7 sírós-nevetős stádium, amin minden reggel végigmész a gyerekkel, mire az iskolába értek

Írta: ,
Amikor a gyerek vagy gyerekek iskolába indulnak, anyu és apu azt vehetik észre, hogy újra matek házik, dolgozatok és elpakolt tesicuccok miatt aggódnak, pedig néhány éve vagy évtizede már nem éreztek hasonlót. Neked talán nem kell az iskolapadba ülnöd már, de a még félálomban levő gyereket az iskoláig eljuttatni nem mindig könnyű feladat. Nekem ugyan még senkit nem kell reggelente a közoktatásra bíznom, de anyukám máig meséli, miket kellett átélnie, főleg, hogy az öcsémmel mindketten nehézkesen ébredő típusok vagyunk. Vigasztalásul mondom, hogy ma már csak röhög az egészen.
Pizsamában bambulás

Eljutottatok addig a pontig, hogy kimásszon a takaró alól, a fogát is megmosta már, most nyugodtan szaladsz vissza a tűzhelyen hagyott rántottához, hogy elkészítsd a reggelit, hiszen remélhetőleg már nem alszik vissza

Aztán 10 hihetetlenül értékes perccel később az a látvány fogad a szobájában, hogy a máskor eleven, ragyogó elméjű szemed fénye kis zombiként ül az ágya szélén, még mindig pizsamában, mellette a kikészített ruhája, amiből talán egy fél pár zoknit sikerült a lábfeje közepéig felhúzni.

Egy szép napon talán lesz időd arra, hogy kipróbáld, meddig ülne így itt magától, de nem ma.
A Hilton hotel reggelije sem lenne elég jó

Tapasztalatom szerint a gyerekeket két csoportra lehet osztani: vannak a jó evők, akik szinte bármit és bármikor, olyan élvezettel habzsolnak be, hogy öröm nézni, és vannak a „rossz” evők, akikbe úgy kell minden falatot beleimádkozni

Ez a küldetés reggelente, amikor még a rágóizmokat sem akarja senki fölöslegesen mozgatni, még nehezebb program. 

Készíthetsz rántottával takarózó rizsgombóc macikat, vagy tálalhatsz olyat, amitől egy Michelin-csillagos szakácsnak is tátva maradna a szája, a gyerek csak turkál… Persze, ha megkérdeznéd, kell-e egy tábla csoki!