Te sem tudsz kilépni egy rosszul működő barátságból? Ezek az okok állnak a háttérben

Írta: ,

Te is azok közé tartozol, akik még az utolsó utáni esélyt követően is megbocsátanak? Szinte szó nélkül tűröd, ha mások kellemetlen helyzetbe hoznak, és alig mersz nyíltan konfrontálódni? Ráadásul ez nem csak úgy általában az életedre igaz, hanem még a párkapcsolataidra, barátságaidra is? Ennek hátterében nem csak önbizalomhiány állhat (bár az szinte mindig probléma), hanem az is, amire egy friss felmérés világított rá.

Hiba vagy sem, de a legjobbat feltételezzük másokról

Nemrégiben készült egy felmérés, ami rávilágított, miért vagyunk képesek a sokadig baklövés után is megbocsátani, miért lendülünk túl a sérelmeken – legalábbis látszólag – akkor, ha egy barátunk, vagy éppen a szerelmünk nem tesz mást, pusztán bocsánatot kér. 

A felmérés alapján egyetlen egy fontos tényező áll a háttérben, mégpedig az, hogy egyszerűen mindenkiről a legjobbat feltételezzük.

Mintegy saját magunkat is nyugtatjuk azzal, hogy a másiknak csak rossz napja volt, valójában nem is úgy értette, amit mondott, és a legkevésbé sem akarta, hogy nekünk fájjon. További rossz hír, hogy ezek a nyugtató gondolatok akkor is megjelennek, ha az illető nem is kér elnézést: folyamatosan magunkat nyugtatjuk az említettekkel.

Először is ez azért van így, mert hiszünk másokban. Illetve nem is annyira másokban, hanem inkább olyan megfoghatatlan fogalmakban, mint amilyen a barátság vagy a szerelem. Automatikusan arra gondolunk, hogy a negatív megnyilvánulások és tettek nem kifejezetten nekünk szólnak, hanem a körülményeknek, ezért aztán vagy nem igazak, vagy gyorsan megváltoznak, amint a körülmények is átalakulnak. Magyarul arra asszociálunk, hogy előbb-utóbb minden visszatér a régi kerékvágásba.