Bántalmazó kapcsolatban él a gyermekem, mit tegyek?

Írta: ,
Amikor a gyereket az oviban megveri egyik társa, ott állunk mellette, és ellátjuk mindenféle tanáccsal. Vagy azzal, hogyan lehet megoldani a konfliktust erőszakmentesen, vagy azzal, hogyan védheti meg magát fizikailag – minden szülő vérmérséklete szerint orvosolja a problémát. De mi van akkor, ha gyerekünket felnőtt korában éri atrocitás? Mi van akkor, ha mondjuk lányunkkal agresszív a barátja?
Felelős vagy magadért
A gyerek legnagyobb hibája, hogy védi szüleit, emiatt nem mond el semmit a problémából. Sok esetben a szülő csak későn tudja meg biztosan, hogy nagy a baj. 

A szülő mindig szülő marad, ez az ő felelőssége, míg a gyereké az, hogy saját magáért legyen felelős. Tehát, segítséget kell kérnie, mégpedig azoktól, akik önzetlenül képesek erre – a szüleitől. 

A szülő legnagyobb félelme az, hogy mi lesz akkor, ha ő már nem lesz, ki fog segíteni gyerekének, ha bajban lesz. Tehát, addig kell segítséget kérni, amíg vannak az embernek szülei. 

A probléma súlyosbodni fog, a szülő pedig öregszik és egyre kevesebb lehetősége van a segítségnyújtásra. Minél előbb beszél a gyerek a problémáról, annál biztosabb a „siker”.
Szülőknek
Sok szülő már a kapcsolat kezdetén tisztában van azzal, hogy annak nem lesz jó vége. Lehet, hogy rossz párt választott magának a gyerek, ám nem kell ezt hangsúlyozni nevelési célzattal amikor baj van, hanem azonnali segítséget kell adni. Ám nem mindegy, hogy hogyan.

Minden szülőnek „kinyílik a bicska a zsebében”, ha megtudja, hogy gyerekét bántják. Kínosan kell ügyelni arra, hogy diplomatikus és egyben hatékony legyen a segítség.

Tehát, mindig a gyerekkel konzultálva kell nekikezdeni a problémamegoldásnak – sosem önkényesen.

Azt is el kell fogadni, hogy esetleg a gyerek nem fogadja meg maradéktalanul a szülő tanácsát.