Egyáltalán miért hazudunk? Szakértők szerint ez a 7 dolog áll a háttérben

Írta: ,

A megtévesztésnek számtalan formája létezik, ebből pedig az egyik leggyakoribb a hazudozás. Egy felmérés szerint amikor két idegen ember találkozik és beszédbe elegyedik egymással, pár percen belül füllentenek valamiről egymásnak. Sőt, egy átlagos ember napjában legalább tízszer, de akár kétszázszor is tesz hazúg állítást, noha a legtöbbet mások észre sem veszik. De mégis miért hazudunk, és hogyan vedd észre, ha valaki megpróbál átverni téged?

Pamela Meyer beszélt könyvében a hazugságról, annak gyakoriságáról, és az okokról. Szerinte azok az emberek, akik épp nem mondanak igazat, gyakran használnak bizonyos kifejezéseket. Ilyen a "hogy őszinte legyek...", vagy akár az is, hogy "az igazat megvallva", viszont nagyon ritkán mondják ki az "én" szócskát, hogy észrevétlenül, de érzelmileg elhatárolják magukat a kitalált történetektől. Van, hogy megrázzák a fejüket, miközben épp igent mondanak valamire, de az sem ritka, hogy elsírják magukat, csak hogy ne kelljen egyenes választ adniuk, és eltereljék a témát.

Az írónő úgy véli, hogy a megérzésed sokat segíthet a hazugság észlelésében. Ha az ösztöneid azt súgják, hogy nem mondanak igazat neked, figyelj a részletekre. Ha az adott személy sokat pislog társalgás közben, asszimetrikusan mosolyog (vagyis csak az egyik oldalon húzza mosolyra a száját), és közben az ujjait folyamatosan mozgatja, nagy az esélye annak, hogy épp megpróbál megtéveszteni téged. De még ha sikerül is észrevenned, hogy valaki hazudik, felmerül a kérdés: egyáltalán miért hazudunk?

Íme a hét leggyakoribb ok!

Teljesen mindegy, hogy csak egy apró füllentésről van szó, ami kicsit szebb fényben tünteti fel az eddigi eredményeinket, vagy akár totálisan átalakítunk egy sztorit a magunk érdekében; azok, akik ebből kifolyólag hazudnak, a saját imidzsüket szeretnék javítani.

Azt akarják, hogy mindenki a lehető legjobbat gondolja róluk, ezért képesek alapjaiban megmásítani egy sztorit ennek érdekében.

Például nem ritka, hogy egy dolgozó késve ér be a munkahelyére, ezért pedig a tömegközlekedést hibáztatja a főnökének, noha valójában az történt, hogy nem volt kedve felkelni az óracsörgésre, és ráhúzott még tíz percet.

Ez őt negatív fényben ábrázolná, ezért egy apró füllentéssel javít a saját helyzetén.