A barátok lettek az elsők? Ezért ne ess kétségbe, ha a gyermeked már nem veled tölti a legtöbb időt

Írta: ,

Minden gyermeknél eljön az a pont, amikor a családjával való időtöltés helyett a barátokkal kezd el intenzívebben találkozni, és a kortársak válnak számára a legfontosabb csoporttá.

Lakó Gabriella, tanácsadó pszichológus szerint a gyermekeknél a serdülőkor kezdetén, a tízes évek elején, nagyjából 12-14 éves kor körül kerülnek előtérbe a kortárskapcsolatok.

– A kortárscsoport felé fordulás a szülőkről való érzelmi leválást szolgálja. A kamaszkor feladata az önálló „én” definiálása, az én-azonosság, a folytonosság, a koherencia érzésének megszerzése, az identitás megszilárdulása, stabil értékrend kialakítása. A kortárskapcsolatok, a barátságok, szerelmek mind ezt a folyamatot, az „én” különböző helyzetekben és viszonylatokban való megtapasztalását segítik – magyarázta a szakértő.

A szülőkről való érzelmi leválás érdekében a serdülő keresi az egyedüllétet és ezt feloldandó a kortársak társaságát. A baráti kapcsolatokban próbálják ki új szerepeiket, gyakorolják stílusukat, én-védelmüket. Az eddig piedesztálon lévő szülő fokozatosan valóságos emberré válik a serdülőkor küszöbén a gyermek számára, értékeivel és hibáival együtt. – Akit eddig csodált, azt most éles kritika alá veszi, miközben saját értékrendjének, önállóságának és én-határainak kialakítására törekszik. Ez a folyamat elengedhetetlen ahhoz, hogy később erős és önálló, dönteni tudó, kellő magabiztossággal rendelkező felnőtté váljon – mondta Lakó Gabriella.

A serdülők akkor is igénylik a szülők társaságát, amikor éppen lázadnak, csak másként. A kapcsolatnak át kell alakulnia, egyenrangúbbá kell válnia. A megértés és a türelem nagyon fontos ebben az időszakban a szülők részéről

Akit eddig csodált, azt most éles kritika alá veszi, miközben saját értékrendjének, önállóságának és én-határainak kialakítására törekszik. Ez a folyamat elengedhetetlen ahhoz, hogy később erős és önálló, dönteni tudó, kellő magabiztossággal rendelkező felnőtté váljon.

A tanácsadó pszichológus szerint ahhoz, hogy ne essünk szülőként kétségbe, segíthet, ha felidézzük saját serdülőkorunkat, hogyan éltük meg mi ezt az időszakot, mire volt szükségünk. Nehezíti az elfogadást, ha a saját serdülőkorunkkal kapcsolatban feldolgozatlan élményeink, elakadásunk van. 

– Könnyebb azoknak a szülőknek, akiknek vannak egyéb kreatív elfoglaltságot jelentő feladatai, tartalmas párkapcsolata, társas kapcsolatai. Éppen ezért érdemes új célokat találni, megvalósítani a régi vágyakat, fontos dolgokkal, a hobbinkkal elfoglalni magunkat, és a szülőtársunkkal megújítani a házassági kapcsolatot programokkal, utazással, társasági élettel – javasolta a szakértő.