„De jó, hogy apa is fiú!” - Az apa-fia pillanatok szépségei

Írta: ,

Apaként sosem gondoltam végig milyen fontos az, hogy a fiam is tudja, hogy apa fiú. Három gyerkőc apukájaként, sok időt töltök a gyerekeimmel, mert tudom, hogy ez nem csak nekem fontos, hanem nekik is. Nyilván itt nem arról van szó, hogy nem járok el dolgozni, hanem arról, hogy a munkával töltött időn kívüli időszakok nagyobb részét igyekszem velük együtt tölteni.

Amikor a harmadik gyerkőcünk érkezett és megtudtuk, hogy az eddig megszokottal ellentétben nem növekszik a férfi és a nők eloszlási aránya a nők javára, azt gondoltam, hogy nem sok minden lesz másként. S eleinte úgy is tűnt, egy-két technikai kérdésen kívül, nem más egy fiú gyerkőc nevelése sem.

Számomra nem volt fontos a trónörökös, mindig is úgy tekintettem a gyerekeimre, mint ajándékokra, még ha voltak is pillanatok, amikor szívesen vettem volna, ha kicsit megtalálom rajtuk a power off gombot. Ennek ellenére nagyon örültem neki, hogy érkezik egy másik pasi is a családba, s ehhez nincs szükség a távozásomra.

Szóval telt múlt az idő és a fiam cseperedett, és kellett neki egy kicsi idő, amíg ráébredt, hogy nem egyedüli fiú a családban. Nem mintha ez titkolt dolog lett volna, egyszerűen csak nem fektettünk túl nagy hangsúlyt ennek a tudatosítására. Számomra a legnagyobb döbbenetet az okozta, hogy ennek a felfedezése láthatóan felszabadította őt. Mintha ráeszmélt volna, hogy nincs egyedül. Megváltozott a ragaszkodása és a viselkedése is, úgy felszabadult, mintha eddig hibának ítélte volna meg a közte és a lánytestvérei közti különbségeket. Mintha abban a pillanatban leesett volna a tantusz, hogy ő is olyan, mint apa.

Az édesanyák hajlamosak túlfélteni fiú gyermeküket, és azt gondolom ez így van jól. Apaként sokszor feszegetem a fiam határait egy birkózásban, vagy egy erőpróbában, mert úgy látom nagyon élvezi és igénye van rá. Amikor birkózunk, a párom igyekszik elhagyni a szobát, mert sokkal hamarabb megszakítaná a küzdelmet, mint mi. Pedig én is féltem a fiamat, de valahogy a férfiak ingerküszöbe máshol van, mint a nőké.

Nagyon élvezem, amikor a fiam beszámol a napjáról.

Amíg a lányok sulis beszámolójának lényegében csak a lefekvés vet véget, addig a fiamnál ez átlagban, többszörös felbővítés után is elfér egy twitter üzenetben.

Azt vettem észre, hogy amikor megkérdezi, mit csináltam aznap, akkor ha férfiasan egy mondatban megválaszolom a kérdését, nem gondolja, hogy valamit kihagytam, megbízik bennem, hogy ha lett volna valami fontos, akkor azt biztosan közöltem volna vele. Általában én is elfogadom tőle, a “milyen volt a napod” kérdésre azt a választ, hogy “jó”. Nem titkolózik - ha rákérdezek témákra, akkor kibontja, és el tudja mondani kibővítve is a dolgokat, de alapvetően nem szaporítja a szót.

Minden fiúnak szüksége van egy férfira, aki előtte járhat. Persze sok esetben az apa családból való elvesztése miatt ez nehézség lehet, viszont ilyenkor azt tudom ajánlani, hogy keressünk neki egy sport edzőt, vagy egy férfi rokont, aki ha kicsit is, de pótolni tudja ezt az űrt.