Így lesz boldog a gyermek, aki a lelkedben él

Írta: ,

Egyikünknek sem telik felhőtlenül a gyerekkora. Sokan még felnőttként is szenvedünk attól, amit akkor átéltünk, így korai élményeink rossz fényt vetnek életünk alakulására. Erika J. Chopich – Margaret Paul: A gyógyító gyermeki én (Animus Kiadó, 2001) című könyvében leírja, miként teremthetünk kapcsolatot gyermeki énünkkel, lelkünk gyógyulása érdekében.

A gyermeklélek

1/5 A gyermeklélek

„A gyermeklélek lényünk ösztönös része. Sokszor mondják tudattalannak is, de amennyiben nem tudatos, akkor azért nem az, mert elhanyagoltuk, vagy nem figyeltünk oda rá. A tudattalan is megközelíthető, mihelyt kíváncsiak vagyunk rá.

Kapitány és kormányos – így működik az elméd

Gyermeklelkünk őrzi gyermekkorunk érzéseit, emlékeit és tapasztalatait, s ezek könnyen felidézhetők, ha hajlandóak vagyunk tanulni belőlük. A gyermeklélek két arcát mutathatja: egyrészt azét a gyermekét, amit a felnőtt szeret, másrészt azét, akit nem szeret, hanem bírál, elhanyagol vagy magára hagy.

Ám mindannyiunkban csak egy gyermek él. Ez a gyermek adott pillanatban vagy szeretett vagy ’mostoha’-gyermek, s mind érzéseit, mind viselkedését közvetlenül meghatározza, hogy a felnőttlélek hajlandó-e tudomást venni vágyairól, szükségleteiről, és hajlandó-e ezekért felelősséget vállalni, vagy mindezt elhárítja magától.”

Elhanyagolás és magány

2/5 Elhanyagolás és magány

„Ha a felnőttlélek úgy dönt, hogy nem kívánja átélni a gyermeklélek érzéseit és vágyait, és nem hajlandó azokért felelősséget vállalni, akkor restelli vagy elhanyagolja a benne élő gyermeket.

A benső gyermek így ’mostohagyereknek’, elhanyagoltnak és magányosnak érzi magát.

Azt kell hinnie, hogy ő a rossz, a jelentéktelen, aki nem méltó a szeretetre, különben miért is hagyták volna magára előbb a ’külső’ felnőttek (a szülők, nagyszülők, testvérek), később pedig a ’belső’ felnőtt: a tulajdon felnőttlelke.

Az elszakadás erős bűntudatot, félelem- és szégyenérzetet kelt a gyermeklélekben. Megtanul félni attól, hogy visszautasítják, magára hagyják vagy leigázzák, irányítják…”

A nem szeretett gyermek

3/5 A nem szeretett gyermek

„Akit a benső felnőtt, a saját felnőttlelke nem szeret, az nem tehet mást, mint hogy másoktól vár szeretetet, pozitív visszajelzést.

Márpedig ez ugyancsak kiszolgáltatott helyzet, hiszen mások elismerése nélkül az ilyen személy képtelen elfogadni önmagát. 

Az elismerés, a szex és a szerelem segítségével próbál menekülni a kínzó magány elől, és nem jön rá, hogy ha nem áll belső kapcsolatban önmagával, akkor harmonikus külső kapcoslatot sem teremthet másokkal.

A magára hagyott benső gyermek megpróbál másokat manipulálni azért, hogy megszeressék.

Bűntudatot és félelmet kelt bennük ingerlékenységgel, dühödt kifakadásokkal, szeretete jeleinek megvonásával, duzzogással, szemrehányással, jelenetrendezéssel, sírással, hazudozással, kioktatással vagy számonkéréssel.”

A szeretett gyermek

4/5 A szeretett gyermek

„A szeretett és elfogadott gyermeklélek valójában nem más, mint természetes gyermeki személyiségrészünk. Ebből ered élénkségünk, lelkesedésünk és a csodák iránti fogékonyságunk.

A bennünk lakozó szeretett gyermeklélek oly rendkívüli, hogy a vele való legrövidebb együttlét is felvillantja előttünk a puszta létezés örömét.

A szeretett gyermeklélek tele van energiával, szenvedéllyel, játékossággal és kíváncsisággal, mindig kész élmények és eszmék befogadására. Kreativitásunkat, ösztönös megérzéseinket és a bizalom képességét is a természetes gyermeklélek hordozza. 

Ez a lélekrészünk tesz bennünket képessé arra, hogy megértsük minden ember veleszületett egységének gondolatát. A szeretett gyermeklélek bölcs, gondolkodása holisztikus, az egész egységet átfogó.”

A gyerek és a felnőtt én kapcsolata

5/5 A gyerek és a felnőtt én kapcsolata

„Az ösztönös gyermek a test közepén, a napfonatban, a hasi idegközpontban ’lakik’, vagyis ott, amit a hinduizmus a harmadik csakrának (energiaközpontnak) nevez. Amikor valaki ’zsigeri reakcióról’ beszél, akkor ösztönös megérzéseire, tehát a gyermek élményeire utal. 

A felnőtt gondolkodása a fejhez kötődik. A szerető felnőttlélek, aki a megismerést választotta, olyan energiaáramban van benne, amely a fejet a szívvel, a negyedik csakrával köti össze.

Ez azt jelenti, hogy a szerető felnőttlélek gondolatai megtelnek a szívből áradó szeretettel és együttérzéssel.

Mivel a szívcsatorna nyitva van, a felnőtt figyelemmel tudja kísérni a harmadik csakrát, a gyermeklélek érzéseit, ha kíváncsi rájuk. Ez esetben folyamatos energiaáramlás történik a fej, a szív és a zsigerek között. Ez a belső kapcsolat.”