Búcsúzunk a vakációtól, irány a suli! – Iskolakezdés gördülékenyen

Írta: ,

Megkezdődött a visszaszámlálás, hamarosan újra iskolapadba ülnek a diákok. Nem könnyű az átállás – sem a gyereknek, sem a szülőnek. Ám ha egy kicsit foglalkozunk az évkezdéssel, és megpróbálunk előre gondolkodni, kevésbé lesz „fájdalmas” elbúcsúztatni a nyarat.

Érdfalvi Sarolta évek óta alsó tagozatosokat tanít. Jól tudja, hogy az évkezdés nem egyszerű, főleg a kis elsősöknek. De ahogy fogalmaz, azért meg lehet oldani, hogy ez minél zökkenőmentesebb legyen a tanulók, a szülők és a tanárok számára is. „Tanárszemmel nem akkora trauma, mint a gyerekek számára. Mi már nyáron is bejárunk az iskolába, mert fel kell készülni a tanévre. A diákoknak nehezebb, hiszen a több hónapos szabadság után kell beülniük a padba. Hozzáteszem, tapasztalatom szerint a tanulók majdnem fele várja a szeptembert, ugyanis sokuknak nincs lehetőségük tartalmasan eltölteni a nyári szünetet, akadnak, akik rengeteget vannak egyedül. Természetesen az a nebuló, aki egyik nyaralásból a másikba csöppen, egyik indiántábort követi a másik, miközben a barátaival lehet, nem igazán várja az évnyitót. A szülők szerintem valahol megkönnyebbülnek, amikor becsengetnek, hiszen nagyon komoly szervezést igényel, hogy megoldják a gyerekek nyári felügyeletét.”

Az elsős szeresse meg a tanulást, ne veszítse el az érdeklődését

Sarolta azt mondja, azok, akik első osztályba készülnek, rendszerint izgalommal várják az iskolát. Erre már az óvodában elkezdődik a célirányos felkészítés, hiszen ki kell alakulnia egyfajta feladattudatnak. Nagy a változás a kicsik számára, ez stresszel is jár, de nem szabad elkeseredni, bele lehet rázódni idővel az új rendszerbe. A tanítónő szerint, ha a szülők néhány dologra idejében odafigyelnek, számos problémát kiküszöbölhetnek vele.

„Még az általános iskola megkezdése előtt érdemes elvinni a csemetét hallás- és látásvizsgálatra, szakorvoshoz. Ugyanis, ha például valami gond van a gyermek fülével, és ez nem derül ki, akkor csak az tűnik majd fel, hogy nem érti, mit mond a tanítónő a terem elején. Izegni-mozogni és kérdezgetni fog, azt hiszik majd, hogy a magatartásával van baj, miközben szó sincs erről. Ugyanez a helyzet akkor, ha a szemével nem stimmel valami, és nem látja rendesen a táblát. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy az ilyen problémákra még időben fény derüljön, akkor lehet őket orvosolni, és a kicsi nem szenvedi végig a tanévet.

Célszerű gyógytornásznak, ortopéd orvosnak is megmutatni a leendő elsőst, mert sokuknak nem fejlődik jól a talpboltozata, vagy gerincferdülésük van. Ez gondot okozhat például akkor, amikor cipelni kell az iskolatáskát. Ne hanyagoljuk el a logopédiát sem! Az esetleges beszédhibát egyébként már az óvodában kiszűrik, és ha szükséges, akkor fejlesztik a kicsi beszédét. És ami nagyon fontos: ha óvodáskorban bármilyen jelzési lapot kapott a gyermek – például nevelési tanácsadótól –, akkor ezt ne szégyellje a szülő megmutatni az iskola legelején, így később elkerülhető egy-egy, akár hónapokig tartó procedúra. Ha időben beavat minket, akkor mi pontosan tudjuk, milyen speciális odafigyelésre vagy egyéni fejlesztésre van szüksége a gyermeknek, aki így zökkenőmentesen haladhat a tananyaggal. Az első tanévnek véleményem szerint arról kéne szólnia, hogy a kicsi megszeresse a tanulást, illetve ne veszítse el a kíváncsiságát és az érdeklődését. Ha lehet, ne nyomassza állandóan a megfelelési kényszer, ez ugyanis komolyan kihat a további életére is.”

A teljes cikket a Családi Lap 2016 augusztusi számában olvashatod el!

Szerző: Lendvai-Orosz Hajnalka