Gondolatok a szülői kiégésről, tippekkel

Írta: ,

A gyerek mellé olyan felnőtt kell, aki képes és hajlandó előítéletektől mentesen foglalkozni vele. Olyan felnőtt, aki komolyan veszi a gyereket és saját magát, ismeri a saját korlátait és lehetőségeit. Akinek nem a saját maga számára és saját szükségletei megvalósításához van szüksége a gyerekre.

 

Félreértések

Aki képes megbirkózni a feladattal, és nem értelmezi félre a saját szerepét.

A „rossz”, amiről a szülők beszámolnak, sokszor inkább a fantáziájukban él, mint a valóságban: sokszor tévesen értelmezik a gyerekeket, vádolják magukat, félnek.

Korlátozva érzik magukat, amikor a gyerekkel vannak, úgy érzik, áldozatokat kell hozniuk érte, le kell mondaniuk a vágyaikról.

A vágyak mögött azonban a döntésük áll, mégpedig arról, hogy mi a legfontosabb most az életükben. 

Szülői félelmek

A szülői szerep mindenki számára egészen új, noha gyerekkorából vannak emlékei a szüleiről.

Mivel még nem gyakorolták, ezért a kíváncsiság mellett félelem is lehet bennük.

Képes leszek rá? Meg fogom tudni csinálni?

Összehasonlíthatják a helyzetüket másokéval, de az övék egyedi, ahogy a gyerekük is más, mint a többi gyerek.

Az a legjobb, ha olyanok vagyunk, amilyenek éppen lenni tudunk, olyan szülő, aki a gyermekünk számára megfelel.