Fiús napok a családban: ezért annyira fontos az, amikor apa és fiai elvonulnak

Írta: ,

Egy fiú életében az apa jelenléte akkor válik igazán meghatározóvá, amikor a gyermek már önálló teljesítményre képes, azaz a feltétlen szeretet mellett megjelenik a kiérdemelhető dicséret is. Ilyenkor kezd szorosabbá válni az apához való kötődés és alakul ki az apakép is. Ahhoz, hogy ezt jól csináljuk, biztosítanunk kell a „férfiak” számára a külön szabadidőt, amit együtt tölthetnek, női gondoskodás nélkül.

A gyermek 3-4 éves kora körül már olyan alkotó játékokat is játszik, amelyek egyben társasjátékok is. A legóból épített kisvasút mozdonyvezetője vagy a fakockákból készülő vár kapitánya csak akkor lehet igazán boldog, ha utasai vagy alattvalói vele együtt tudnak örülni.

A szerepjátékhoz egyenrangú partner kell – a játékban egyenrangú, ebben az apukék verhetetlenek tudnak lenni. Valószínű amiatt is, mert kevesebb dologra kell egyszerre figyelniük és jobban elmélyülnek a játék legapróbb részleteibe is. Az önfeledt együttlét lényege ekkor még pusztán a játék, itt nincs szükség semmilyen teljesítményre az elismeréshez és az örömhöz.

A lépcső következő foka, amikor már a gyermeket apróbb dolgok elvégzésébe is bevonjuk. Az asztalterítéstől az elpakolásig, a bevásárlástól a kisebb javítási munkálatokig, a kutyafürdetéstől az autómosásig. Minden olyan közös munka örömöt és a felelősség édes terhét jelenti a kisgyermek számára. „Beavatottnak” érzi magát attól, ha felnőtt tevékenységekben is számítunk rá. Fontos, hogy a dolog komolysága is megmaradjon, tehát érezze a kislurkó, hogy valódi hozzájárulása van az ügy sikeréhez.

Amit csak az apukák tudnak, azt mindenképpen bízzuk az apukákra és a fiúkra!

Az egészséges nemi identitás kialakulásának folyamatában kulcsszerepet töltenek be azok a tevékenységek, amelyeket a fiúgyermek az édesapjától tanul meg. Serdülőkorban ennek hatványozott jelentősége lesz: az elvonulásoknak, közös kirándulásoknak, szereléseknek, biciklizéseknek és nagy beszélgetéseknek.

A minta, amelyet át szeretnénk adni, nem lehet egyoldalú, így a férfias részét az apától kell megkapnia. Nem létezik olyan szuperanyu, aki helyettesíteni tudja a férfit a családban. Ugyanígy szuperapu sincs, tehát nem vagyunk felcserélhetők és elcserélhetők sem.

Milyen programokban tud kiteljesedni az apa-fia kapcsolat? Adódik néhány egyértelmű alternatíva és néhány kevésbé szokványos is. A lényeg, hogy olyasmit csináljanak együtt, ami nemcsak hasznos, de egymás megismerését is szolgálja. Focimeccsre akkor vigye apa a fiát, ha a kölök is menne, de apa akkor is tanítsa úszni a gyereket, ha ő az elején vonakodik, hiszen erre a tudásra szüksége lesz! Ha a fiúgyermek azt látja, hogy apa szerel a garázsban, biztos kíváncsi lesz a szerszámaira, tehát nyugodtan adjunk a kezébe párat és nem baj, ha olajos lesz tőlük. Akkor is mehessen a fiúgyermek apával, ha szerszámosboltba vagy javítóműhelybe mennek – ide viszonylag kevés lány kívánkozik, így azt is átélhetik a fiúk, hogy ez az ő kiváltságuk.

Legyen olyan idő is, amit kikapcsolódással, pihenéssel, szórakozással töltenek együtt! Közösen nézett filmek, közös biciklizések, kirándulások, sátorozások, horgászat, tábortűz melletti beszélgetések – mind-mind alkalmasak az elvonulásra és a minőségi férfi-időre.

Nem triviális, de a közös főzés, amikor a férfiak magukhoz ragadják a fakanalat ugyanilyen nagyszerű lehetőség a „cinkos” együttlétre. Nem beszélve a szüretről és borkészítésről, a gombászásról, kerti munkákról vagy az állatokkal való foglalkozásról.

Így alakul ki a családban a férfiak saját világa, a csak általuk megélt közös élmények és a fiúgyermekek pontosan őrizni fogják az apától kapott tudást. Akit így nevelnek, annak természetes lesz, hogy saját fiaira is külön figyeljen, férfias nevelésben részesítse őket.

A férfiasság másik kulcsfontosságú témájában, a lányokkal való kapcsolat kialakításában is nagyon fontos az apai „hozzáadott érték”. Elsősorban persze az otthoni minta lesz meghatározó: mit lát a gyermek a két szülő viselkedéséből az egymáshoz való viszonyukról.

Amikor viszont a fiúk számára 12-13 éves kor közül kezd „tematizálódni” a lány-kérdés, az apáknak kell ezt nagyon komolyan venniük és minél több minőségi időt együtt tölteniük a kiskamaszokkal, hogy megteremtsék a nyugodta beszélgetések feltételeit. Fontos, hogy a fiúgyermeknek bizalmasa legyen az édesapja és legyen olyan külön idő, amikor csak vele van és férfi-dolgaikat megbeszélhetik.

A bizalom már a legózással kialakult, de most ezt meg is erősíti az intim témák közös feszegetése. Jó, ha tudják az apukák, hogy a fiúk „csajozási” szokásai és a lányokhoz való általános viszonyuk elsősorban azon múlik, hogy ők hogyan viszonyulnak az anyához és a serdülő első élményeihez.