Zsófi védőangyala, Czeizel Endre – Bárányhimlő a terhesség alatt

Írta: ,
Mindannyiunk tanár ura egyszer azt nyilatkozta, gyermekeink által válhatunk csak halhatatlanná. Az ő halhatatlansága azonban nem csak saját gyermekeit jelenti, hanem a tudást, amit hátrahagyott és ami megannyi születést tett lehetővé. Íme a mi kis igaz történetünk Czeizel Endréről!
Zsófi fogantatása sokat váratott magára. Több, mint két év próbálkozás után azonban, számtalan vitamin és csalódott hónap után megtörtént velünk a kis Csoda. Az első pillanattól kezdve éreztem, mekkora megtiszteltetés, hogy szülőkké válhatunk, milyen kimondhatatlan, emberfeletti és mégis annyira emberi érzés a várandósság.

A 11. héten aztán minden rémálommá vált. Kijött egy vízhólyagnak tűnő képződmény a hasamon, amit egyszerű csípésnek véltem, nem is tulajdonítottam nagyobb jelentőséget neki. Aztán másnap végtagfájdalom, influenza-szerű gyengeség tört rám. Megrémültünk, mert nem tudhattuk hogyan hat mindez a pocaklakóra. Elrohantunk a nőgyógyászhoz, aki influenzának tulajdonította a tüneteket és megnyugtatott, előfordul, nem lesz gond. A hólyagot persze nem említettük, nem is láttunk összefüggést még akkor a tünetek közt. Aztán másnap délutáni alvásomból ébredve elszörnyedve tekintettem a tükörbe. Egész testemet hólyagok borították.

Akkor már sejtettük, hogy bárányhimlős lettem, amit később a nőgyógyászunk is megerősített. Hihetetlen volt, dühítő és tragikus. Alig mozdultam ki a várandósságom alatt, még jobban óvtam magam, mint addig bármikor, környezetemben tudtommal nem volt himlős, mégis megtörtént. „Miért pont velem történik mindez?”, „Mit vétett ez a kis csöppség, hogy ez az alattomos vírus épp minket választott?” - kavarogtak bennem a gondolatok.

Hiába kutattam az interneten, nagyon kevés hiteles információt találtam, az is inkább elrettentett, mint megnyugtatott, hiszen mindenhol a várható negatívumok voltak felnagyítva. A hivatalos statisztika szerint 3-5% az esélye annak, hogy a vírus a magzatot is eléri és átesik a picur is a betegségen. Az ő állapotukban azonban csúnya fejlődési rendellenességek is előfordulhatnak. A 12. hétben jártam, pont azon a határon, amikor már minden szerv kifejlődött, mégis féltem, féltünk.

Két különböző egészségközpont genetikusát is felkerestük, utóbbi azonban nagyon elkeserített. A wikipédia-szerű tényközlés után cseppet sem objektív irányba terelte a beszélgetést és a „fiatalok vagytok még” kijelentésével teljesen összetört minket. Csalódottan fordultunk nőgyógyászunkhoz és mondtuk el az esetet, aki teljes optimizmussal mesélt olyan sikertörténeteket, ahol 10% feletti rizikó esetekben is tökéletesen egészséges gyermekek születtek.

Ezúton is szeretném megköszönni Timmermann Gábor doktor úrnak a biztató szavakat, szakmai és emberi hozzáállását. Ő volt az, aki Czeizel Endréhez irányított 2014 júniusában. Bejelentkeztünk az akkor még aktívan dolgozó tanár úrhoz, akihez a különleges esetünk miatt sikerült soron kívüli időpontot kapnunk.

Csak ültünk a férjemmel izgatott elkeseredéssel a váróban és arról beszéltünk, akármi is legyen, kimondhatatlanul szeretjük a kisbabánkat és kitartunk mellette, akármit is rendeljen a sors. De nagyon féltünk: mi lesz ha szőrnyű igazságot állapít meg?

Előttünk épp egy újságíró viharzott ki a tanár úr irodájából. Arra gondoltam, hogy van még ideje minden munkája és komoly betegsége ellenére interjúkat adni? Aztán nevemen szólított és behívott minket. Meglepően magas, jóvágású ember, pont olyan, mint a tévében. De ez akkor cseppet sem érdekelt, csak a tudása, ami bíztam benne, a mi esetünkre is kiterjed majd. Röviden vázoltuk a helyzetet, ő pedig nyomban előkapott egy körnaptárat és rákérdezett az első hólyag megjelenésének időpontjára. Ebből kiszámolta, hogy a 9. héten kaphattam el a vírust, ami a 11. hét végére jött ki. A következő mondatát pedig soha nem fogom elfelejteni:

„A bárányhimlő nem érte el a magzatot. A vírus a 14. hétig nem tud átjutni a placentán. Nyugodjanak meg, Önöknek egy teljesen egészséges kisbabájuk van!”

Ezen a ponton engem elvesztett, olyan könnyezésbe kezdtem, hogy nem láttam, nem hallottam. A férjem vitte tovább a beszélgetést. Kiderült, hogy több, mint húsz éve foglalkozik a vírusok magzatokra gyakorolt hatásával, évente 2-3 bárányhimlős esete van és nyugodjunk meg, semmi gond nem lesz.

Megkérdeztem, miért nem tudja ezt minden magyarországi genetikus, ez a tudás miért nem jutott el hozzájuk is? Azt válaszolta, mert sajnos nem tanulják, nem kutatják, így nem tudják. Nem győzte hangsúlyozni a védőoltás fontosságát, amivel mindez elkerülhető lett volna. A felelősségteljes családtervezéshez, amivel kiemelten foglalkozott, ez is hozzátartozik.

Kedves kismamák, ha nem szeretnétek hasonló kálvárián átmenni, még a baba tervezése előtt oltassátok be magatokat!

A bárányhimlő hólyagjai egy hét múlva kezdtek leszáradni, de a hasogató fülgyulladás közel két hétig kínzott még, ami a felnőttkori bárányhimlő gyakori szövődménye.

Czeizel Endre volt az egyetlen, aki a szokásos enciklopédiai tényeken túl is tudott döntő információkkal szolgálni. Tudását nehéz lesz pótolni, ha egyáltalán lehetséges. Nem tudom, kihez fordulhat a jövőben egy hasonló kétségek közt gyötrődő pár, ki lesz az a hasonló kaliberű elme, aki nem tanulja a tudományt, hanem alkotja.

Hány tízezer kisember élete lett általa sikertörténet? Zsófi egy közülük.
Nyugodj békében, Czeizel Endre.