Gyermekkori játszmák, konfliktusok és megoldások

Írta: ,

A felnőtt indulatai és érzelmei jelentősen alakítják gyermekük viselkedését, akár átmeneti, akár komolyabb konfliktusokról van szó. A gyerek érzelmi céljai sokkal egyszerűbbek és áttekinthetőbbek. Gyakran játszmákat játszanak, mert nem tudják másként felhívni a figyelmünket érzéseikre. Ha a játszmáikat felismerjük és felfedjük hátterüket, akkor képesek vagyunk velük együtt megoldani a problémákat. Cikkünkhöz F. Várkonyi Zsuzsa: Már százszor megmondtam… (Magyar Könyvklub, 2001) című könyvét használtuk.

Tipikus helyzetek, játszmák

Vannak típushelyzetek, amelyek rendszeresen gondot okoznak az együttélésben, és megoldásukat az indulatok pillanatnyi levezetése nem hozza meg.

Az ilyen helyzeteket a résztvevők úgy jellemzik, hogy „Mert te soha…”, „Mert nálunk mindig…”. Többségük sok családon belül azonos módon zajlik le. Azonos sorsok nem léteznek, de hasonlóak igen.

A rendszeresen ismétlődő forgatókönyveket Eric Berne játszmáknak nevezte el. A játszmától a felek érzelmi kielégülést várnak, mindketten győzelemre törekszenek, és nem folytatható, ha valamelyik játékos kiszáll a játékból. Ilyen játszma például a „Mert nem szeretsz…”.

Ennek lényege, hogy a gyermek bűntudatot kelt a felnőttben, aki megadja, amit kér. 

A gyerekkor része

A játszmák kezdeményezése hozzátartozik a gyerekkorhoz.

Amikor a felnőttben tudatosodik a gyerek célja, önmaga és a gyerek számára érhetően meghatározza, és elfogadható más megoldást tud javasolni, nem alakul ki játszma.

Például a gyerek azt mondja reggel, hogy nem tud iskolába menni, mert fáj a hasa.

A szülő tudja, hogy a gyerek nehezen viseli a magas csoportlétszámot, de nem azt válaszolja, hogy muszáj iskolába menni, hanem megkérdezi a gyerektől, hogy mit javasol a helyzet javítására, enyhítésére.

Például azt, hogy iskola után elmennek együtt a játszótérre.

Ettől kezdve a játszma megszűnik, és nem fog a gyerek a nehézségek elől betegségbe, gyengeségbe menekülni, még felnőttkorában sem.