Hogyan támogathatod gyermekedet az önállóvá válásban?

Írta: ,

Az önállósulás szándéka már csecsemőkorban észrevehető a gyerekeknél, de a legszembetűnőbb változások kisiskoláskorban kezdődnek el. Cikkünk a 6-10 éves gyerekekkel foglalkozó felnőtteknek szól.

Önállóság

1/6 Önállóság

A szülők gyakran érzik úgy, hogy mindig gondoskodniuk kell gyermekükről.

Úgy vélik, hogy a szülő az, akinek elő kell készítenie a gyerek ruháit, tízóraiját, iskolai holmiját.

Figyelmeztetik, hogy mosson fogat, tegye a helyére a cipőjét, rakjon rendet a szobájában. Vagy túlságosan óvják, és ezért elbizonytalanodik.

A folyamatos „őrmesteri jelenlétre” a gyerek daccal reagál ahelyett, hogy önállóvá és felelősségteljessé válna. 

Korai jelek

2/6 Korai jelek

Az önállóságra való törekvést már a kicsi gyerekeknél megfigyelhetjük, amikor kiszemelnek egy játékot, és meg akarják szerezni; így tanulnak meg nyúlni a tárgyakért, majd kúszni és mászni.

Később már egyedül akarnak enni, és egyedül akarnak felöltözni.

A legnagyobb változás az önállósulás terén egy magasabb szinten, 5 éves kor után történik, amikor a gyerek megtanul felelősséget vállalni a tetteiért.

A szülőnek az a dolga, hogy ebben bátorítsa a gyereket már az első, csecsemőkori törekvésektől kezdve. 

Önállótlanság

3/6 Önállótlanság

Az önállótlan gyerek idegenkedik az újdonságoktól.

Nem akar elvégezni olyan feladatokat, amelyek az életkorának megfelelnek, és mindig segítséget kér, illetve elvárja, hogy azt a felnőtt csinálja meg helyette.

Nehezen hoz döntéseket, és nehezen választ.

Még 8-9 éves korában is igényli a felnőtt folyamatos jelenlétét a házi feladat írásához és a játékhoz. Unatkozik egyedül, nem tudja elfoglalni magát.

A mindennapos feladatok elvégzése nehézséget okoz neki, gyakran kell figyelmeztetni, hogy ezeket elvégezze.

Az önállótlanság elbizonytalanítja, ezért nehezen köt barátságokat, és nem tud megfelelően alkalmazkodni az iskolai rendhez.

Féltés

4/6 Féltés

Vannak olyan gyerekek, akik azért lesznek önállótlanok, mert agyonféltik őket a szüleik.

Emiatt alábecsülik saját képességeiket, és nem bíznak eléggé önmagukban.

Nem kapnak elég lehetőséget arra, hogy maguk döntsenek és új dolgokat kipróbáljanak.

Határaik tágításával a maguk örömére fejleszthetik képességeiket, és megismerhetik a világot.

Az életben meg kell tanulniuk elviselni a kudarcokat, és a sikerek elviseléséhez is tudni kell felelősséget vállalni.

Nevelés

5/6 Nevelés

Az önállóság elérése nem könnyű feladat, nem egyik napról a másikra megy végbe.

Következetes és türelmes nevelés eredményének kell lennie, mivel a gyerekeket a játék jobban lefoglalja, mint a kötelességek.

Önállónak lenni azt jelenti, hogy a szükségleteinkről magunk gondoskodunk, és képesek vagyunk a magunk jószántából, egyedül dönteni, cselekedni, nincs szükségünk sem segítségre, sem biztatásra.

A gyerek megtanul felelősséget vállani a tetteiért.

Van bátorsága próbálkozni, és eltűri a vereséget. Bízik magában, és tud alkalmazkodni másokhoz. 

Önállósulás

6/6 Önállósulás

Természetes igénye a gyereknek, hogy független lehessen a felnőttektől. Ha visszagondolunk, ez velünk sem volt másképp.

A gyereknek le kell válnia a szüleiről. A leválás folyamatát nem könnyű megélni sem a felnőttnek, sem a gyereknek.

Vannak, akik el tudják fogadni az önállósulást, vannak, akik lassítani igyekeznek.

Támogatni úgy lehet, ha például bevonjuk a gyereket a házimunkába. A gyereknek erősödik az önbizalma, ha megtapasztalja, hogy a saját otthoni feladatát el tudja végezni.

Lelkesítsd, amikor valami újat szeretne megtapasztalni, és dicsérd, ha sikert ér el. Ha vereséget szenved, mondd el neki, hogy ez is az élet velejárója.