Tényleg felelőtlenség 40 fölött gyereket vállalni? Ezt gondolják az anyukák

Írta: ,

Hazánkban az egyébként is meglehetősen medikalizált szemléletű várandósgondozási rendszerben nem csak a 40-en túli, de az afelé közelítő kismamáknak is plusz vizsgálatok sorát javasolják. Ez a sokak szerint túlzott elővigyázatosság a társadalom szemléletét is tükrözi a témában, ugyanakkor maguk az édesanyák általában egészen másképp látják a dolgot: épp ebben a korban érzik úgy, hogy megértek az anyaságra, valakinek pedig egyszerűen nincs választása.

Eszter (41) Kép forrása: lovestoriesbyus.com

1/8 Eszter (41)

31 évesen mentem férjhez, a párom 12 évvel idősebb nálam. Azonnal nem akartam gyereket, mert be akartam fejezni a második diplomámat, aztán vártam, hogy a munkahelyemen véglegesítsenek végre. Amikor „ideális” lett minden, akkor három és fél évig nem jött össze a baba. Volt minden: spontán vetélés, befejezetlen vetélés (amikor a vetélést művi úton kell befejezni – a szerk.), sikertelen beültetés...

Így végül 36 éves voltam, amikor megszületett az első, és 38, amikor a második gyermekem – mindkettő spontán jött. Most 41 vagyok, a férjem 53. Tavasszal pedig ismét volt egy befejezetlen vetélésem. Nagyon-nagyon szeretnék még egyszer szülni, és nem érzem azt, hogy a korom bármiben meg kellene, hogy akadályozzon!

Krisztina (42) Kép forrása: 100layercakelet.com

2/8 Krisztina (42)

40 évesen szültem az első babámat, és már akkor tudtam, hogy nem lesz több gyermekem, ennek pedig  kizárólag a korom az oka. Mások fiatalosnak mondanak, és annak érzem magam én is.

De sokszor gondolkozom azon, hogy 58 éves leszek, mire ő 18... Utólag úgy látom, hogy hiba volt ilyen sokáig halogatnunk a gyerekvállalást. Most már tudom, hogy az égvilágon semmiről sem maradtam volna le, ha egy kicsit korábban szülök. Vártuk az ideális időpontot a gyerekvállalásra, pedig ilyen nincs!

Hol a munkára, hol az anyagi helyzetre vagy egyéb dologra hivatkozva tolódott egyre későbbre a dolog. Ezzel pedig tulajdonképpen már azelőtt megvontuk magunktól a további gyermek lehetőséget, mielőtt kipróbáltuk volna a gyakorlatban, hogy milyen is ez. Most már bánjunk…

Edina (39) Kép forrása: yourtango.com

3/8 Edina (39)

Az első két gyermekemet 27 és 28 évesen szültem, a harmadikat 38 évesen. Ég és föld a különbség! Türelemben pozitívan, ám a testemre, fizikumomra nézve negatívan éltem meg a harmadikat. Egész egyszerűen nem regenerálódik a szervezetem, öregnek érzem magam. Visszérrel, aranyérrel küszködöm, a fogaim romlanak, megváltozott a bőröm, szétnyílt a hasfalam, kitágult a hüvelyem, lecsúszott a méhem, és valószínűleg a pajzsmirigyem is alulműködik, a túlsúlytól pedig nem tudok megszabadulni. Huszonévesen azt se tudtam, hogy ilyen problémák egyáltalán léteznek!

Ennek tükrében úgy érzem, nem a legjobb ötlet 40 körül szülni. Persze mindenki maga érzi, a testében milyen tartalékok vannak még!

Krisztina (44) Kép forrása: 100layercakelet.com

4/8 Krisztina (44)

Anno azt mondták, hogy természetes úton valószínűleg nem lehet gyerekem, ezért korán felkészítettem magamat erre az eshetőségre. Úgy voltam vele, hogy mesterségesen nem teszek érte semmit – ha a természet nem engedi, nem lesz, és kész.

