Ezért lesz érzelmi evő a gyerekből és ezt teheted ellene

Írta: ,

Egy nyaraláson vagy egy ünnep alkalmából persze pusztán az élvezeti érték miatt is eszünk, de alapvetően a táplálkozásnak mégis a testünk energiaellátása kell, hogy a fő feladata legyen. Az, ha valamilyen érzelmet, például szomorúságot vagy stresszt próbálunk az evéssel csökkenteni, testi és lelki szempontból is súlyos következményei lehetnek.

A gyerekek nem öröklik, de megtanulják

Míg bizonyos hajlamokat, érzelmi attitűdöket akár örökölhetünk is, az érzelmi evés, mint egyfajta problémakezelés, ha már gyerekkorban jelentkezik, nem örökletes, hanem egy eltanult viselkedési forma – állítja egy új kutatás, amit a University College London publikált a Pediatric Obesity című szaklapban.

A tanulmány egy korábbi, 2017-ben publikált vizsgálatra épül, ami arra a következtetésre jutott, hogy az otthoni környezetnek nagy hatása van az érzelmi evés kialakulására. A mostani cikk ezt pontosította tovább: legtöbbször azokból a gyerekekből lesz érzelmi evő, akiknek a szülei ételt adnak azért, hogy jobban érezzék magukat.

A vizsgálat szerint ráadásul ez a mintha mindkét irányba kihathat: egyes gyerekeknél azt okozhatja, hogy negatív érzelmek hatására esetleg a kedvenc ételüket kívánják meg, másoknál pedig azt, hogy szomorúság vagy stressz esetén teljesen elveszítik az étvágyukat. Egyik következmény sem egészséges, hiszen normál helyzetben a mentális állapotunknak nem kellene befolyásolnia azt, hogy megadjuk-e a testünknek, amire szüksége van, és azt adjuk-e meg neki.

Forrás: dubova/depositphotos.com

Nem a gének, a környezet a felelős

A vizsgálatban a kutatók 398 négyéves brit ikerpárt vizsgáltak. Az ikerpárok egyik fele olyan családból jött, ahol a szülők túlsúlyosak voltak, a másik fele pedig olyanból, ahol a szülők testsúlya egészséges volt. A szülők jelentést írtak a gyermekeik táplálásáról, étkezési szokásairól, kitérve az érzelmi evésre való hajlamra is, majd a kutatók összevetették ezeket az adatokat, figyelembe véve az egypetéjű és a nem egypetéjű ikrek közötti különbségeket is – csakhogy ilyen nem kifejezetten volt. Ebből arra a következtetésre jutottak, hogy az érzelmi evésre való hajlam nem öröklött, tehát nem a genetikánkban van, hanem a neveltetésünk során tanuljuk meg azt.

A gyermekkorban kialakult érzelmi túl- vagy alultáplálás a későbbieknek étkezési zavart és más egészségügyi problémákat okozhat, ugyan erre vonatkozóan a kutatóknak még nincsenek pontos adataik, hiszen évekbe telik ezeknek a gyerekeknek a megfigyelése. Az viszont már most látszik, hogy az érzelmi evés okainak megértése kulcsfontosságú lehet abban, hogy megakadályozzuk ennek a zavarnak a későbbi kialakulását.

Mit tehetsz ellene?

Mivel az étkezési szokásaink jó része tanult, elsősorban nagyon fontos, hogy jó példával járj elöl: egyél változatosan és kiegyensúlyozottan, az evéstől ne legyen bűntudatod, de ne is használd arra, hogy megjutalmazd magadat vele – nem biztos, hogy szerencsés, ha akkor eszel meg egy nagy tábla csokoládét, amikor rossz napod van, arra hivatkozva, hogy „ennyit megérdemelsz”.

Az ételt vagy az édességet ne használd a gyerek jutalmazására vagy motiválására, de mondd, hogy akkor kaphat csokit, ha jól viselkedik vagy ha ezt vagy azt a feladatot elvégzi, és ha rossz kedve van, akkor se próbáld édességgel vigasztalni.

A kutatók szerint legalább ilyen fontos az is, hogy ne adj a gyereknek valamilyen finomságot csak azért, hogy legalább addig csendben maradjon, amíg eszik. Az étkezések legyenek kiegyensúlyozottak és tudatosak, előre eltervezettek, ne pedig a pillanatnyi helyzetet próbáljátok megoldani valamilyen finomság bevetésével.