Tipikus élethelyzetek, amiket minden fiús anyuka átél

Írta: ,

Fiús anyukaként sok olyan helyzettel találkozhat az ember, ami pusztán a nemi különbségekből adódóan is fejtörést okoz, vagy egyszerűen csak váratlanul éri a kezdő anyukát. Ezúttal saját tapasztalataimat osztom meg egy két éves örökmozgó kisfiú anyukájaként.

Munkagép-imádat Kép forrása: decopeques.com

Fogadni mernék, hogy a legtöbb fiús anyuka számára ismerős az a szituáció, mikor elindulunk a gyerkőccel motorozni vagy bicajozni, de ha belefutunk a közelben egy építkezésbe, garantáltan nem jutunk sokáig... Nincs mese, meg kell állni, és csak nézni, ahogy dolgoznak a gépek, forognak a fogaskerekek, markol a markoló, emelkedik a daru.

A kisfiam teljesen lenyűgözve bámulja a munkagépeket és azok irányítóit, én pedig eleinte feszengve, majd teljes belenyugvással állok mellette, és várom, hogy mikor unja meg (mert én már unom, persze). A munkások pedig, akik korábban beszólogattak meg füttyentettek nekem (és minden nőneműnek, aki a látóterükbe került), elnézően mosolyognak, anekdotáznak a saját gyerekükről, unokájukról, és az sem ritka, hogy felengedik a fiamat a munkagép vezetőfülkéjébe.

Fociőrület Kép forrása: Alyssa Morgan Photography

A fene gondolná, hogy egy másfél-kétéves fiúgyermek, aki életében nem látott még focimeccset, teljesen magától, bármiféle ráhatás nélkül érdeklődik a futball iránt. Mikor lemegyünk a játszótérre, az amúgy kedvenc játékok is érdekességüket vesztik, ha a szomszédban a nagyobbak focizni kezdenek.

Ilyenkor bizony ott kell hagyni csapot-papot, mászókát, csúszdát, és be kell állnunk focizni – vagy legalábbis áhítattal nézni a többieket.

Szerencsére a már pályán lévő lurkók zsenge koruk ellenére általában nem csak focitudásukat, de magas fokú empatikus készségeiket is megcsillogtatva kedvesen és barátságosan fogadják az én kis csemetémet, aki egyébként még annyira nem érti a foci lényegét, és előszeretettel fogja meg kézzel a labdát vagy dobja el épp az ellenkező irányba, mint kellene.