó-e ezekért felelősséget vállalni, vagy mindezt elhárítja magától.”

Elhanyagolás és magány

„Ha a felnőttlélek úgy dönt, hogy nem kívánja átélni a gyermeklélek érzéseit és vágyait, és nem hajlandó azokért felelősséget vállalni, akkor restelli vagy elhanyagolja a benne élő gyermeket.

A benső gyermek így ’mostohagyereknek’, elhanyagoltnak és magányosnak érzi magát.

Azt kell hinnie, hogy ő a rossz, a jelentéktelen, aki nem méltó a szeretetre, különben miért is hagyták volna magára előbb a ’külső’ felnőttek (a szülők, nagyszülők, testvérek), később pedig a ’belső’ felnőtt: a tulajdon felnőttlelke.

Az elszakadás erős bűntudatot, félelem- és szégyenérzetet kelt a gyermeklélekben. Megtanul félni attól, hogy visszautasítják, magára hagyják vagy leigázzák, irányítják…”