Apa így nevel, anya úgy – Miért kell a szülői összhang?

Írta: ,

Gyakran előfordul egy családban, hogy az anya és az apai is a saját módján, a saját elvei szerint nevelné a gyerekeket, és egyikük sem érti, miért lenne jobb a másik fél által javasolt módszer. Pedig ha a gyerek is észreveszi ezt a széthúzást, akár még nehezebben kezelhető probléma is kerekedhet a dologból. Szakértőink segítségével utánajártunk, hogyan lehet összehangolni a különböző szokásokat, és hogy érdemes-e egyik fél javára dönteni a vitás nevelési kérdésekben.

A nevelési stílus

Képzeljük el, hogy milyen lehet egy olyan munkahelyen dolgozni, ahol két főnökünk van, akik különbözőképp várják el tőlünk a teljesítményt, másképpen jutalmaznak és büntetnek. Nincs biztonság, nincs állandóság, nincsenek egyértelmű keretek. Nagyjából így érzi magát egy gyerek, ha a szülők nevelési stílusa különbözik, vélekedett Hermán Noémi, klinikai szakpszichológus, gyermekterapeuta.

A nevelési stílus nagyjából azt jelenti, hogy mit reagálnak a szülők, ha egy rossz jegyet hoz haza a gyerek, vagy esetleg megüti a testvérét. De nevelési stílus az is, hogy tabletet, vagy mesekönyvet kapjon karácsonyra. Az az érzelmi és viselkedési klíma, ami körülveszi a gyereket a családi mikrokörnyezetében, illetve a saját viselkedésére kapott reakciók mind ide tartoznak. – mondta el a szakértő. A legpregnánsabb példa talán a fegyelem/határok kérdésköre, hiszen nagyon gyakori probléma, hogy a családban az egyik szülő sokkal engedékenyebb, mint a másik. A gyerekekben ez a fajta bizonytalanság – hogy mit szabad, és mit nem – erős szorongást szül, nem beszélve a gyengébbik szülő manipulálásáról, vagy éppen a lázadásról.

A gyereknevelést nem a könyvekből tanuljuk, a nevelés legnagyobb része ösztönösen működik. Egyrészt lemásoljuk azt, amiben mi, gyerekként felnőttünk, másrészt pedig az átélt lelki sebeket, frusztrációkat igyekszünk visszamenőleg gyógyítani.

Például ha egy gyerek abban nő fel, hogy soha nem voltak rá büszkék a szülei, könnyen lehet, hogy szülőként ugyanúgy teljesítményszorongó gyereket nevel. És mivel mind az apának, mind az anyának megvan a saját maga múltja, az emlékek nem törlődnek azáltal, hogy saját családot alapítanak.” – magyarázta Hermán Noémi.

 

 

Kép forrása: yourtango.com

A kommunikáció ereje

A szülők azt otthon látott, esetleg rossz nevelési szokásaikon abszolút képesek változtatni, erre a szakember is sok pozitív példát lát a praxisában. A jó kommunikáció nagyon fontos, de ez pedig nem létezhet egy erős érzelmi bázis nélkül. Ha ez meg van, bármilyen eltérő a szülők családi háttere, ki fognak tudni alakítani egy jól működő, közös rendszert.

Kép forrása: barefootblonde.com

A nagyon vitás kérdéseket is egymás között kell tisztázniuk, hogy a gyerek egy erős bázist lásson, melyben a szülői alrendszer egyfajta véleményt képvisel. Az, hogy az egyik fél javára döntsenek ilyen helyzetben szükséges, hiszen ez nagyobb biztonságot ad a gyereknek, mint hogy egy félmegoldás születik, amelyben mindkét szülőnek igaza van, de egészen mégsincs. Az viszont változhat, hogy mikor melyik szülő akarata érvényesüljön – tette hozzá –, mert az egyenlőtlen felállások sosem tudnak hosszútávon stabilak maradni.

Kiskapukeresés

Gazdag Enikő pszichológus (www.gazdageniko.hu), pár- és családterapeuta szerint a gyerekek előtt mindenképpen egységes álláspontot kell képviselniük a szülőknek, még akkor is, ha nem teljesen értenek egyet az adott dologban. „Négyszemközt mindenképpen törekednünk kell arra, hogy kompromisszumot kössünk, különben a gyerekek észrevehetik, hogy nem vagyunk egységes állásponton, és ha hajlamosak a kiskapu keresésre, akkor akár ki is játszhatnak minket, és visszaélhetnek ezzel a helyzettel.” – magyarázta a szakember.

