Bántalmazó kapcsolatban él a gyermekem, mit tegyek?

Írta: ,
Amikor a gyereket az oviban megveri egyik társa, ott állunk mellette, és ellátjuk mindenféle tanáccsal. Vagy azzal, hogyan lehet megoldani a konfliktust erőszakmentesen, vagy azzal, hogyan védheti meg magát fizikailag – minden szülő vérmérséklete szerint orvosolja a problémát. De mi van akkor, ha gyerekünket felnőtt korában éri atrocitás? Mi van akkor, ha mondjuk lányunkkal agresszív a barátja?
Felelős vagy magadért

1/5 Felelős vagy magadért

A gyerek legnagyobb hibája, hogy védi szüleit, emiatt nem mond el semmit a problémából. Sok esetben a szülő csak későn tudja meg biztosan, hogy nagy a baj. 
A szülő mindig szülő marad, ez az ő felelőssége, míg a gyereké az, hogy saját magáért legyen felelős. Tehát, segítséget kell kérnie, mégpedig azoktól, akik önzetlenül képesek erre – a szüleitől. 
A szülő legnagyobb félelme az, hogy mi lesz akkor, ha ő már nem lesz, ki fog segíteni gyerekének, ha bajban lesz. Tehát, addig kell segítséget kérni, amíg vannak az embernek szülei. 
A probléma súlyosbodni fog, a szülő pedig öregszik és egyre kevesebb lehetősége van a segítségnyújtásra. Minél előbb beszél a gyerek a problémáról, annál biztosabb a „siker”.
Szülőknek

2/5 Szülőknek

Sok szülő már a kapcsolat kezdetén tisztában van azzal, hogy annak nem lesz jó vége. Lehet, hogy rossz párt választott magának a gyerek, ám nem kell ezt hangsúlyozni nevelési célzattal amikor baj van, hanem azonnali segítséget kell adni. Ám nem mindegy, hogy hogyan.
Minden szülőnek „kinyílik a bicska a zsebében”, ha megtudja, hogy gyerekét bántják. Kínosan kell ügyelni arra, hogy diplomatikus és egyben hatékony legyen a segítség.
Tehát, mindig a gyerekkel konzultálva kell nekikezdeni a problémamegoldásnak – sosem önkényesen.
Azt is el kell fogadni, hogy esetleg a gyerek nem fogadja meg maradéktalanul a szülő tanácsát.
Hogyan nyújtsunk segítséget?

3/5 Hogyan nyújtsunk segítséget?

Figyeljünk a jelekre elejétől fogva! Ha gyerekünkkel a másik fél tiszteletlenül beszél, érzelmileg zsarolja, lenézi vagy átnéz rajta, passzív-agresszív viselkedést tanúsít, ne gyerekünket uszítsuk szemnyitogatással, hanem készüljünk fel szülőként a segítségnyújtásra.
Amikor a probléma konkretizálódik, adjunk magunknak egy kis időt, amíg lehiggadunk. Ne gondolkozzunk szélsőségesen!
Bár ilyenkor kevésbé érdekli az embert, de a kapcsolatban mindkét fél szenved, a bántalmazott és bántalmazó is. Ha van rá hajlandóság, első körben a pszichológus és családterápia a megoldás.
Durva helyzetek

4/5 Durva helyzetek

Ha eldurvul a helyzet, ne bonyolódjunk vitába, hanem keressünk ügyvédet, menjünk a rendőrségre, mozgassunk meg minden követ – függetlenül attól, hogy gyerekünk mennyire biztos magában. 
Mivel érzelmileg kötődik, esetleg szerelmes, nem lát tisztán. Ilyenkor a meggyőzés legyen rövid, érvekkel alátámasztott – és tudnunk kell, hol van az a pont, amikor abba kell hagyni a beszélgetést, és cselekedni kell.
Mindenképp kerüljük a bosszút, a hánytorgatást. Inkább veszítsen a gyerek pénzt és anyagi javakat, mint az újrakezdéshez oly fontos időt, és lelkierőt.
Az újrakezdés

5/5 Az újrakezdés

Azt gondolnánk, ez csak pénzkérdés. Ez nem így van. Az újrakezdéshez inkább új életvitel szükséges, amihez rengeteg erő kell. A fizikai és mentális erő összefügg, így fontos a sok vitamin és ásványi anyag, a rendszeres mozgás.
Az egészséges élet kicsiny dolognak tűnhet, mégis adott esetben igen sokat segít – ez nem csak a gyerekre, hanem a szülőre is vonatkozik, hiszen mindenkinek megterhelő egy ilyen helyzet. Nagyon fontos a sok-sok beszélgetés, az új, lehetséges utak latolgatása.
Amikor a gyerek újra kezdi életét, a szülő is újrakezdi vele együtt. Tehát az újrakezdés, az új életvitel mindenkire vonatkozik.
Ha egy szülő gyerekét felnőtt fejjel éri mindennapos atrocitás, attól nincs fájdalmasabb, nincs dühítőbb. 
Kívülről nézve természetesnek tűnnek a fent leírt dolgok, ám amint érintetté válik valaki mint szülő, biztosra veszem, hogy elveszti a fejét, és nem gondolja át a teendőket, nem gondol szülőként a felebaráti szeretetre. Ahogy az olyan apró dolgokra sem, mint az egészség...