Tipikus élethelyzetek, amiket minden fiús anyuka átél

Írta: ,

Fiús anyukaként sok olyan helyzettel találkozhat az ember, ami pusztán a nemi különbségekből adódóan is fejtörést okoz, vagy egyszerűen csak váratlanul éri a kezdő anyukát. Ezúttal saját tapasztalataimat osztom meg egy két éves örökmozgó kisfiú anyukájaként.

Munkagép-imádat Kép forrása: decopeques.com

1/4 Munkagép-imádat

Fogadni mernék, hogy a legtöbb fiús anyuka számára ismerős az a szituáció, mikor elindulunk a gyerkőccel motorozni vagy bicajozni, de ha belefutunk a közelben egy építkezésbe, garantáltan nem jutunk sokáig... Nincs mese, meg kell állni, és csak nézni, ahogy dolgoznak a gépek, forognak a fogaskerekek, markol a markoló, emelkedik a daru.

A kisfiam teljesen lenyűgözve bámulja a munkagépeket és azok irányítóit, én pedig eleinte feszengve, majd teljes belenyugvással állok mellette, és várom, hogy mikor unja meg (mert én már unom, persze). A munkások pedig, akik korábban beszólogattak meg füttyentettek nekem (és minden nőneműnek, aki a látóterükbe került), elnézően mosolyognak, anekdotáznak a saját gyerekükről, unokájukról, és az sem ritka, hogy felengedik a fiamat a munkagép vezetőfülkéjébe.

Fociőrület Kép forrása: Alyssa Morgan Photography

2/4 Fociőrület

A fene gondolná, hogy egy másfél-kétéves fiúgyermek, aki életében nem látott még focimeccset, teljesen magától, bármiféle ráhatás nélkül érdeklődik a futball iránt. Mikor lemegyünk a játszótérre, az amúgy kedvenc játékok is érdekességüket vesztik, ha a szomszédban a nagyobbak focizni kezdenek.

Ilyenkor bizony ott kell hagyni csapot-papot, mászókát, csúszdát, és be kell állnunk focizni – vagy legalábbis áhítattal nézni a többieket.

Szerencsére a már pályán lévő lurkók zsenge koruk ellenére általában nem csak focitudásukat, de magas fokú empatikus készségeiket is megcsillogtatva kedvesen és barátságosan fogadják az én kis csemetémet, aki egyébként még annyira nem érti a foci lényegét, és előszeretettel fogja meg kézzel a labdát vagy dobja el épp az ellenkező irányba, mint kellene.

Fütyiügy Kép forrása: rootavenue.com

3/4 Fütyiügy

Talán nem túlzás azt állítani, hogy a fiús anyukák egyik legnagyobb, a gyerkőc testi épségével kapcsolatos dilemmája a csemete legnemesebb testrészét érinti – avagy húzogatni vagy békén hagyni. Számtalan internetes (gyakran egymásnak teljesen ellentmondó) szakértői cikk és kevésbé szakértői, tapasztalt anyukás fórum végigböngészése, a kért és kéretlen tanácsok meghallgatása, valamint a lehetséges következmények mérlegelése után, na meg anyai megérzéseimre hagyatkozva én a békén hagyni elvet követem.

És bár eddig nem is volt semmilyen problémánk e téren, azért sose lehetek benne biztos, hogy ez a jó döntés, mint ahogy abban sem, hogy elég-e rá ez a pulcsi, vagy nagyon gáz-e, ha megnéz még egy rész Bogyó és Babócát, és a sort a végtelenségig lehetne folytatni – de hát ilyen bicikli ez a gyereknevelés.

Apaszerelem Kép forrása: ilycouture.com

4/4 Apaszerelem

Teljesen mindegy,  hogyan telt a napunk kettesben töltött része a kisfiammal – együtt fociztunk, kavicsokat dobáltuk a vízbe vagy csak egyszerűen bámultuk a markolót –, amint hazaér az apukája, az én szórakoztató funkcióm mintegy megszűnik létezni, és onnantól csakis ő a sztár.

Apu pelenkáz, apu fürdet, apu kapja a puszit, még mondja is a maga kis nyelvén, hogy „anya nem, apa”! Mondhatnám, hogy néha rosszulesik, de igazából nagyon is jó érzés látni, hogy ilyen nagy a szerelem közöttük – na meg persze amíg ők ketten elvannak, végre jut idő a lányos dolgokra, vagyis magamra is.