5 hatalmas tévhit a gyermeknevelésről, aminek nem lenne szabad bedőlnöd

Írta: ,

A gyereknevelés kicsit olyan, mint a foci: mindenki azt hiszi, hogy ért hozzá, és főleg sokan hiszik, hogy jobban értenek hozzá, mint te, osztogatják is kéretlenül a tanácsokat. Az alábbi tévhiteket azonban semmi esetre se hidd el senkinek!

Az ösztönöd majd mindent elárul

„Nem tudom, miért sír, pedig én vagyok az anyja, nekem kellene tudnom!” – csuklott el nemrég egy barátnőm hangja, aki az első babája kedélyállapotait fejtegeti éppen.

Azt senki nem vitatja, hogy az anyáknak vannak megérzéseik, de túlzás lenne azt hinni, hogy mindig mindent az első pillanattól, magadtól tudni fogsz majd.

Ha elhiszed ezt a tévhitet, azzal csak fölöslegesen stresszeled magadat, ráadásul irreális követelményeket támasztasz magaddal szemben.

A valóságban nem valami varázserőt kapsz, hanem egyszerűen figyelemmel és türelemmel kiismered a saját gyermekedet.

Ehhez azonban idő kell – add meg ezt magatoknak.

Ha folyton felkapod, amikor sír, csak elkapatod!

Képzeld el, hogy egy újszülött a számára addig a mindenséget jelentő meleg, biztos közegből hirtelen egy teljesen idegen világban találja magát, ahol minden világos, hangos, hideg, és köze sincs ahhoz, amiről addig tapasztalata volt.

Természetes, ha ahhoz kívánkozik, aki mellett biztonságban érzi magát, ez pedig te vagy.

Az első hetekben a baba még nem is tudja elválasztani magát az édesanyjától, azt gondolja, hogy ők egyként léteznek, ezért sok pszichológus szerint nem csak, hogy nem ártalmas ilyenkor felvenni a síró babát, egyenesen könyörtelen dolog lenne zokogni hagyni.