A nevét te választod neki, de ő fog vele élni - Így szerettesd meg vele!

Írta: ,

Szemünk fénye még csak egy pikáns gondolat volt, de mi már tudtuk a nevét és a nemét is sejteni véltük. Aztán megszületett és beleszületett az általunk választott névbe, amely egy életre meghatározza majd mindennapjait. Számunkra az ő neve az első kapcsolat gyermekünkhöz, számára ez csak később válik fontossá és mi felelősek vagyunk azért, hogy megszeresse a nevét. A saját nevünkhöz való viszonyunk önmagunkhoz való viszonyunk egyik alapköve. Mit tehetünk hát, hogy gyermekünk jó barátságban legyen a saját nevével?

Kulturálisan és történetileg is igen változatos névadási gyakorlatokat ismerünk. Tudjuk azonban, hogy a személynevek megválasztásában is ugyanúgy divathullámok söpörnek végig, mint a ruházkodásban vagy a lakáskultúrában.

Ráadásul a nevek divatja társadalmilag fentről lefelé másolódik, így a régi arisztokráciát utánozta a nemesség, majd azt a polgárság és végül a paraszti rétegek. A divatban és a szokásokban szintén tetten érjük ezt a jelenséget.  

Úgy tűnik azonban, hogy kultúráktól független, közös jellemzője a névválasztási gyakorlatnak, hogy a neveknek nem elsősorban a hangzása, hanem a jelentése határozta meg, alkalmasnak találták-e a gyermek számára. A jelentéssel ugyanis a név természetfeletti erejét szerették volna érvényesíteni, mintegy érintkezésen alapuló mágia útján: a név viselője azonosul az üzenettel, amit a név közvetít – érthető tehát a mondás, hogy nomen est omen, azaz a név maga az ember.

A kisgyermek számára saját neve 2–3 éves kora körül válik érdekessé, amikor már önmagát tudatosan elkülöníti édesanyja személyétől és szűkebb környezetében önállósodik. Amíg nem kezd el beszélni, csak tőlünk hallja a nevét – valószínű, hogy ez az egyik általa leggyakrabban hallott kifejezés –, mikor viszont már szavakat mond, rendszerint megpróbálkozik a saját nevével is. Három éves korban már arra is megtanítható, hogy a neve mit jelent. Érdemes ilyenkor időt szánni rá, hogy élményszerűen magyarázzuk el, mit takar a számára már ismerős megszólítás.

Valójában titkokat mesélünk el neki, amikor a nevével „összeismertetjük” és biztosak lehetünk benne, hogy hálás pillanatokat élünk át együtt: melyik apróság ne lenne büszke arra, ha Beátaként kiderül számára, hogy a neve azt jelenti, boldog vagy a Benedekek számára, hogy nevük szerint áldottak, a Tamások csodálatosak, a Dorottyák Isten ajándékai, az Ágoták jók, az Andrások férfiasak és sorolhatnánk.