Az, ha a szülők nem értenek egyet a gyereknevelést érintő kérdésekben, az eltérő szocializáció számlájára írható. A modern mozaikcsaládoknál pedig még gyakrabban fordul elő, hogy ezeken a kérdéseken vitatkoznak a szülők, hiszen nehezebb azt is felmérni, egyes dolgokba mennyire van beleszólása a nevelőapának vagy a nevelőanyának. „Külső szemmel úgy tűnhet – mind a mozaik-, mind a hagyományos családoknál –, hogy bizonyos párok csak a gyermeknevelésen vitatkoznak, holott a háttérben más okok lehetnek, és csupán ebben a dologban csúcsosodik ki. Ilyenkor a szülők hajlamosak arra, hogy úgy lássák, a gyerek is nagyon ellenük van, és inkább a párjuk oldalán áll, holott ez gyakran nem igaz.” – vélekedett Gazdag Enikő.

Kép forrása: weheartit.com

Ha nagyon nem tudnak a vitás ügyekben egyességre jutni, akkor érdemes akár egy szakember segítségét is kérnie a szülőknek. Ő lehet pszichológus, vagy akár egy nevelési tanácsadó is, a lényeg, hogy ezt a problémát a szülőknek egymással kell elrendezniük, és nem a gyerek bevonásával. „Ha nem is tetszenek bizonyos döntések a gyereknek, akkor is azt kell szem előtt tartani, hogy az ő érdekét néztük a helyzetben. Az eltérő nevelési dolgokat pedig nem kell túl szigorúan venni – tette hozzá a pszichológus –, néha érdemes a másiknak engedni, így idővel könnyebb lesz egységesíteni az álláspontokat.

Egységben az erő

A gyermeknevelésnél a következetességnek kellene lennie az egyik alapelvnek Orsolics Zénó szociális szakember, ifjúsági tanácsadó, családkonzulens-jelölt szerint.

– „Amikor anya és apa megközelítőleg, illetve a lényegi dolgokban egyetért, az erőt, magabiztosságot és egységet sugall. Emellett az apróbb szabályokat általában a férfiak és nők egyébként is különféleképpen értelmezik, de ha az alapvető dolgokban egyetértenek, akkor ezek az apróságok nem borítják meg az egyensúlyt.

Amennyiben ez nem így van, azt a gyermek úgy élheti meg, hogy mivel a szülők sem értenek egyet, ezért elslisszolhat kettejük között, és ez a káosz vagy a nem egyetértés remek arra, hogy ezzel a kamasz gyermek visszaéljen, és ez a helyzet folyamatos konfliktusokhoz vezessen.” – magyarázta Orsolics Zénó.

 

Kép forrása: petitandsmall.com

Véleménye szerint a nevelésnél valószínűleg mindannyian némileg ragaszkodunk ahhoz a rendszerhez, amiben felnevelkedtünk. Amikor összeköti életét a fiatal pár és gyermekvállalást tervez, akkor már érdemes sokat beszélgetni a jövőről, hogy ki, mit gondol a leendő gyermek neveléséről, mert ezzel sok későbbi konfliktus megelőzhető.

– „Minél előbb érdemes lenne arról beszélgetni, kinek milyen gyermekkora volt, és az ebből adódó pozitív és negatív tapasztalatokról, megosztani egymás gyermekkorát. Ebben már az is megfogalmazódik, ki és mit tart fontosnak és nélkülözhetetlennek, és mi az, amit semmiképpen nem szeretne a saját gyermekével megtenni. Majdnem mindegy, hogy milyen nevelési elv mentén döntenek a szülők, hiszen sokkal fontosabb az egység, az egységes álláspont az igazán lényegi kérdésekben.” – mondta el az ifjúsági tanácsadó.

A gyermeknevelés kérdéseiben az is fontos, hogy tudjanak a szülők kompromisszumokat kötni, és jó ha tudják, hogy kinek mi a feladata, ki mennyire tud részt vállalni a gyermek mindennapos nevelésében. „Gyakori hiba, ha az egyik szülőnek határozott elképzelései vannak a gyermeke nevelésében, de a mindennapokban a másik szülő több időt tölt a gyermekkel. Ez a jelenség – tette hozzá –, amikor a határozott szülő távolról, a bizonytalanabb pedig a mindennapi problémákban van súrlódásban a gyermekkel, és ez nagyon sok konfliktust eredményez a két szülő között is.