Így lesz a kistündérből nagy tündér - A lányos anyák 3 legfontosabb feladata

Írta: ,

Lányos anyukák számára ismerős érzés az a kíváncsiság, mellyel időnként vizslatjuk a copfos apróságot és próbáljuk elképzelni, milyen nővé válik mellettünk. Időnként a gyomrunk is összerándul, ha belegondolunk, hogy szinte kizárólag rajtunk múlik, mivé érik a kislány, akit annyira vártunk, akinek a gyerekszobáját tündérek otthonává varázsoltuk már születése előtt. Mit kell tudnunk, hogy jól neveljük kislányunkat?

A gyerekek utánzással tanulnak, a példát másolják. A kislányok tehát édesanyjukat tekintik példaképüknek, vagyis bennünket lesnek és tőlünk tanulják, hogyan kell egy nőnek viselkednie. Ennél azonban sokkal nagyobb a tét: a lányok a boldogságra való képességet is édesanyjuktól tanulják.

Tehát, ha azt látják, hogy mi boldogok vagyunk, ők is képesek lesznek a boldogságra és elhiszik, hogy ez a természetes. Ha viszont azt tapasztalják, hogy a női lét elsősorban küzdelmes és ritka ajándék a boldog pillanat, ezt fogjuk kódolni viselkedésükbe. Érthető hát a mondás, hogy nézd meg az anyját és vedd el a lányát!

A külsőségekkel kapcsolatban ugyanez a helyzet: a magas sarkú cipőt próbáló totyogó látványa mindenkit elvarázsol.

Miközben felpróbálja a cipőnket és elkopog a tükör előtt, kicsi szíve arra vágyik, bárcsak ő is nagy lehetne már, hogy ilyenben járhasson.

Tőlünk látja, hogy ez szerethető, csinos és különleges – anélkül tehát, hogy bármit tennénk, átadjuk a mintát és ezt nem kerülhetjük el.

Már egészen kis korban megmutatkozik a gyerekek egyénisége, csak figyelnünk kell. Kislányaink általában már nagyon korán megmutatják választásaikat, sokszor a dackorszak idején kiderül, alapvetően milyen hatások befolyásolják majd egyéniségüket. Figyeljünk csak a hisztikre! Nem elsősorban az evés és a lefekvés körüli jelenetekre gondolok, hanem az áruházi balhékra és az öltözködés egyre bonyolódó rituáléira. A kis öntudatos képes ötször is átöltözni, ha nem találja elég rózsaszínnek, elég csipkésnek vagy elég pörgősnek a szoknyát és már három évesen képes ragaszkodni egy ruhához vásárlás közben. Persze, a rózsaszín- és tüll-korszakok elmúlnak, jönnek mások, de a választás autonómiája megmarad és ez a lényeg, hogy eldönthesse, mit vesz fel.

Akkor vagyunk igazán nyerők, ha anyaként cinkosai vagyunk ebben a játékban, hiszen a játék a legkomolyabb dolog számára. Hatni is úgy tudunk az ízlésére, ha egyrészt magunk is ízlésesen öltözködünk, és ezt látja tőlünk, másrészt pedig, ha engedjük a saját ízlését kialakulni.

Főként elsőgyermekes anyukáknak jelent kihívást elhinni, hogy a rózsaszín korszak nem örökéletű, viszont azzal, hogy elfogadjuk és támogatjuk a választásait, később, cseperedő lányként könnyebben fogja elfogadni tanácsainkat, esetleg kéréseinket.

A jelenséget a szabadság és a feltétlen elfogadás ereje működteti: ha azt érzékeli a gyermek, hogy ami neki tetszik, azt szülőként tiszteljük és elfogadjuk, számára sem lesz nehéz a mi álláspontunkat megérteni és elfogadni. Ugyanakkor érzékelni fogja, hogy az alkalmi kompromisszumokkal nem veszíti el autonómiáját, hiszen ő is csak belemegy a játékba, esetenként a mi játékunkba.