5 dolog, amit egy négygyermekes anya másképp csinál majd ebben a tanévben

Írta: ,
Melissa Fenton, a The Huffington Post publicistája négy fiúgyermeket nevel, így már 12 éve szól az iskolakezdésről számára a szeptember. Nem szégyelli bevallani: ennyi időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy pontokba tudja szedni, mit érdemes másképp csinálni. Az ő felismeréseit osztjuk most meg veled, hátha nem ráz majd ki a tanszervásárlástól a hideg!
„Nemet fogok mondani.”

1/5 „Nemet fogok mondani.”

Melissa fiai között van alsó tagozatos, felsős és középiskolás is. Ő maga jócskán kinőtt már abból a korból, amikor az óvodai szülői értekezleten lelkesen jelentkezett valamilyen extra önkéntes projektre a közösség érdekében.

„Osztálypénztáros sem leszek többet. Az a hajó már elment, emberek!” – teszi hozzá, mert már rég rájött: sem kedve, sem ideje, sem energiája nincs ilyesmire. Te is sokkal jobban jársz, ha a másoknak való megfelelés kényszere helyett inkább a saját magad és a családod érdekeit nézed.
Melissa szerint semmi nincs abban, ha a kedvenc sorozatot egyik epizódjára vagy egy jógaórára cseréled az efféle „kötelességet”.
„A gyerekek megoldják egyedül a reggeleket.”

2/5 „A gyerekek megoldják egyedül a reggeleket.”

„Tudom, tudom… de meg kell próbálni!” – véli Melissa, aki egyelőre maga is elérhetetlen álomnak tartja a tökéletesen olajozott fogaskerekek módjára működő reggeli mozzanatokat

Ha ismerős számodra a korai rohanás, amit a tisztálkodás, a reggeli, a lecke utolsó utáni ellenőrzése, az elfelejtett tolltartóért való visszaszaladás és a csúcsforgalom káosza jelent, talán eleve rettegve fekszel le aludni, mert maga az ébredés is akkora stresszt jelent. 
Pedig semmi ördöngösség nincs benne, hogy a porontyok segítség nélkül megreggelizzenek, vagy elrendezzék a sulival kapcsolatos előkészületeket. Mi lenne, ha idén jó főnökként inkább kiosztanád a teendőket a robotsors bevállalása helyett?
„Nem én fogom helyettük megtervezni a jövőjüket.”

3/5 „Nem én fogom helyettük megtervezni a jövőjüket.”

Melissa legnagyobb fia már két éve középiskolás, és ő gondos anyukaként jó előre kitalálta, milyen tantárgyakra és tanórán kívüli tevékenységekre lesz szüksége a srácnak ahhoz, hogy felvegyék arra a főiskolára, ahová ő szánja.

„Sosem kérdeztem meg a véleményét. Azt hittem, én jobban tudom” – látja be utólag Melissa, aki szerencsére szembesült vele: olyannak nevelte elsőszülöttjét, hogy képes legyen önállóan is felelősséggel dönteni
Noha az anyuka eleinte mérnöknek szánta a kamaszt, kiderült, hogy tanár szeretne lenni, s kedvenc tantárgyai az irodalom meg a nyelvtan. „Nem matekzseni, nem nagyon érdeklik a természettudományok, de többet olvas, mint bármelyik felnőtt” – büszkélkedik most már Melissa.
„Nem csinálom meg helyettük a feladatokat.”

4/5 „Nem csinálom meg helyettük a feladatokat.”

Az amerikai oktatásban óriási szerep jut a különböző projekteknek, amelyek tulajdonképpen közönség előtt felvonultatott otthoni munkát jelentenek. A diákoknak például maketteket vagy rajzokat kell gyártaniuk valamilyen témakörben, amiből az iskola kiállítást rendez. 

A koncepció lényege nagyjából az itthoni gyűjtőmunkának felel meg, hiszen célja, hogy önálló munkavégzésre nevelje a csemetéket. Gyakori azonban, hogy a kicsi merő lustaságból megkéri a szülőt, hogy az utolsó pillanatban húzza ki a csávából, azaz végezze el helyette a melót.
„Anyaaaa, holnapra kell beadnom!” – idézi Melissa a számtalanszor hallott mondatot. „Inkább kapjon karót ötödikben, mintsem hogy később, nagyobb áron kelljen felelősséget tanulnia az életben” – kommentálja most már az anyuka.
„Ki fogom élvezni a kicsik első éveit!”

5/5 „Ki fogom élvezni a kicsik első éveit!”

„Igen, az a típusú anyuka vagyok, aki szeret hamar túlesni a dolgokon” – fejtegeti Melissa, de időközben rájött: a szorongás már nem akadályozhatja meg abban, hogy maradéktalanul kiélvezze a négyes számú csemete első éveit a suliban. 
Ennek ugyanis megvan a maga szépsége, csak az ember az első és a második lurkónál még nem feltétlenül gondol erre. „Nem akarok nyivákolós, jajmármegint típusú anyuka lenni” – kommentálja Melissa, akinek ez a szemléletmód sokat segít abban, hogy a nagyobb srácoknál is örülni tudjon „a nagy elsőknek”. Hiszen ha minden jól megy, a legidősebb hamarosan már főiskolán vagy egyetemen kezd…
Neked van valamilyen fogadalmad a következő tanévre? Oszd meg kommentben!