Hétköznapi hősök, akiknek a szeretet a fegyverük

Írta: ,

Éhezés, fizikai bántalmazás, szexuális erőszak. Ehhez hasonló borzalmakat is átélhettek azok a gyermekek, akiket kiemelnek a családjukból. A nevelőszülőktől azonban törődést kapnak, meleg szobában, biztonságban és szeretetben hajthatják álomra a fejüket. És nem utolsósorban csillogó szemekkel várhatják a karácsonyt. Az ünnepet, amely sokuknak eddig csak álom volt.

Magyarországon ma 23 ezer olyan gyermek él, akit valamilyen okból ki kellett emelni a családjából. A 137 országban működő SOS Gyermekfalvak célja az, hogy mindannyian családias környezetben nevelkedjenek, ne pedig egy intézet komor fala között. Ám ehhez nevelőszülőkre van szükség. Ők pedig lényegesen kevesebben vannak, mint kellene.

Az én szememben mindannyian szuperhősök

„Három gyermekfalut működtetünk az országban, Kecskeméten, Kőszegen és Orosházán – tudtuk meg Romet-Balla Ágnestől, a szervezet kommunikációs igazgatójától. – Jelenleg közel négyszáz gyermekről gondoskodunk. A legtöbben azért kerülnek hozzánk, mert elhanyagolják, bántalmazzák őket. Bár szeretnénk azt hinni, hogy a szegénység nem lehet oka annak, hogy valaki elkerüljön a szüleitől, mégis azt látjuk, hogy katalizátorként működhet. A mélyszegénység és az abból fakadó problémák sokszor vezetnek a családok szétszakadásához. A kiemelést az állami szervek végzik, a mi szerepünk csak ezután kezdődik.”

Nevelőszülőnek lenni csodálatos hivatás, ám egyáltalán nem egyszerű, hiszen a rendszerbe bekerülő gyermekek mindegyike súlyos múltat cipel magával, és gyakoriak a különböző lemaradások, testi és lelki sérülések is. Éppen ezért figyel oda az SOS, hogy a nevelőszülők nagyfokú szakmai és lelki támogatást kapjanak. Segítő jár hozzájuk, pszichológussal konzultálhatnak, anyagyűléseken, tréningeken vesznek részt.

„Fontosnak tartjuk, hogy a nevelőszülők felkészültek legyenek a traumatizált, sokszor fejlesztésre szoruló gyerekek nevelésére, legyen szó érzelmileg sérült, vagy hiperaktív, tanulási, beilleszkedési zavaros gyerekről. Előfordulhat, hogy egyszerre akár négy-öt különféle igényű gyerek kerül ugyanahhoz az SOS nevelőhöz. Az egyik mondjuk alkoholszindrómás csecsemő, a másik bántalmazott, a harmadik árva, a negyedik drogproblémákkal küzd, az ötödik pedig saját maga kérte, hogy vegyék el a családjától. Természetesen mindegyikükkel másként kell foglalkozni. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a legkeményebb szituációkra is felkészítsük a nevelőszülőket, de valljuk be, hogy ez szinte lehetetlen.”

Ha egy gyermeket kiemelnek a családjából, akár 25 éves koráig is gondoskodhat az SOS Gyermekfalvak róla, attól függően, hogy milyen tanulmányokat végez, és utána is kapcsolatban maradnak vele. A legfőbb cél azonban az, hogy ha rendeződik családjának helyzete, haza kerülhessen. Ám előfordul, hogy a szülők lemondanak a gyerekről, és ha nincs vérszerinti családtag, aki vállalná a nevelését, akkor örökbe adhatónak nyilvánítják. A baj ott van, hogy bár sokan várnak örökbeadásra, de a legtöbben három évesnél fiatalabb kicsit szeretnének, miközben többségük idősebben kerül ebbe a státuszba. Legtöbbjük így hosszú évekig bent marad a rendszerben. Egy gyerek átlagban 5-6 évet tölt el az SOS-ben.

„Fontos, hogy a nevelőszülő és a szakemberek valódi segítséget és érzelmi támogatást tudjanak nyújtani, olyan bizalmi légkör alakuljon ki, ahol a gyerekek elmondhatják problémáikat, beszélhetnek traumáikról – tette hozzá Romet-Balla Ágnes. – A nevelőszülők „hétköznapi” emberek, akik egészséges lelkülettel bírnak. De az én szememben szuperhősök, mert fantasztikus dolgot visznek véghez.”

A teljes cikket a Családi Lap 2016 decemberi számában olvashatod el!

Szerző: Lendvai-Orosz Hajnalka