Létezik-e egyáltalán nők között barátság?

Írta: ,

Az, hogy létezik-e barátság férfi és nő között, szerintem már majdnem minden beszélgetésben feljött, mint lehetséges vitatéma. Viszont azon, hogy van-e egyáltalán nő és nő között igazi, életre szóló, őszinte kapcsolat, talán még nem gondolkodtunk annyit. Mint ahogy a férfi-női viszonyról sem született még egyértelmű következtetés, valószínűleg erről sem fog. Írásomat inkább csak egy elgondolkodtató kérdésfelvetésnek szánom.

Ahogy az elmúlt napokban figyeltem a környezetemet, úgy ítéltem meg, kétféle álláspont van a témával kapcsolatban. Egyesek szerint nincs olyan gazdag, őszinte érzelmekkel teli kapcsolat a férfiak között, mint a nőknél.

Kép forrása: lofficiel.vn

De valóban minden olyan, ahogy a filmvásznon látjuk? Négy barátnő együtt tud ebédelni minden héten és megosztani egymással életük minden apró mozzanatát a hálószoba titkoktól a diétán át a depresszióig? És jó az, ha kifecsegjük magánéletünket és férjünkkel való viszonyunkat egy harmadik félnek? A barátnők tényleg tudnak egymás sikerének minden irigység nélkül örülni és támogatni a másikat a bajban? Egyáltalán honnan szerezzük a barátnőket? „Megmaradtak” még a gimiből, vagy a munkahelyen ismerkedtünk meg velük, esetleg gyermekünk ovijában találtunk egymásra? Mindez elegendő egy őszinte emberi kapcsolathoz? Van elég közös érdeklődési kör és beszédtéma? Vagy mindig csak egy harmadik nő kibeszélése a téma? Persze meglehet, hogy ez a nő ugyanazt csinálja a saját barátnőivel egy kávé mellett, mint mi. Hiszen ő is tele van bizonytalanságokkal, kérdésekkel, amit így próbál meg kompenzálni. Talán ebből az ördögi körből is kitűnik, hogy annyira nem is különbözünk egymástól mi, nők. Csak nem vállaljuk fel vagy inkább nem merjük felvállalni valódi énünket. Félünk, ha megtesszük, később csak visszaélnek vele. Ez meg ugye kinek hiányzik?

Kép forrása: tumblr.com, with-grace-and-guts

Ha van is egy igazán mély kapcsolat két nő között, az évek során, amikor más utakra fújja őket a szél, előbb-utóbb eltávolodnak egymástól. Egyikük férjhez megy és gyereket szül, míg a másikuk nem. Az átmulatott éjszakákról szóló sztorik az egyiknek, az első peluscseréről szólóak a másiknak nem jelentenek semmit. Az egész találkozás végül véget nem érő bájcsevej lesz a semmiről. De az is lehet, hogy ennyi elég is. Ugyanis, a Kaliforniai Egyetem kutatása szerint a beszélgetések nemcsak megnyugtatnak, hanem csökkentik a vérnyomást, szabályozzák a szívritmust és a koleszterinszintet – tehát segítenek tovább élni. A nők szervezetében ugyanaz a hormon kezd el termelődni, amikor a barátnőikkel beszélgetnek, mint amelyik segít nekik megnyugodni a stresszes helyzetekben.

Ha valakinek nincsenek barátai, az pontosan ugyanolyan káros az egészségére, mintha dohányozna, vagy jelentős túlsúlya lenne. Mint ahogy az írásom elején leszögeztem, írásomban csupán a kérdések sorát tettem fel, de megválaszolni már nem tudom őket. Az biztos, hogy az ember társas lény és szüksége van arra, hogy meghallgassák, valakinek kiönthesse a szívét. Legyen az a legjobb barátnőnek nevezett régi osztálytárs, a nővérünk, akivel együtt nőttünk fel, vagy az édesanyánk, akinél szavakra szinte sincs is szükség.