Így érdemes szeretni a gyereket – idézetek Jung könyvéből

Írta: ,

C. G. Jungtól idézünk, Gondolatok az apáról, az anyáról és a gyermekről (Kossuth Kiadó, 1997) című könyvéből, családi kapcsolatokról, konfliktusokról, a gyermeki érzékenységről és az életfeladatokról.

Akit nem szeretnek

1/6 Akit nem szeretnek

„Az apa-anya-gyermek-viszony jó minősége előfeltétele a társadalmon belüli egészséges, emberibb kapcsolatoknak.

A gyermekeknek ahhoz, hogy egyszer teljes értékű és érett felnőttekké váljanak, szükségük van teljes értékű anyákra és – akikben a leggyakrabban szenvednek hiányt – teljes értékű apákra.

A szülői szeretet hiánya azzal a következménnyel jár a gyermekeknél, hogy önmagukat sem tudják szeretni igazán, s bizalmatlanok lesznek az élettel szemben. ’

A nem szeretett gyermek sebe’ (Peter Schellenbaum) igen sok esetben az élet végéig fáj, sőt a következő nemzedékek is szenvednek miatta.

A gyermek érzékeny

2/6 A gyermek érzékeny

„A gyermek oly nagy mértékben része a szülők pszichikai atmoszférájának, hogy a titkolt és megoldatlan nehézségek súlyosan befolyásolhatják egészségi állapotát.

A participation mystique, vagyis a primitív tudattalan azonosság révén a gyermek érzékeli a szülők konfliktusait, és annyira szenved tőlük, mintha azok saját konfliktusai volnának.

Úgyszólván sohasem a nyílt konfliktus vagy a látható nehézség jár mérgező hatással, az okot inkább a szülők olyan problémáiban kell keresni, amelyeket eltitkolnak vagy a tudattalanban hagynak. Az ilyen neurotikus zavarok okozója kivétel nélkül a tudattalan.

A lappangva készülő konfliktusok, amelyeket a gyermek bizonytalanul érez, az aggodalmakkal és szorongással teli nyomasztó légkör lassanként mérges gőzökkel hatolnak be a gyermek lelkébe.”

Érzelmi állapotok

3/6 Érzelmi állapotok

„Nem a jó és jámbor élet van alakító hatással a leendő ember jellemére, nem is a pedagógiai igazságok sulykolása, hanem éppen a legerőteljesebb hatással van a jellemre a szülők és a nevelők érzelmi beállítódása, amelynek maguk sincsenek a tudatában.

A szülők közti leplezett diszharmónia, egy titkolt gond, elfojtott titkolt vágyak az emberben mind bizonyos érzelmi állapotot idéznek elő ennek külső jeleivel egyetemben, amelyek lassan, de biztosan beszivárognak a gyermek lelkébe – anélkül, hogy tudna róluk –, és ott létrehozzák ugyanazt a beállítódást és vele együtt ugyanazokat a reakciókat a környezetből érkező ingerekre.”

Képlékeny lélek

4/6 Képlékeny lélek

„Tudjuk, hogy búskomor, melankolikus emberek társaságában magunk is deprimáltak leszünk.

Egy nyughatatlan természetű, ideges ember nyugtalansággal, az elégedetlen ember elégedetlenséggel fertőzi meg környezetét és így tovább.

Ha már mi, felnőttek is ennyire érzékenyen reagálunk az efféle környezeti hatásokra, hogyan várhatnánk többet a gyermektől, akinek a lelke lágy és alakítható, mint a viasz!

Az apa és az anya személyiségének bélyege mélyen belenyomódik a lélekbe, annál mélyebben, minél érzékenyebb és alakíthatóbb a gyermek.

A gyermekben így minden tudattalanul visszatükröződik, még ha olyan dolgokról van is szó, amelyekről sohasem beszéltek előtte...”

A gyermek önálló lény

5/6 A gyermek önálló lény

„Rendkívül rossz szolgálatot tesz gyermekének az az anya, aki önmagát igyekszik megtestesíteni a gyermekben anélkül, hogy egyszer is figyelembe venné, hogy a gyermek nem csupán afféle toldaléka, tőle függő teremtmény, hanem új és individuális lény, gyakran olyan jellemmel felruházva, amely alig hasonlít a szülők jellemére, sőt adott esetben riasztóan idegenszerűnek látszik.

Elvben mindig annak a híve vagyok, hogy a gyermekek, ha érett korba léptek, minél előbb szakadjanak el szüleiktől.

A szülőknek tudniuk kell, hogy ők a fák, amelyekről a gyümölcsök ősszel lehullanak. A gyermekek nem tulajdonai a szülőknek, s csak látszólag származnak belőlük.”

Feladatok

6/6 Feladatok

„A gyermek tehetetlenül ki van szolgáltatva a szülők lelki hatásának, és lelkében elkerülhetetlenül olyan mély nyomot hagy a szülők önámítása, őszintétlensége, alakoskodása, képmutatása, gyáva aggodalmaskodása és önző kényelmessége meg önteltsége, mint a viaszban a rányomott pecsét.

A szülők csak úgy óvhatják meg gyermeküket a nem természeti eredetű ártalmaktól, ha mindent megtesznek azért, hogy az élet lelki nehézségei elől ne térjenek ki megtévesztő mesterkedésekkel, illetve hogy e nehézségeket ne hagyják mesterségesen a tudattalanban, hanem inkább fogadják el őket a lehető legbecsületesebben mint feladatokat, vállalva azt is, hogy a leggondosabban belevilágítanak éppen a sötét sarokba.”