Hat évvel később, 38 évesen mégis lett egy gyönyörű fiam. Aztán jött a második meglepetés, és idén februárban – 44 évesen – ismét fiam született! Úgy látszik, az élet így akarta... :) 

Az első várandósságom eseménytelen volt, és nagyon élveztem, a másodikat viszont már nem annyira. Nagyon idegesítő volt a sok vizsgálat; csináltattam amniocentézist (magzatvízvizsgálat, mely esetében 1% a vetélés esélye – a szerk.), minden nap vérhígítót kellett szúrnom a korom miatt, ez pedig eléggé megviselt. Ráadásul állandóan leöregeztek a kórházban, ami nem esett jól, de a lényeg, hogy végül minden rendben lezajlott!

Lucia (44) Kép forrása: notey.com

5/8 Lucia (44)

Nekem valahogy soha nem volt ideális az időpont a gyerekvállaláshoz. Kétszer elváltam, először öt, majd hét év házasság után, közben pedig a karrierépítés is fontos volt. 40 éves koromban aztán kiderült, hogy van két nagy miómám, és szinte kizárta minden orvos, hogy valaha lehet gyerekem.

Műtétet javasoltak, de a beavatkozás helyett inkább természetes megoldást kerestem, és elkezdtem Avivázni. Ekkortájt olvastam egy interjút egy magazinban olyan nőkről, akik 40 felett vállaltak gyereket, és szembesültem vele, hogy még 46 évesen sem késő. Az Avivának és a hitemnek hála, most van egy három évesem. 41 voltam, amikor megszületett, testvére pedig azért nem lesz, mert egyszerűen nincs erőm még egyszer végigcsinálni a veszélyeztetett várandósságot (hazánkban a 35 fölötti kismamákat gyakran csupán a koruk miatt veszélyeztetettnek nyilvánítják – a szerk.).

Heni (41) Kép forrása: 100layercakelet.com

6/8 Heni (41)

40 fölött szülni? Nálam is napi témaként ég ez a kérdés.

23 évesen szültem a lányomat, 30 évesen a középső fiamat, a legkisebb pedig tavaly született, 40 éves koromban. A két idősebbik szinte egykeként nőtt fel, hisz van köztük majd hét év korkülönbség. Látom, hogy a nagyfiamnak hiányzik egy vele közel egykorú testvér, így most sokat gondolkodom azon, hogy „gyorsan” szüljek még egy gyermeket... Mindig is tetszett, mikor hasonló korú gyerekekkel volt egy család körülvéve.

Szóval egyáltalán nem riaszt a gyerekvállalás gondolata a korom miatt. Sokkal jobban át tudom élni most az anyaságot, letisztultabb, hogy mit hogyan „kell” csinálni ahhoz, hogy kiegyensúlyozott gyermekem legyen. Minden pillanatát igyekszem beszippantani a babás időknek, mert olyan gyorsan elillan mindez!

Gabi (42) Kép forrása: cachsudungyensao.com

7/8 Gabi (42)

A 40 fölötti gyerekvállalás nem feltétlen választás kérdése, hiszen van, akinek nincs is más lehetősége.

Én is 41 évesen szültem a most 10 hónapos fiamat, mert sajnos több vetélésem is volt előtte.

Végtelenül boldog vagyok, hogy ő velünk maradt, és igen, kistesó is szóba került. Nem érezzük magunkat öregnek, inkább úgy vagyunk vala, hogy most lettünk igazán érettek a „feladathoz”.

Brigitta (41) Kép forrása: imgpin.com

8/8 Brigitta (41)

Az első gyermekemet 25 évesen, a másodikat 40 évesen szültem. Ha sikerülne, még 3 éven belül egy harmadik babának nagyon örülnénk! Az első császárral, a második hüvelyi úton született, aminek nagyon örültem, pedig mindkettő 4 kg fölötti súllyal érkezett (hazánkban igen gyakori, hogy a 40 fölötti nőknek eleve felajánlják a császármetszést, főleg, ha előreláthatólag nagy súlyú a baba, de előzetes császár után kortól függetlenül sem egyszerű olyan orvost találni, aki támogatja a természetes szülést – a szerk.).

Egyébként Franciaországban élünk, és itt más a társadalom hozzáállása, mint otthon – itt nem számít ritkaságnak, ha egy nő érettebb korban vállal gyereket, nem néznek rá ferde szemmel, a terhesség alatti vizsgálatokból sincs annyi plusz, mint Magyarországon. Sokat elmond az is, hogy a második szülésem után a nőgyógyász úgy köszönt el, hogy reméli, a következő terhességet is vele csinálom…